Az olasz meló - Trieszt

Az olaszok. Eddig totál ellenszenvesek voltak, filmekből. Olyan üvöltőzős, hangos népségnek tűntek, a pasik meg vagy szoknyahajhásznak vagy mamma függőnek. A kajájukat szerettem, de az itthoni olasznak nevezett nem igazán jött be. Így Olaszországba sem akartam soha eljutni.
Aztán megismerkedtem néhány olasszal Stuttgartban, és kiderült egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek elképzeltem őket. Sőt. Nincs is más ismerősöm Germániában, csak olasz :)

Karácsonyra kaptam egy olasz útikönyvet, magamtól egy navigációs szofvert, Jefftől pedig egy autós mobiltartót. Adta magát a feladat: letesztelni a szoftvert élesben :) Így történt, hogy nem bírtam megülni a fenekemen, és karácsony másnapján belecsücsentem Pocakba, és írány a napfényes Itália.
Facebookon meghírdettem egy játékot, minden este kitettem egy képet, aki először kitalálta hol jártam aznap, kapott egy kis ajándékot az adott helyszínről. :) Persze ennek a hátránya az, hogy csak anyámnak mondhattam el, hogy éppen hol járok :D

Az első állomás Maribor volt, Szlovéniában. Itt van egy kb 450 éves, még termő szőlő. Sajnos a bor várhatóan drága volt, de legnagyobb meglepetésemre nyitva volt a múzeum karácsonykor! Több helyi boruk is volt, egy Chardonnaybe ruháztam be. És volt Kámaszutra pózokat ábrázoló csokijuk is :)

   

Szlovéniában bizonyos helyeken már hó volt, és a naplemente környékén értem az olasz határhoz, a legszebb színeket látva! Nagyon sajnálom, hogy nem álltam meg képet csinálni :(
A szállásom Banneben volt, egy picike helység kb 4 utcával, de Trieszthez tartozik. Mivel utcanév az nem volt, a házakon pedig nincsenek sorszámok, beletelett egy kis idő, mire néhány helyi eligazított, olaszul természetesen, hogy hol is van a hotelkám. A tulaj tökéletesen beszélt angolul, mindent elmagyarázott és kaptam magyar nyelvű Trieszt térképet és leírást :) Mivel még csak 5 óra volt, vissza is ugrottam az autóba, hogy megnézzem hol van az a híres Miramare kastély. Legrövidebb útvonallal Trieszt szerintem legszűkebb és legmeredekebb utcáin száguldoztam lefelé, sikongatva és nevetve egyszerre, közben a tengert csodáltam, már ami sötétben ugye látszott belőle. Visszafelé ugyanez az út már nem volt ennyire vicces, vagy én vagyok béna vagy Pocak nem szereti az emelkedőket (esetleg mindkettő). Épp azon imádkoztam, hogy senki ne jöjjön szembe, mert egy autó fért el az úton. Persze, hogy jött. :o Én meg szépen mentem előre, a fiatalember pedig volt annyira udvarias, hogy visszatolatott :) Fordítva nekem nem ment volna :D

Másnap gondoltam kipróbálom a leggyorsabb utat a legrövidebb helyett. Azt hiszitek jobb volt? Nem :))) Még meredekebb őt, hajtű kanyar, amit be sem tudtam venni, csak oda-vissza tolatgatva :D
A kilátás a hegyről viszont lenyűgöző volt, először láttam az Adriát, csodálatos, ez kérem szépen szerelem volt elsőlátásra:

 

A tengerparti sétány Miramare felé (Viale Miramare):

         

Ez pedig ő, a kastély. Nekem eddig csak a túrai tetszett, de ezt... szívesen elfogadnám, el is kezdek gyűjteni rá! A lakásavatóra mindenki legyen szíves hozni magával kaját és piát, mert pénzem ilyesmire már nem fog maradni :) Kicsit Sándor Mátyásos, nem? De.

       

Már előző este feltűnt, hogy parkolni szinte lehetetlen, annyira zsúfolt a belváros, ezért egy parkolóházba tettem le Pocit a kastélylátogatás után. Nem kellett volna csodálkoznom, hogy a felhajtó az emeletre ugyanolyan szűk és meredek, mint az utcák :) Totál beszarás vezetni Triesztben :)

Canale Grandenál kezdődött a városnézés, azaz a Nagy Csatornánál. Ami tök picike volt :) Koppenhága jutott eszembe róla és a Nyhavn. Jef emlékszel rá? De ott szép színes házak voltak, itt viszont paloták és régi épületek. A tenger előtte pedig csodálatosan kék:

Néhány városkép:

   

Ez pedig Trieszt leghíresebb tere, a Piazza Unità d’Italia, középen a kormányzati hivatallal:

         

Megéheztem :) Nem akartam nagy ebédet, mert beterveztem egy nagyobb vacsit. Ezért csak egy kis bárban vettem falatkákat és fehérbort, 2.5 EUR volt az egész! És azt kell, hogy mondjam, ez volt az egész utazás legfinomabbja: szardiniás, rákos és pármai sonkás bagettkék:

Majd tele pocival megmáztam a capitoliumot :) Nem kéne cigizni... vagy legalább edzeni nem ártott volna többet előtte:

     

Egy római színház darabkát is találtam a dombocska aljában (csak most esett le igazából, hogy Olaszországban a római dolgok egészen egyértelműen odavalók :)):

A vacsorámat pedig a Caffe Tommaseoban fogyasztottam el. Történelmi kávéház, olyasmi mint nálunk a Pilvax. A kaja nem volt kimagasló, a pincér sem volt topon :( Ellenben drága volt.

Visszafelé sétálva pedig néhány naplementés kép:

Nem nehéz Triesztet összefoglalni: izgalmas, mozgalmas, very lively. A tenger pedig gyönyörű! Ide vissza kell jönni tavasszal!

A nyúl, aki olasz

Legyen már valami nem-japán is, mielőtt megcsömörlik mindenki :)

Születésnapomra kaptam egy olasz szakácskönyvet, amiből az első dolog ami megtetszett a nyúlragus pappardelle. Derricket megkértem, hogy vásároljon be  a piacon, amíg én "dolgozom", és vegyen már 5-6 darab nyuszicombot. Ebből 5 pár nyuszicomb lett :)))) (aki kér, szóljon!)
A kisdögből pedig ez készült - pappardellém nem volt, sem szélesmetélt, így maradt a makaróni.

A recept pedig:

1. Nyuszit (fejenként 12 dkg-ot) darabold össze pirinyó darabokra
2. Szalonnát (én egy főre 2 dkg főtt császárt használtam, már az illatáról alapjáraton el lehet élv...) is felszeletelni apróra
3. Negyed hagymácska fejenként (póréval csináltam) és fokhagymát (1 gerezd 4 főre) felvágni még kisebbre :)
4. Olaj és vaj 2:1 arányú keverékén a hagymákat megfuttatni, bele a szalonnát, majd a nyuszcsikat erős tűzön nem odaégetni
5. Paradicsomot ízlés szerint (2 koktélt tettem bele fejenként) felvágva, megnyúzva beledobni
6. Só, bors, kakukkfű ízlésesen (én rosszalkodtam és egy babérlevél is belesett - hoppá)
7. Felönteni húsleves alaplével és egy kicsi fehérborral
8. A könyv szerint 2 óráig főzni, nekem 1 óra alatt majdnem szétfőtt
9. A végén még só, bors jöhet bele, ha kell (szalonnafüggő)

Buon appetito!

Japo - T9

Egy kicsit kiruccantam Kiotóból. 2 barátom is ajánlotta, hogy Narába mindenképpen menjek el őzikéket simogatni :) A császári parkban ugyanis szabadon élnek és sétálgatnak. Kihagyhatatlan :)

Nos fél óra alatt ott voltam, munkába tovább tart beérni :o
Bevallom a szentélyekből már kicsit elegem volt, végülis ugyanúgy néz ki mindegyik. Nara nem igazán szép. Egy kisváros, sokkal több parkra számítottam, több zöldre, ehelyett üzletek, turistapavilonok, olcsó útszéli kajáldák.

 

A bejáratnál egy tábla figyelmeztetett, hogy a kis dögök igenis tudnak vadak is lenni: elveszik a táskádat, megrúgnak, fellöknek :)

 

És mivel a mai délelőtt főszereplői ők voltak nézzük is a parkot:

    

Ez a keksz a kezemben a hivatalos őznyami :)

 

Szerették-e? Hát kb ennyire:

 

És mindenütt ott voltak :) Némelyikőjük erőszakos, például egy bácsi zsebéből kihúzták a belépőjegyet és megették :) Nagy nevetés volt :)

     

A sok etetéstől megéheztem, és a sarkon találtam egy éttermet. Elég nagy volt a forgalma, így ígéretesnek tűnt, a kirakatban található műanyagkaják is csodaszépek voltak és volt köztük megfizethető menü. Szabad hely nem volt sajnos, így leültettek egy padra. Szépen elkezdtek sorakozni utánam az emberek, és egy néni leült mellém beszélgetni :) Nagyon kedves volt, 5 perc alatt a fél életét már tudtam :) Furcsa mennyire nyitottak. Sajnos a férje nem akart mellém ülni (én kerültem ugye elöbb sorra és felajánlottam, hogy üljenek velem egy asztalhoz), így egyedül fogyasztottam el az ebédemet. Ami nem tudom mi volt, de gyönyörű és ízletes:

   

A szentélyeket csak kivülről csodáltam meg :) Ez egy ilyen szentségtelen nap volt:

     

 

Délután pedig írány Osaka. Ha már úgy sem sikerült semmi sógunosat megtalálnom, legalább a várat hadd nézzem meg. Persze ez is zárva volt :))) Viszont lenyűgőző volt az egész. A parkon kivül egy koncertaréna volt, ahol fiatalok gyülekeztek az aznapi esti koncertre. Utcazenészek játszottak, megint csak hihetetlen jó minőségben, teljes felszereléssel.

És amikor megláttam a várat - na itt homályosult el a látásom :) Egyrészt ez a hihetetlenül abszurd egyvelege megint a modernek és a történelemnek (popzenét hallgatva furán öltözött tinik között sétálva, az osakai várat bámulom); másrészt álmomban sem gondoltam volna amikor 3xra olvastam el a sógunt és az osakai vár labirintusát, hogy én, ÉN, valaha majd itt fogok sétálni, igaz szamurájok nélkül. És talán a könyv hatására kicsit óvatosan lépkedtem, várva mikor állítanak meg a kapuknál a szamurájok vagy mikor ugrik elő egy orvgyilkos ninja, hogy megöljön, mert Toranagát támogatom :)
A várt 2 vizes árok védi, és több kapuja is van.

 

A formája pedig messziről lenyűgöző és félelmetes, mint a sógun fejdísze, tiszteletet parancsoló:

Közelről viszont csilivili:

    

Osaka felett az ég:

És a másik ok, amiért ebben a városban kötöttem ki, az a gasztonómia :) 2 híres osakai ételre vágytam nagyon, az egyik a takoyaki, azaz a polipgolyó. Csúnya, de finom kategória :) Mivel elvitelre kértem és csak 2 nappal később néztem meg a dobozt, kicsikét összeérett a dolog :) Egyébként palacsintatésztaszerűségbe vannak a polipdarabkák belekeverve, és egy speciális vaslapon kisütve. Tetejére isten tudja mit tesznek, a majonéz az biztos:

A másik finomság az okonomiyaki. Gyerekek, ez valami isteni. Zöldség van szintén pacsitésztába keverve, bár a tojást okosan csak a zöldséggel együtt keverik hozzá. Az én változatomba kimchi került, tetejére füstölt szalonna. Leöntve az egész az okonomiyaki szósszal, ami a BBQ szósz szójásított változta és majonézzel. Na most is csöpög a nyálam tőle :))) Aki kint jár, kóstolja meg, mert isteni! 1 órát keringtem, mire megtaláltam, mivel Osakában nem igazán írnak ki semmit angolul, és képekről sem sikerült felismernem. Végül, a feladás határán a cigiárustól (epres cigi, lányok ez isteni!!!) megkérdeztem, hogy nem tud-e a környéken okonomiyakist. Dede, itt van a szomszédjában :D Hát így :)

Ráadásnak a japán karácsonyi epertorta. :) Az enyém finomabb, meee:

Maga a környék a híres szórakozó- és shoppingnegyed volt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy meg tudtam állni, gyönyörű ruhák, cipők, ékszerek mindenhol, és igen sok magyar vonatkozásban is megfizethető vagy akár olcsó (3200 ft-ért bélelt csizma!). Egy hős vagyok :)