Szamóca

Ani barátnőm RR terítőjét befejeztem. Ilyen könnyű és szeretnivaló mintát még nem hímeztem :) Pedig még keretet is kellett csinálni, de azt is élveztem. Franciacsomó is van benn, a barna pöttyöcskék azok:

A terítő nagyon szép, anyukája horgolta a szélét, olyan kis babás :D

Day Three - A Nagy Semmittevés

Igéret szép szó... tehát túra ma már neeeeem. Amúgy sem lett volna miben.
Még 12-en így döntöttek, tehát csak a nagyon elvetemültek vállalták be :D És jól tettem,mert túra után mondták is, hogy sok doronglétra volt hiányzó fokokkal, csúszósak. Sokat gondoltak rám, hogy na én ezen hogyan mentem volna át :D

A buszban néztem Jóbarátokat, páran elmentek Aquaparkba Popradon (nem volt fürdőruhám :(). Elmentünk a bokatörött hölgyért Iglóra is.
Csináltam néhány képet a buszról:

Poprad mögött a Magas-Tátra. A teteje felhőkbe burkolózva, hihetetlen, félelmetes:

(Németül Deutschendorf - "német falu"... talán mert IV. Béla németeket telepített ide anno)

Szép tiszta időben ilyesmi lehet:



Igló:

Ocsmány színes panelek (sok helyen!!!!):

This is art:

Összességében jó volt. A túra nagyon fárasztó. A "hétköznapi erőnléttel teljesíthető"... háááát, na jó, túl lehetett élni, de mennyivel kellemesebb lett volna, ha lassabb a tempó, több a megálló.
A társaság remek, nagyon könnyű volt ismerkedni, barátkozni. Nem bántam meg :D

Day Two - Hernád áttörés

Reggel 7-kor kelés - az előző napi 5 órához képest sokáig aludtam :)
Svédasztalos reggeli, a szokásos kinálattal. Ami érdekesség volt, az a gyümölcstea kannákban. Cukor nélkül ittam, egész iható volt. A kirándulócipőt vettem fel, és egész nap tojtam miatta. És biztos ami biztos alapon 2 térdvédőt.

8:30-kor indulás a leghosszabb túránkra: Hernád áttörés. Cingovból indultunk, itt volt a szállásunk is. Nem tudtam bejelölni rendesen a 3D-s térképen, a legszélső hegy mögül bal oldalon indultunk, végig a völgyben a Hernád mentén, elég borús időben (éjjel esett picit).

Itt picit betojtam, hogy ezen a fán kell átsétálni,
már ezen sem csodálkoztam volna :D

Egész hosszan semmi érdekes nem történt, aztán egyszer csak megjelentek a sziklatálcák. Bár nem szoktam kitenni fényképeket magamról, most kivételesen ezt a szabályt megszegem, mert állati büszke vagyok:

Ezek aránylag könnyen járható tálcák, nem árt persze kapaszkodni, némelyik kicsit instabil. Nehézség ott van ha túl nagy a magasság 2 tálca között, illetve amikor pont egy kanyarban vagyunk és a szikla nagyon kinő a folyó felé, a tálca meg alul lent van (basszus kulcs alak). Na ilyenkor jött a mellmasszázs rövid karúaknak :D

Sok pici barlangszerű mélyedést láttunk útközben, útitársak ajánlották is, hogy kapcsoljam be a piros-szem kiszűrőt, nehogy szegény maci szeme világítson :D Állítólag vannak macik. Egy helyen éreztünk is erős vadszagot.

Több függőhídon átmentünk, ez volt a leghosszabb talán. Persze a fiúk ugráltak rajta és rángatták, lányok meg sikítoztak. Hihetetlen infantilisek a pasik :DDD Még 60 felett is!

Dél körül elkezdett esni az eső. Innentől nem sokat fotóztam :o
Amikor a völgyben végig értünk, felmásztunk a hegyekbe és az ormokon jöttünk vissza. Fel-le szépen. Itt már zuhogó esőben. Hamar rájöttem, hogy a dzsekim waterproof felirata bármit is takar, nem vízállóságot jelent. 1 óra múlva már mindenem vizes volt. :o

Sajnos itt szinte már meg sem álltunk. Azt az igen rossz taktikát folytatta a túravezetőnk, hogy megállt néha és bevárta a hátsókat is. És amint meglátta az utolsót, már indult is tovább. Így azok pihentek sokat, akik amúgy is bírták a tempót. Az első nap még simán jól mentem, az elején a sornak, majd a lefelé menetben középre kerültem (nem baj, a térdem fontosabb). A második napon viszont elején indultam, majd a közepére visszacsúsztam, a túra végére pedig hátulra kerültem. Eszembe is jutott Papamaci mottója: a maratont nem az elején kell megnyerni :D
Az esőben a legveszélyesebb természetesen a lefelé menet volt, amiben amúgy is szar vagyok. Egész olcsón megúsztam a dolgot: csak egyszer csúsztam be 2 létrafok közé (buzeráns doronglétra) illetve egy szikláról lelépve az iszapba egy nagyobb spárgát bemutatva a nadrágom adta fel, szép hosszú "anyagfáradást" produkálva combközéptől a fenekem alatt :D
Ez a doronglétra:

Az utunk tele volt megmászni való fagyökerekkel illetve sziklákkal, ami mellett _általában_ volt lánc is kapaszkodni:

Csúszós időben ez nem volt túl funny :o

Az ormokon viszont ilyen szép kilátás fogadott, ilyenkor az ember picit felsóhajt, hogy "na jó, megérte mégis" :D

Ez pedig a csúcs, a Tamásfalvi kilátó. Közel nem mertem menni a széléhez (itt halt meg a néni):

Innen már csak lefelé, nagy csúszkálásokkal. Megígértem a bokáimnak és a térdecskéimnek, ha rendesen viselkednek és kibírják, akkor másnap pihi és nem megyünk túrázni. Durván a túra felétől már nagyon éreztem, hogy vannak lábaim, izmaim, ízületeim stb :D A cipő átázott és minden egyes kődarabbal személyes kapcsolatba került a talpam.

A szállodában forró teával fogadtak minket, ami irtó kedves tőlük, nem? Ledobáltuk a vizes ruhákat (még a bugyimból is csavarni lehetett a vizet :o) és forró zuhany, majd takaró alatt didergés vacsoráig.
A másik csoport később ért vissza, kiderült náluk voltak nagyobb galibák is, egy hölgy eltörte a bokáját, hegyimentés, kórház, műtét :((( A busz-barátnőm is beesett a doronglétrák közé, de nagyon csúnyán, tiszta lila volt a fél teste.
A vacsi isteni volt: lencseleves és vadas-Eszterházy marha knédlivel :DDDDD A kedvencem. (képet 1eb kedvéért nem teszek ki :D) Ilyen puha knédlit még sosem ettem. Ehhez még jött epres palacsinta csokiöntettel és beigli, barack opcionálisan. Pukkadásig ettük magunkat :D Majd 9-kor ágybazuhantunk és aludtunk reggelig.

A túra hossza: 25 km (meghírdetve 16 km... én nem értem miért nem a valós adatokkal írják ki).

Day One - Suchá Belá szurdok

Derrick kolléga volt olyan kedves, hogy megígérte kivisz reggel a buszhoz. Pontosabban lefizethetem bármivel, hogy kivigyen :))) Ezért a csütörtöki készülődés mellé málnás süti készítése is rákerült a listára. Ami jó nagy adag lett, így jutott kis intelligens családomnak is belőle (apjuknak és kölyöknek :)).
Persze tökre izgultam, alig tudtam aludni éjjel :) Nem is tudom melyiktől féltem jobban: egyedül menni valahova életemben először vagy a túra nehézsége volt rémisztőbb. Jef utólag bevallotta, hogy 80%-ra vette, hogy nem fogok elmenni :o
Derrick svájci óra pontosággal érkezett reggel 6:00-kor. A busszal egy időben értünk a starthelyre. Az utazási iroda már csinált egy listát, hogy ki hol ül, meg úgysem ismertem senkit, szóval mindegy volt. Egy fekete hajú lányka volt a busz-szomszédom, ő egy másik túrára jött (2 túrát terveztek a szlovák paradicsomba, nehézségi fok alapján). Pörsze, hogy Szöged környéki :)

4.5 óra alatt értünk a célhoz, 1x technikai szünettel, Podlesok-ba. A helyi mindenes néni tudott magyarul. Azt mondta, ha sokan veszünk jegyet, akkor van csoportos kedvezmény: a csoport fele 1.5 EUR-t fizet, a többiek meg 0.5-t. Aha, szóval 1 EUR fejenként? Neeeem, mert koronában nem annyi... ezt 3x eljátszottuk, végül feladtuk, hogy kinek mennyi lenne és mindenki egyesével sorbaállt :D
Majd mielőtt elindultunk volna előkapott egy Blikk-szerű újságot és tudalékosan elvisítozta, hogy egy 53 éves nő lezuhant a Tamásfalvi kilátóból pár napja, és legyünk nagyon óvatosak. Ez megadta a kellő alaphangulatot :D A 2 csoport kettévált, és elindultunk a mi kis utunkon (sárgával jelezve):

Podlesok - Suchá Belá, vrchol - Pod Vtáčim hrbom - Kláštorisko - Kláštorská roklina, ústie - Hrdlo Hornádu - Podlesok

Eleinte egy patakmederben sétálgattunk a kavicsok, kövek és sziklák között. Víz épphogy csordogált, majd egyre erősödött

és jöttek az első doronglétrák:
Na ők voltak a legkevésbé kedvesek számomra: a legtöbbnél nem volt oldalt kapaszkodó, volt több méter magasan is, alattad a patak csobog és muszáj lefelé nézned, hogy jó helyre lépj. Ha a 2 hosszanti farúd nem volt elég közel egymáshoz, akkor volt a legfélelmetesebb.

Aztán egyszer csak elindult a buli és jöttek a vaslétrák mindenféle szögben, 30 fokostól a függőlegesig:

No innentől én nem nagyon fényképeztem :D Szükség volt az összes végtagomra.

A hegy tetején tartottunk egy hosszabb szünetet, majd az ormon haladva eljutottunk egy kolostorig. Illetve csak a romjáig. Itt benyomtam egy irtó finom sztrapacskát - ha valaki Szlovákiában jár inkább ezen a néven találja meg: bryndzové halušky (Bryndza juhsajtos galuska). És tényleg: galuska, amin bryndza van, pirított szalonna kockák és az enyém újhagymával megszórva. Isteni!!!

(illusztráció)

A lefelé út kicsit zűrös volt, meredek és sziklás, csúszkált mindenki. Annyira örültem, hogy beépített fékrendszeres bakancsot vettem :D
Megismerkedtem a csoport egy részével menet közben. Mivel felfelé csak egymás után lehetett menni, így az előttem és mögöttem lévőkkel főleg. Egy nagyon kedves idős bácsival és egy kb velem egyidős bakfissal :D Kiderült szinte mindenki nagy világutazó: Japán, Nepál, Indonézia stb... én meg örülök, hogy Szlovákiáig eljutottam :o Ilyenkor eszembe jut, hogy hány évet elpazaroltam utazás-mentesen :o De majd most pótolok mindent, szép lassan.
Meghírdetve 8 km, teljesítve 12 km.

A buzernyák bakancs feltörte a lábamat. Ami elég rossz hír, mert bár vittem pótcipőt, az alacsony szárú és nem vízálló, inkább könnyű túrákra való vízszintes terepen. :(

Este elfoglaltuk a szállást, ezt is az iroda osztotta be. Egy 4 ágyas szobába kerültem, a másik 3 hölgy velem egy túrán volt, de nem voltak ismerősök. Szóval maximálisan kihasználtam az ismerkedési lehetőséget: lett buszos-barátnő, túrázós barátok és alvós-barátnőim :D

Kicsit beszélgettem a buszsofőrrel meg a másik csoport túravezetőjével, elrobogott mellettünk a szálloda tulaja, aki ezután körülrajongott 2 napig (nagypapám lehetett volna... miért mindig az időseknek jövök be??? brrr). Majd 9-kor felhúztam a szobába és aludtunk reggelig. Vagy nem. Mert a lányok szuszogtak-horkoltak :D

Az első utazásom egyedül - pre

Mint írtam nem nagyon találok a barátaim között olyat, aki mindig ráérne amikor én is, és ahhoz lenne kedve, amihez nekem :) Ezért elhatároztam, hogy nem fogok éveket várni, hogy hátha... hanem befizettem magamat egy túrára. Elég sok szingli barátnőm csinálja ezt mostanában - speciel egyik sem akar velem jönni, asszem ezt vehetem kritikának is :D A pasik meg nem szeretnek túrázni! Ezt nem is értem.

Kollegina ajánlott néhány utazási irodát, így találtam meg a következő utat: szlovák paradicsom.
Az út aránylag jó árban volt, sajna a vízálló cuccok beszerzése még egyszer ennyit rátett anyagilag. Holnap indulok és tökre be vagyok tojva :o
Részben mert egyedül megyek, és többnapos túrára még ismerősökkel sem szoktam elmenni - a tavalyi balatoni volt az első. Kicsit nehezen ismerkedem és alkalmazkodom. És ha nem az történik, amit én szeretnék, pl nem nézzük azt meg amit kinéztem előzőleg, akkor nem érzem jól magam. Nevezhetjük ezt önzésnek is.
Másrészt talán picit nehéz túrát választottam és izgulok, hogy végig tudom-e csinálni - fizikailag és tériszonyilag :D Doronglétra, sziklafaltálca, hidak stb... a cipőmben viszont beépített fék is van :D Komolyan!

De ha esetleg nem írnék többet, akkor a hegy volt az erősebb :o

Zsámbéki séta

Kiruccantam barátnőmhöz Zsámbékra. Mostanában repül az idő, így nem is tudom mikor találkoztunk, talán pár hónapja.
Cseréltünk hímzést - mindkettőnk RR-jéből kimaradt valaki, így egymás terítőjét fejezzük be. Nekem gyümölcsöset kell hímezni, szamócát. Nagyon egyszerűnek tűnik a minta, reménykedem benne, hogy hamar meglesz és élvezni is fogom. A magazinoshoz hasonló lightos.

Sétáltunk egyet a faluban, fel a romtemplomig. Nagyon kis tetszetős hely, kimondottan szép, hegyes vidék:

Ha nem lenne ennyire messze (számomra messze), még akár szívesen ide is költöznék. De most az is sok, hogy 30-45 percet utazzak minden nap egyírányba. Na de valamit valamiért.
Ha megtehetném sok lakásom-házam lenne, egy itt is :D Volt egy telek eladó :D

Jó versus rossz pasik

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a pasik csoportosítását, azt kell mondanom, hogy 2 fajta létezik:

• jófiú: kedves, aranyos, törödik velem, odafigyel rám, szeretget és szeretgethetem, megbizható, lehet vele közös életet tervezni, férjnek és apának való
• rosszfiú: vad, szexi, megfogható de megtarthatatlan, aki mellett isteni és nőnek érzem magam, de általában hűtlen, önelégült, "ez vagyok én, fogadj el ilyennek vagy húzz a ...".
  

Persze ez egy erős általánosítás.
Azt hiszem köztudott, hogy a nők nagy része vonzódik a rosszakhoz :) Arra jutottam, hogy ennek oka a szex. Mert teljesen más nyilvánvalóan a 2 kategória tagjaival.
Egyébként úgy gondolom, hogy nem minden esetben húzható valakire rá csak az egyik: akár lehet aszerint változó, hogy a kapcsolataiban éppen ki dominál jobban. Ha talál egy olyan csajt, aki nagyon erősen elnyomja, de ő tök szerelmes belé, akkor inkább az elsőhöz fog hasonlítani. Míg ha ő az erősebb jóval, akkor a másodikhoz. De a többségre csak az egyik a jellemző.
A tökéletes pasi valahol ennek a 2 típusnak a keveréke lenne, az összeválogatás aránya pedig szubjektív. De ki találkozott már ilyen tökéletessel? :) Kb hasonló megfogalmazás lehet a másik oldalról: okos, kedves, elnéző, mesterszakács a konyhában, gyönyörű, vadmacska az ágyban... aka stepfordi feleség ;)

Szóval ha az ember túl sokszor megsérül, el kéne hogy gondolkozzon melyik típust kedveli jobban és melyikkel érzi jól magát. Ma volt egy nagyon érdekes beszélgetésem egy idősebb hölggyel miután kiderítettük, hogy - minő meglepő - engem a második típus vonz. Csak éppen nem tudom őket kezelni, elfogadni olyannak amilyenek. A következő kérdéseket tette fel nekem:

- Elgondolkoztam-e már azon, hogy az első paksamétából válasszak férfit magamnak, aki szeret, törödik velem, jó férj és apa ... és ha kell egy kis feszültség, izgalom, akkor a másodikból húzzak egy lapot. Mindezt kellő konspiráció-kezeléssel természetesen.
- Hát izé, ööö, nem, nem gondolkoztam el ezen. Nem tudok hazudni valakinek a szemébe.
- Nem baj, ez megtanulható...
- WTF fej... Nem, nekem ez nem megy... ha már belépett más a képbe, akkor elmondom és lelépek... nem hazudok és nem titkolódzom. Nem megy 2 pasival egyszerre... Szerintem így tisztességes, még ha fájdalmas is.
- Szóval szerintem az a tisztességes, ha eldobálok magamtól embereket és beletiprok a lelkükbe???
- ????????????????
- Mert ez is egy opció: hogy mindig lelépek és keresek mást. Vagy megrekedek egy pasi mellett és néha megcsalom, ha éppen másra vágynék, mint ami otthon van...

Na a beszélgetés után csak ültem és mereven néztem magam elé.
Tényleg ez az egyetlen megoldás létezik? Ha nem találsz elég jó pasit, akkor félrelépni, de maradni? Én gondolom rosszul és bántok meg embereket azzal, hogy azt hiszem így vagyok tisztességes?

My pal

Hmm, úgy éreztem mintha hónapok óta elhanyagoltam volna a Mondolatkát, aztán tessék, írtam én. :)

Egy hirtelen felindulásból nemrég úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy ahogy Fredaszter fogalmazná "leszakadni a szerverről". Egy külföldi oldalon kezdtem el nézelődni, amit Nina ajánlott régen, jó kis tesztek vannak rajta. Csak később derült ki, hogy ez egy randisite.
Nem kell mondani, hogy 2 fajta pasi van főleg: a nagyon csúfi vagy nehezen ismerkedő, senkinek sem kellő; illetve a macho, főleg éjszakai kalandokra bukó srácok. Ez utóbbit nagyon diplomatikusan így fogalmazta meg a site: casual encounter :D

Volt egy srác, aki bár külsőre nagyon bejött, sütött róla, hogy nagyon határozott, laza, nagyszájú, aki mellett megszólalni sem mer az ember lánya az első randin (legalábbis én). Pár hónappal később kitett egy új képet magáról, ami sokkal barátibb volt. Adtam neki egy 4-est - 1-től 5-ig pontozhatsz emberkéket, ezt ő nem fogja megtudni, nem is számol ki neki semmilyen pontszámot, mint pl a wiw-es Egymás szemében alkalmazás. Ha mindketten 4 vagy 5-st adtok egymásnak, akkor mindketten kaptak egy levelet, hogy bejöttök egymásnak kölcsönösen.
Miután bejelöltem, ez a levél meg is érkezett, így vettem a bátorságot és írtam neki. És egy kellemes kis levelezés majd chatelés bontakozott ki köztünk. Amolyan nagyon haveri, nagyon fiús. Elég hamar kiderült, hogy képek alapján nem igazán én vagyok az esete, de még nem találkoztunk, lehet bármi...
Egyik este mutiztunk egymásnak haverokat, és az egyik barátnőmnél közölte, hogy baj van... neki pont ezek a csajok jönnek be. Csak a lányoknak nem szokott ő. Mivel a hölgynek már mutiztam, és tett aféle megjegyzéseket, hogy tetszik neki, így felajánlottam a srácnak, akit nevezzünk Donnak, hogy összeismertetem őket. "Áááá, ne már, tök ciki, mi még nem is találkoztunk stb... ez ciki, nem?" de vagyok annyira makacs, ő meg annyira férfi, hogy beleegyezett. A csajszi közbe beszerelmesedett másba és már foglalt volt, de láthatóan őt is érdekelte a dolog, vagy csak a hiúságának tett jót nemtom. Szerintem ez még nem lezárt ügy.
Ezek után találkoztunk... nem mondanám, hogy sok reménnyel :D A rossz hír, hogy a pasi élőben sokkal jobb. :) Édi félhosszú göndör haja van, és egy tincs mindig beesik az arcába, és mindig ingerenciám van onnan kisimítani :) Na de annyira nagy hatással voltam rá, hogy 2 nap múlva már csajozott :)))) Igaz, végül nem jött össze a dolog, de azért elmondta, és ezzel le is zártuk a dolgot (itt megjegyezném, hogy mennyire korrekt volt, nekem eszembe sem jutott volna elmondani azt, hogy beszélgettem egy sráccal 2 sör mellett és lehet, hogy találkozunk :o). Marad a barátság, mert ezen a téren nagyon jól kijövünk egymással.

Na de most jön a dilemma: bár nagy szükség van barátokra, tudunk-e egy Gerard Butler kaliberű pasival csak barátilag viselkedni _minden_ körülmények között? ;) Vagy a szerverparkot bővítjük egy újabb elemmel.

Geocaching Szeged ;)

Az idei az önmegvalósítás éve, ezért a következő milestone kajak-kenu verseny megtekintése élőben. Mivel erre sem találtam megfelelő partnert a barátaim körében (na most vagy nekem kéne igazodnom az ő hobbijaikhoz, vagy új barátok kellenek :( ), összeszedtem a jó édes anyámat, és lecibáltam magammal Szögedre. Állítólag járt már ott, vagy 30 éve, meg én is vele, de nem emlékszem rá :D

Löfelé menet muszáj volt megkóstoltatnom a méltán hírös soltvadkerti fagyit - meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki arra jár (mi az hogy meleg szívvel... buzi-e vagy?)
A gyümis az enyém, az amarettos meg mamié:

Letöltöttem egy szegedi városnéző multi virtuális geocachet, ami a kedvenc helyeimen végigvezet:

• Dóm tér
  
• Dugonics tér
• Széchenyi tér
• Öreg hölgy víztorony
• Móra Ferenc Múzeum
  

A sétánkat a Dómnál kezdtük, sikerült besurrani belépőjegy nélkül. Ezt a 2 belső képet csináltam, egész jók lettek:

Dugonics tér közelében van a REÖK palota, amin nagyon érdekes modern virágok vannak, egyszerűen meseszerű az épület:

Majd Kárász utca és Széchenyi tér. Ahol természetesen esküvői fotózások egyik oldalon, dudáló násznép a másikon, és épp házasulandók a polgármesteri hivatalnál. Remélem bejön nekik :)

Osztán Anna fürdő. Egy rövid masszázzsal kezdtünk: 2 masszőr volt, egy vékonyka kishölgy és egy kb 2 méteres tetovált Conan. Anyut nem mertem rábízni Conanra, meg amúgy is lecsapott rám. Hááát, már rég paskolták meg a fenekemet :D
Utána thermál, szauna, pezsgőfürdő és napozás. 2 óra elég is rá, utána már uncsi az egész, meg a bőröm is leválik a húsról.

A víz jól kiszívott minket, megéheztünk.
Vacsizni a Gödörbe mentünk, ahol az eddigi legfinomabb halászlét ettem (vegyes filézett halból):

Szegény pincér egész idős volt és láthatóan rosszul bírta a rohangálást vagy a meleget. Néga azon izgultam, nehogy szívinfarktust kapjon.

Majd egy kis Tisza parti séta a tinik között, kedvenc szobromnál készült végre kép rólam, bár nem sok látszik:

A végén a múzeum előtt ücsörögtünk picikét, néztünk a fényeket, meg a szökőkutat és a röpködő batmaneket:

A nap végére azért rájöttem, hogy nem jóanyám a megfelelő gyalogló partner :o Szegényke jó ha 100 métert tud sétálgatni. De még csak most jött a neheze: szállodában próbáltam filmet nézni, de nem hallottam semmit a horkolásától :D És ez folyamatosan reggel 6-ig ment. Én meg neteztem, sms-t küldtem és csapkodtam a szúnyogokat.

Reggel kissé fáradtan kiindultunk a Maty-érhez a kajak-kenu versenyre. Marha jól néz ki a pálya, nem volt vészesen sok ember ééééés ami a lényeg és meglepő: többször annyi jó pasi volt mint jó csaj! És ez Magyarországon nagy szó. Ideális hely szingli lányok számára, főleg mert félmeztelenül sétálgatnak adoniszi külsejű srácok! Az első 10 percben 3x lettem szerelmes :D Ismeritek azt helyes kis lyukacskát a csipőcsont alatt (csak vékony srácoknál látszik)? Na az az én gyengém. Jövőre ide csakis csajokkal jövök :p

Ja, 1 hete nézem az időjárás jelentést, tkp hóvihart jósoltak. Emiatt ugye vittem kardigánt, széldzsekit és meleg cuccot. Így esett, hogy 32 fokban ültünk ma a tűző napon a tóparton. A karjaim póló vonaláig szépen leégtek, úgy nézek ki meztelenül, mintha egy hosszú piros kesztyűt hoztam volna fel :D Lehet megjavultam és jó kislány lettem, és már Szegedet sem tudom megrontani? Lévén eddig szinte mindig esett, ha én mentem.

Hoztam haza egy adag halászlevet meg túrós palit a Boci tejivóból (tudom, beteg vagyok :)). Ez volt a souvenir magamnak.

Azért hazafelé csak elkapott az eső ;)