Japo - T11

Az utolsó napom, elfáradtam, sokat aludtam, kicsit unalmasra sikerült. :o
Kilátás a szobámból, ahol egész sok időt töltöttem:

 

Mivel fürdőváros Atami, gondoltam keresek egy fürdőt. Azt hiszitek találtam? :) Egyetlen közfürdőt a pályaudvar előtt, nevezzük inkább lábáztatónak. Mivel egy csomó öreg itt ücsörgött és ázott, betársultam hozzájuk, a zuhogó esőben, forró vizet rugdalózva. Perceken belül az én lábam is rákvörös lett :) És természetesen egy idős néni elkezdett beszélgetni velem, mint kiderült tavaly Budapesten járt, "hogy az milyen olcsó hely!" :)))

Vettem egy csomag mandarint az utcán, a legfinomabb volt, amit évek óta ettem (persze itt is volt befelé fordított penészes, amin igen elcsodálkoztam), frutti di mare:

Beültem egy sushizóba, ahol a legfinomabb grillezett halat ettem, amit valaha is elém tettek... nem tudom pontosan mi is volt, de a piacon sok helyen láttam, és nagyon megkívántam. A piac néhány fedett árkádos utcácska volt, szárított és nyers halakkal, gyümölcsökkel, ez az én halacskám:

Természetesen a tengerpartra is lesétáltam újra, meglepődve egy halott cápán (a krokodilon kívül az egyetlen állat, aminek halála nem hat meg), és elgondolkozva azon, hogy előző este önfeledten, mezítláb, feltűrt gatyával rohangáltam az óceánban térdig a vízben :D

És a kedvenc pasim a közlekedési rendőr :) A feladata hogy amikor a zebrához ér egy gyalogos, megállítja a forgalmat :)))) Szerintetek hányszor mentem át a zebrán aznap? Nem egyszer :D

Másnap indultam vissza. Szépen kinéztem melyik vonattal kell mennem, hogy a reptérre kiérjek időben.
Mivel 15 perccel előbb értem ki a pályaudvarra, és pont jött egy vonat, ami ugyanoda tartott és még a menetrendet is megnéztem, hogy ez bizony ugyanaz a vonal, felpattantam rá. Nos, hiba volt, nem ugyanaz a vonal volt! 1.5 órával később ért be a főpályaudvarra. Az egyetlen óra, amikor nem ment a reptérre a Narita Expressz :oooo
Végigizgultam az utat, eszembe jutott hogy épp azon viccelődtem előző este kedves exanyósom aggódó levelére reagálva, hogy ha lekésem, hát így jártam, majd keresek valami melót idekint :) A vonaton amikor már egy óra késésben voltam azon törtem a fejemet, hogy melyik kézműves centrumba megyek állásért koldulni :D 1 órával a gép indulása előtt értem ki a Naritára, még shoppingolni is volt időm,  és szerencsémre - vagy pechemre - elértem a repülőt :)

VÉGE

Japo - T10

Utolsó nap Kiotóban. Tulajdonképpen tovább kellett volna állnom reggel, de annyi minden kimaradt, hogy nem volt szívem otthagyni a várost :)
Ezért még 2 szentélybe elmentem és természetesen egy kézműves centrumban is.

A Heian szentély volt a szálloda közelében, a kertjét néztem meg, ami már nem volt olyan csodaszép mint mondjuk tavasszal vagy nyáron lehetett, de még így is akadt benne csodálnivaló.

   

 

Tulajdonképpen itt jöttem rá, hogy a fotozás mennyire nem valószerű. Merthogy kiválasztok valamit, ami szép, rázoomolok, és mindenki azt fogja hinni mennyire csodaszép is ez a kert :) Természetesen nem volt csodaszép, nem volt elbűvölő, amitől az ember lélegzete is eláll. De bizonyos apró részletek azok voltak, és mivel a "gondolkozzunk pozitívan" elvét követem már egy ideje, csak a szépet igyekeztem észrevenni. A képek ezt hivatottak szolgálni:

   

A kézműves központban a "damascene" technikát próbáltam ki. Arany és ezüst darabkákat kell belekalapálni egy lapos felületbe, majd otthagyni a művet, mert mindenféle kémiai folyamatnak alávetik (savazás, csiszolás, lakkozás stb). És utánam küldik, ha készen van. Picikét izgultam is, hogy megérkezik-e karácsony környékén, de megjött időben decemberben. Íme a művem:

A sziromlevelek és a pöttyök előre készen voltak, nekem csak el kellett helyeznem és odakalapálnom. Remegő kézzel picit macerás, de így jár, aki sokat iszik :))) A felső virág kicsit nyomi lett, de ettől bocis, hogy tökéletlen. A minta egyébként nem az én ötletem volt, lemásoltam egy kész műről. :p

Még egy híres szentély volt hátra, mielőtt felülök a pegazusra: a Kiyomizu.

Itt jártam már T7-en, amikor a fűszerboltot kerestem, de nem tudtam, hogy be kéne menni (mondjuk a hosszú sokboltos utca, a temérdek japán turista és a hatalmas bejárat adhatott volna némi támpontot :))). Ja, az egyik nagy pozitívum Japánban az volt, hogy szinte csak japánok voltak mindenhol :)
Ha az ember beljebb és feljebb lépked, akkor hatalmas panoráma várja, Kiotóra nézve. Sajnos a fénykép nem adja vissza az igazi látványt, ezt átélni kell.

 

 Itt is mint egész Kiotóban sok kimonós hölgy lépkedett, elsősorban fiatalok, szépen megcsinált hajjal és túl sok sminkkel :) Egyet el is kaptam egy fotó erejéig - láthatóan unatkozott, mert a pasija mindent lefényképezett :) Ez nálam fordítva szokott lenni, a pasi unatkozik mellettem, mert minden fűszálat 5 oldalról lemakrózok :)

Miután az összes szentélyt megnéztem, amit akartam, ideje volt a szállodába visszamenni a cuccaimért. Itt lefényképeztek, mint tisztelt vendéget, felkerültem a facebook oldalukra, kikísértek az ajtóig és mélyen meghajoltak :) Szeretem ezt az országot.

Atamiba már csak sötétedés után érkeztem. Elfoglalva a szállodai szobámat, ami abszolút megfelelő volt, elmentem egy kis esti sétára.
Atami egy tengerparti - ó pardon, óceánparti városka, fürdőkultúrájáról híres. Félig hegyoldalon fekszik, így rendkívül jó testmozgás lejutni a partra, a sok lépcsőn oda és vissza, egy hobbit tollából :)
A beach totál olyan volt, mintha Cannesban vagy Monacoban járnék, bár sosem voltam egyik helyen sem, de ilyennek képzelem el: pálmafák, színes fények.

   

Találkozás egy régi szerelemmel

Egyszer csak ott állt velem szemben. Nem vett észre. Iszonyatosan vitatkozott egy hosszú barna hajú szépséggel. Oly módon, ahogy csak olaszok voltak képesek kommunikálni egymással: egymás szavába vágva, nagy kézmozdulatokkal, hangosan, gőgösen, szenvedélyesen. Ekkor értettem meg, amit mindig is mondott. Hogy mire vágyott, milyen embert szeretne társának. Elmosolyodtam. Majd megfordultam, és megláttalak Téged, amint nevetve és boldogságtól mosolygó szemmel beszélsz valakivel az utcán. Elköszöntél tőle, odajöttél hozzám, szemedben a szerelem és szeretet békés harmóniája. Magadhoz húztál, én a fejemet a nyakadba fúrtam és megcsókoltalak. És tudtam, ez pedig az, amire én vágytam.

Vacsora Veletek négyesben v13.0

Újítok, mivel keveset vagyok itthon :)

3 emberke jelentkezését várom, akik ráérnek február 11 és 18 között egy vacsira :)

Az étel OLASZ lesz, és egyeztetünk ki mit szeret és mit nem :)

Araniel és Derrick kispad :p

Bizonyíték, nem igéret - v12.0

Na most mit mondjak. A legjobbakkal is megesik, a kevésbé jókkal meg főleg. Ez kérem, el lett pacsálva :)
Nem a megfelelő húst vettem (vesepecsenye) vaaaagy nem tudok marhát sütni. Vagy a csillagok nem úgy álltak, vagy fáradt voltam, vagy... vagy...
A szósz jó volt :)

A két  kiskacsó pedig:

Az olasz meló - Verona

Este érkeztem a szállásomra, ami egy nagyon romantikus kis "casa" volt, csodaszép szobával, pedig én nem vagyok oda a klasszikus cuccokért, de ez most megfogott.
A tulaj adott egy Verona térképet, bekarikázta mit érdemes megnézni, hol lehet olcsón helyi kajákat enni, hol van ingyen parkolóhely, nagyon segítőkész volt :)
Másnap reggel megtaláltam a templomot, amit ajánlott parkolásra (mármint előtte, nem benne :)) És kisétáltam a partra. Perceken belül megtalált egy idős bácsi, aki elmondta hogy "molto bella" vagyok és meg akart hívni egy kávéra :))) Bárcsak lett volna 30-40 évvel fiatalabb :D Mivel angolul nem beszélt, így inkább a városnézést választottam, kezdve a San Pietro várral, ami magasan a város felett van, gyönyörű panorámával. Sajnos ez a nap borús volt, így a képek nem lesznek annyira üdítőek.

Santa Maria di Lourdes:

Lemászva a várból - lefelé mindig könnyebb :) átkeltem az Aldige folyón és írány az óváros. Helyes kis utcák, cuki boltokkal

              

Itt található Júlia háza, számomra igen morbid bejárattal: rágógumik vannak a falra ragasztva, és szivecskékkel telerajzolva. Bent pedig a mi pécsi lakatfalunkhoz hasonló színes lakatocskák lógnak.

   

 

"Ó, Romeo mért vagy te Romeo? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé."

Az óváros közepén található az Arena, azaz egy ókori római épület gladiátorharcokra. Engem félelemmel töltött el, belegondolva, hogy életre-halálra folyó küzdelmek színhelye lehetett.

     

Körülötte turistáknak jóóó drága éttermek:

 

Kipróbáltam egy turista minijáratot, az a kis apró vonatnak kinéző de kerekes kocsiság. Nos, ebéd után macskaköveken ezen utazni kész katasztrófa volt :D

Castelvecchio, a folyó parton látható vörös vár a XIV. századból

   

Porta Borsari, római korból maradt városkapu, és egy kedves olasz fickó :)

   

Hmm, Verona nem fogott meg annyira. Talán a rossz idő, talán egy rosszul sikerült vacsora - úgy tűnik itt semmi nem végződik happy end-del :(

Viszont az egész út nagyszerű élmény volt, a navi sw egész jól működik, de nem tökéletes (párszor be akart vinni behajtani tilos utcába, és néha bal helyett jobbot mond :) Pasikkal vigyázni kell! :p