Geocaching a Budai-hegységben

Audreyval újra nyakunkba vettük a világot: a Budai-hegységbe mentünk el kirándulni.
És végre sikerült a GPS-t is beizzítani, köszönet érte Kölyöknek :D

A szombati túránk rövidebb és kevésbé meredek volt, mint a börzsönyi.
A Szemlőhegyi-barlangtól indultunk gyalogosan, a városban vezetett út a Pálvölgyiig. Nem mentünk be egyikbe sem. A Mátyás-barlang feletti hegy nagyon szép, szerintem már sokan jártak itt, anélkül, hogy tudták volna ez micsoda. Mi is Jeffel úgy 3-4 éve, wiw oldalán is van kint egy kép, ami itt készült róla :D

Itt volt elrejtve az első kincsünk, amit nagyon könnyen megtaláltunk.
Hoztunk ajándékot Derricknek belőle.
Kellemes meglepetés volt, hogy a Pálvölgyi-barlang előterében, de már a kapuin belül egy helyes kis piknikező hely van, mini focikapuval és láttunk kőből épült grillezőt is. Egész sokan voltak kint családostul, de még bőven tűréshatáron belül volt a létszám.
Innen gyalog fel Fenyőgyöngyéig. Mehettünk volna a Hármashatár-hegyre, de az Árpád kilátó volt a mi következő állomásunk. Találkoztunk egy idős nénis turistacsoporttal, akiket egy szem idős bácsi vezetett. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy milyen jó állapotban vannak és milyen kalandvágyó idősekkel találkozom néha. Míg az én anyukám kondija sem túl jó, és sosem menne el kirándulni. Furi.
Sok párocska is jött szembe, és egyke fiúk! Amit nem is értek, hisz körülöttem egy fiú sem szeret kirándulni. :(
Az Árpád kilátó amolyan klasszikus hely, szerintem a legtöbb budapesti már járt itt. Gyönyörűen rá lehet látni a budai oldalra, de látszik a Duna és még a Parlament is:

Épp teljesítménytúráztak a környéken, és itt volt az egyik ellenőrző pont. Mivel picit keringtünk a kincs miatt, az idős bácsi többször is be akart minket regisztrálni :D Egyébként sosem értettem ezt a fajta túrát: mi értelme van végig rohanni az egész úton. Anélkül, hogy megcsodálják a természetet, hogy fotókat csináljanak, hogy élvezzék. Még ha 25x is jártam ugyanott, akkor is hiányozna a természet csodálata, a madarak csicsergése, a fű zöldje, az ég kékje. Megállni és nézni, hallgatni, elvágyódni a rohanó életviteltől.

A kilátótól a libanoni cédrushoz sétáltunk. Ez viszont csalódás volt: azt reméltem, egy magányosan ácsorgó fa lesz, amolyan domb tetején terpeszkedő, messziről látszó, impozáns látvány:

Egy telken áll, bekerítve, de be lehet menni hozzá, megölelgetni. De szinte egy erdő közepén van. Az útról látszik, de nagyon belógnak rá a többi fák:

A kincs itt is könnyen meglett, GPS sem kellett hozzá.
Ami zavart: hogy elég közel jártunk a házakhoz, többször mentünk utcán is.

A cédrustól visszamentünk majd az Apáthy-szikla felé indultunk. Nagyon kellemes utacska volt ez is. Van egy erdei játszótér, ahova sok kis kölköt kihoztak játszani, még kollégát is láttunk családdal. Igaz, nem volt túl sok játék, inkább a tanárok kreativitására volt bízva a dolog, de több helyen lehet bográcsozni vagy szalonnát sütni :) Más kérdés, hogy ekkora tömegben én nem érezném jól magam.
Belebotlottunk az úton egy mini barlangfélébe, volt kis híd is előtte, és felmásztam hozzá (igen, én a sziklákon fel!), sokkal jobb volt a kilátás:

Nemtom látszik-e, de még szemetes is volt a pad mellett!!! Na ja, ez Buda...

Tovább folytatva utunkat elértük az Apáthy-sziklát, ez sem volt semmi... egész budai részt belátni.

Viszont nem találtuk meg a kincset! Nem írták, hogy pontosan hol van, és a koordináta közelében nem leltük meg, minden tele volt avarral, és szeméttel. :( Ezért feladtuk és továbbmentünk.

Az utolsó állomás Mátyás király vadászkastélya lett volna... amiből kb fél méter magas kődarabok látszódtak, de le volt zárva a terület. Ez egy multi virtuális láda lett volna, de kidőltünk és ezzel sem szórakoztunk tovább :(

Hmm, most hogy kiszámoltam hosszban nem is lett sokkal kisebb mint az előző, csak a szintmagasság volt kellemesebb:

Summa summarum:
Hossz: 8 km
Emelkedés: 273 m
Süllyedés: 321 m