HisztIII

Nyilas lányok véleménye érdekelne: Ti is hisztisek vagytok? Én mostanában iszonyúan. De már saját magamat nem tudom elviselni, annyira. :(

Az élet 4 területe fontos számomra, és úgy túnik káosz uralkodik mindegyikben:

• munka: az nincs. Semmi megfogható, előre tervezhető. Mindig csak épp beesik valami. És akkor vele együtt egy rakás. De elsősorban csak adminisztratív szarságokkal foglalkozom (dokumentációk) és supportálok mindenkit, aki hozzám fordul.
  Tegnap voltam egy open discussion about agile-scrum workshopon. Ami érdekes volt, és örülök, hogy egy ilyen nagy ember mint Craig Larman is így gondolja: a legnagyobb erőt egy vállalatban azt jelenti, ha nagyon jó programozói vannak. Nem a managerek, hisz azok nem termelnek értéket. És ami rossz, ha hagyjuk hogy ezek az emberek vagy adminisztrációval szarozzanak vagy managernek menjenek vagy architectnek, ahelyett, hogy kódolnának. Mert ugye most ezek a karrierlehetőseggek vannak, ha felfelé törekedsz egyre kevesebbet fogsz kódolni.
  
• otthon: ez sincs :((( Utálok hazamenni, nem érzem az otthonomnak. Mondjuk még mindig jobb, mintha ez sem lenne, de alig megyek haza. Tessék, most inkább az irodában ücsörgök. Már azon gondolkoztam hozok be ide váltóruhát. Pedig úúúgy vágyom arra, hogy hazamenjek, ledőljek a kanapéra, hímezzek és gyöngyözzek (baszki, hiányzik!), nézzem a tévét vagy éppen ne, ha nincs kedvem hozzá, locsolgassam a virágaimat - most egy sincs, mert északi a szobám és amúgy sem lenne hely nekik, és Jefnél van az összes, aki nem locsolja őket és mire hazajövök finnből el fog hervadni mind és nem lesz mit elköltözteni majd az albiba :(((
  Szeretnék főzni, sütni, varrogatni, netezni, pizzát rendelni, egyedül lenni, vagy éppen nem, barátokat hívni, nagyokat nevetni. Bruschettát csinálni vagy Cézár salátát (by the way a legjobb Cézár öntet amit eddig találtam: 1 adag mustár, 3 adag szardellapaszta, 10 adag majonéz és 2 adag fokhagyma... az adag bármi lehet).
  Amikor legutóbb otthon voltam, csináltam néhány képet a lakásról. Hiányzik nagyon, nem gondoltam volna :(((
  Espooban lesz egy saját kis lakásom, nagyon várom már :) Még sosem laktam egyedül ilyen értelemben. Egyszer már volt saját albim, de Jef elég gyakran ott volt (nem elég gyakran persze :))
  
• pénz: adóssághegyek. Ez a rész úgy tűnik rendeződni fog. Köszönet a túlórának és a finn napidíjnak. :))) És akkor meg tudnám oldani a második pontot is.
  
• szerelem: néha csodaszép, tökéletes és pillangók röpködnek mindenhol;
  néha beborul, viharos, bizonytalan és félek. Még sosem féltem így. Nem csináltam dolgokat csak azért, mert félek elmondani, mert félreérthetik, vagy megbántok vele, vagy mérgesek lesznek rám, vagy ingerülten válaszolnak, vagy már megint hisztinek tűnik és hidegek lesznek velem utána, mint a jég. Fura érzés és nagyon korlátoz. Olyan hülye természetem van, hogy MUSZÁJ mindent rögtön elmondanom. Ha az a nap közepén jut eszembe, 2 monitoring között, akkor is.
  Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért van ez. Aztán rájöttem, hogy picikét olyan a kapcsolatunk, mint ami a cégnél most megy: old mindset with new mode of operation :))) Magyarul ezzel a felfogással, ami most nekem van, nem fog működni az új felállás. Megszoktam egy másik embert, másfajta értékekkel, szemlélettel. Nem, nem hasonlítom össze kettőjüket, mindkettőjük csodálatos ember. Egyszerűen csak a hosszú évek alatt máshoz voltam szokva (waterfall) és hirtelen túl nagy a változás (agile). Tehát vagy megváltozom én is (igen, ő is), vagy kudarcot vallottunk egymással. :( Én az elsőben szeretnék hinni.
  Ő egyébként változik. Nem is lassan, bár ő azt hiszi. És nagyon meglep vele, mert olyan dolgokban, amikben nem hittem volna, hogy valaha engedni fog.
  Én viszont nagyon nehezen, ha egyáltalán. Erre most jöttem rá :((( Áááááá...
  És most állatira szégyellem magam emiatt, hogy csak pofázok és kritizálok és hisztizek, miközben pont én vagyok az, aki nem tart be semmit, amit megígért, hogy másképp fogja csinálni vagy éppen, hogy nem fogja többet csinálni. Viszont szó szerint számon kérem a másikon minden egyes ígéretét.
  Na most úgy érzem magam mint egy álszent katolikus pap, aki vizet prédikál és bort iszik... fúúúú, komolyan, de szemét vagyok! El is mentem, leborotválom a hajamat és beállok buddhista apácának... :(((
  

Hozzuk ki magunkból a maximumot

Kaptam egy tök jó url-t, ahova ha feltöltök magamról egy képet, akkor tök jól el lehet játszani azzal milyen smink, milyen haj állna jól. De a rúzstól, a kontaktlencsén keresztül a hajszínekig és formákig!
Lányoknak ajánlva szigorúan. Én ilyen lettem :) A szám kicsit nagy lett, nem sikerült a referenciapontokat jól beállítani, úgy látszik ebben sem vagyok normális :) Abban maradtam, hogy a hullámos a legjobb.

Helsinki sötétben

Akkor ahogy ígértem, a belváros bemutatása következik tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim :)

Mint írtam minden hihetetlenül zöld. Joggingolók mindenhol (muszáj hoznom futócipőt legközelebb!), sehol egy nagyon kövér ember.
A szállodával szemben egy park van, egy tó szélén, Töölönlahti a tó neve:

Nem fogjátok elhinni, de nyuszik rohangáltak előttem!!! Meg egy kedves kacsapár:

Ez egy fura kígyószerű dísz, nagyon sok absztrakt nemtudom micsoda van, mondhatni "it is art" (megmagyarázni ugyanis nem fogod tudni a legtöbb alakzatot :)), de szinte mindegyik a természethez kötődik:

A park végén egy templom keresztezve várral építmény van, szemben a Finlandia házzal, amit a nagy finn építész tervezett, Alvar Aalto. Maci van az elején, én csak macis templomnak hívom, de blogírás közben kiderítettem, hogy ez a finn Nemzeti Múzeum:

A finn parlament, le sem tagadhatnák az orosz uralmat. És mindenhol Leninre hasonlító honatyák szobrai (ezt nem voltam hajlandó lefényképezni, bocsika):

AGU mesélte, hogy egyszer megkérdezte, hogy hol van az őrség... néztek rá értetlenül, hogy minek az? Hát ha valaki be akar törni, vagy robbantani, vagy akármi... itt még értetlenebbül nézték, hogy ugyan, ki tenne ilyet? :)

Ez az épület a Parlament bal oldalán áll, és figyelem, milyen szobor van előtte!!! Nina, eszembe is jutottál, pont ilyen mintát kerestél pár hete :)))

Sétálóutca - megtaláltam a Vuitton üzletet benne. De megnyugodtam, mert a mellette lévő ékszeresnél sokkal drágább cuccok vannak :))) Helyreállt a lelki békém, nehogy már egy szaros táska drágább legyen mint egy gyémántgyűrű! Amúgy szemétség ez az ékszer dolog, nekem tök megfelel egy ezüst vagy fehér arany ékszer is, strasszkövel, vagy kristállyal, mi a fenének adjak ki érte százezreket vagy milliókat?

Sétálóutcáról jut eszembe: macskakő őrület van itt kérem szépen! Nem is láttam egyetlen csajt sem tűsarkúban :)))

Ez a Helsinki Katedrális, első körben ortodox templomnak hittük, gyönyörűűűű!!! És igen, ez ennyire hófehér! Előtte egy piramis méretű lépcsősor, a lépcsők tök magasak. AGU felajánlotta, hogy versenyezhetnék, ki ér fel a tetejére előbb és ugrálhatnánk, mint Rocky :)))

Na most ez a bal oldala... nem jártam körbe, de előfordulhat, hogy nem csak az elejét dolgozták ki szépen:

És a végére egy kis absztrakció padra, a kortárs alkotások múzeumja (Kiasma) előtti térről:

Ez pedig souvenir, elnézést hogy virtuális, de csak ma volt időm kimenni, és tökre fáradt vagyok:

Helsinki - az már Nyugat!

Hétfő este megérkeztünk Helsinkibe, édeshármasban. Az egyik srác nagy Agile Guru (AGU), és már sokszor járt itt. Amikor 11-kor beestünk a szállodába felajánlotta, hogy megmutatja nekünk city-t és a finn parlamentet, csak 10 percre van a hoteltől. Ja, még világos volt :)))
Nagyon szép hangulatos kis város, tiszta zöld mindenhol, soook sooook park. Nem kell mondanom, hoyg eltévedtünk és 1 után értünk vissza a hotelbe... :) A mobilom lemerült induláskor, így nem tudtam képet csinálni.

A szálloda nagyon szép, wellness szálló és számomra tökéletes:

Ez pedig már a meeting helyszíne, kb 1 órányira van a szállodánktól:

Kollegina, erről beszéltem:

És maga az Agile Coaching... első korban azt hittük ez arról fog szólni, hogy hogyan kell a mi kis csapatunkat vezetni jóóól. De mint kiderült ennél jóval több: amolyan tanárféle, aki más csapatoknak is tud segíteni beveztni az agile-t. Tehát nem csak egy újabb training.
Ami történt első nap (és publikus): ismerkedés egymással, koktélparti formájában... ha valaki nézett már amcsi filmeket, akkor lehet róla elképzelése: körbe körbe keringesz, mondasz magadról 3 mondatot, és hogy mik az elvárásaid, miért vagy itt. Meghallgatod a másikat és továbbállsz. Igen hamar kiderült, hogy ide csak erősen exszibicionista emberek valók, mert marha interaktív az egész.
Sikerült első körben egy nénivel összekerülnöm (én Padödö néninek hívom, mert tényleg úgy néz ki, hihetlen színes a haja, narancssárga, piros, lila és fehér, rövid felnyírt), aki pont olyan jellegű problémákról tart tréninget, mint ami engem érdekelne!
Délután fel kellett írni olyan témákat, amik a legégetőbbek, és open space discussion-ok alakultak ki (a terem 4 sarkában 4 különböző témában, akiket érdekelt). A téma kiírója volt a host, ő kérdezett és jegyzetelt közben, berekeszthette az ülést bármikor. Nem volt muszáj végigülni egy témát: 4 féle embert különböztettünk meg ebből a szempontból:

• host (aki kiírta a témát)
  
• participiant (akik aktívan résztvesznek a beszélgetésen)
  
• bee (akik a csoportok között repkednek és viszik az infot magukkal)
  
• butterfly (akik szépek :))) nem szólnak hozzá semmihez és nem visznek infot, csk repkednek, magyarul az inaktívak)

AGU-val még a reptér felé kimenet beszélgettünk a csoportokról, és ajánlotta hogy hozzam fel a mi problémánkat is, legalábbis ami szerintem a legfontosabb: inaktivítás.
Az emberek megszokták, hogy megmondják nekik, hogy mi a feladatuk, vannak hozzá határidők, felügyelik őket. És most nekik kéne önmagukat managelniük. Nem húznak taskot, illetve elhúzzák sokáig (8 órás task ott van egy hétig, és mindenféle kifogást keresnek, mi zavarta meg őket). Mások ezt látják, de nem mernek szólni, csak a hátuk mögött.
A néni felírt 3 okot, ami miatt ilyen kialakulhat, azt hiszem az első kettőn vagyunk túl:

1. tudás hiánya
2. motiváció hiánya
3. lehetőség hiánya

Nem részletezném az egész beszélgetést, de nagyon hasznos volt számomra, sok tanácsot kaptam, könyveket is ajánlottal, elleszek egy ideig :)

Az open space után prezentálni kellett a témát és az eredményét.. igen, 50 vadidegen ember előtt... ok, párat már ismertem a nap végére. Egy finn sráccal tök jól összehaverkodtunk, 2 évet Budapesten élt, volt bőven közös témánk. Van egy izraeli srác, az meg első ránézésre kiköpött Kiccivem (második ránézésre már semmi hasonlóság nincs :), az én mukim jobbbbb, meeee). Nagyon jó meglátásai vannak és tanácsai, és jó ránézni, mert mindig az az érzés fog el, hogy velem vagy és nem vagyok egyedül :)

Jaj, a kajáról eddig nem beszéltem: Kiccivem mondta, hogy nagyon egészségesen esznek, és ha itt nem fogyok le, akkor sehol... ez teljesen igaz!!! Már a reggelinél ott a sok barnakenyér, joghurt, müzli... de ebédnél és vacsoránál salátahegyek, és minden hihetetlenül zsírmentes!

Este 9-re értünk vissza a szállóba, előre szólok, hogy no souvenir! :( Csak a Meki van nyitva ilyenkor.
Lerohantam a wellness részlegbe, hogy szaunázzak egyet. Fredaszter épp akkor hívott és annyira lefoglalt, hogy véletlenül nem a női öltözőbe mentem be... ez fel sem tűnt pár pillanatig... amíg a velem szemben álló srác el nem nevette magát és maga köré nem tekerte a törülközőjét.
Kifelé jövet megnéztem mit rontottam el: a buzik ilyen hülyén tették fel a táblákat:

Gentleman ----->
<------ Ladies

Na persze, hogy a jobb oldalin mentem be... :)))
Szaunáztam kicsit, aztán úsztam pár hosszt. Majd megint szauna, mindezt fél órába betömörítve, zárás miatt. De milyen jó volt!!! Kezdem állati egészségesnek érezni magam :)

És mivel még világos volt, elmentem sétálni, az immár feltöltött gépemmel... de mivel itt már megint fél 2 van, éjjel, most el is megyek aludni, és majd folytatom holnap az egészet.
Addig is üdv az otthon lévőknek!

FutaBoci, még nem :)

Na jó, fáradt voltam és lusta és feladtam, legalábbis ezt :) De azért edződöm tovább!

Tegnap lenyomtam 10 km-et ellipszis traineren (22 perc), nem túl megerőltetően, meg némi hasizmot.
Ma meg squasholtunk Kölyökkel... húúúú. Hadirokkant vagyok :) Amúgy tök jó! Legközelebb fáslival és izomlazító krémmel megspékelve, már ha valaki eljön velem, és nem unja magát annyira a bénaságomon ;)

Jót főztem

Este Jef-et meghívtam vacsira, rendeltünk, persze az én kajám ízlett neki is. Egy "jót főztem, ugye?" után felvisított:
- Majd ha sok hét után hazajössz ... és itt azt hittem majd mond valami szépet, hogy meghív vacsira vagy főőőőz valamit....
szóval ha majd hazajössz egyszer, akkor megcsinálod a kedvenc kajámat?

Ah férfiak, csak magukra gondolnak :)

Répa

Répával szoktam fenyegetni a munkatársakat, ha valamit rosszul csinálnak (hozom a répát és feldúgom a seggedbe) :) Ez már elhíresült felsőbb manageri körökben is.
Minap a kantinban párolt zöldséget ettem, amiben vékony szeletekre volt felvágva a répa. Egyik kollégám szemérmetlenül belenyúlt a tányéromba, és csipegetett belőle. Mire én:
- Hé, ne edd meg mind, kell fenyítéshez!
- Minek nézed a mi fenekünket, malacperselynek?

U-Kaka

Munka, na az érdekes mostanában. Van egy csomó projectünk amit be kéne fejezni. Az implementáció icipici (én tegnap fél óra alatt végeztem az egyikkel), a tesztelés a nagyobb falat, de nem haladnak vele. Mintha senki nem dolgozna, állóvíz. :(
Nincs specifikációs meló, de azt is most már bárki csinálhatná, kódolást nem merek bevállalni nagyon, nehogy visítsanak mint decemberben. Magyarul semmit nem csinálok, ami értelmes lenne, és erre jönnek azzal, hogy ha előbb elkészülünk, akkor fizetnek túlóradíjat. Most őszintén, túlórában blogoljak, vagy mi? Rég voltam ennyire demotivált.
A scrum masterség pedig nem tetszik. Az elején próbáltam kicsit összefogni a csoportot, keményen... hát kaptam mindenhonnan a negatív kritikákat, ezt nem szabad csinálni, ez manageres stb. A főnököm pedig mintha vmiért piszkálna. Nem tudom mi okból, de másnak is feltűnt, szóval talán nem én képzelődöm. :o Egyfolytában kóstolgat a csoport előtt.

Nem baj, jövő hét nagy részét Helsinkiben töltöm, megtanulom, hogy kell coacholni az agile-t... utána még 2 hét, és elhúúúúúzok megint Finnbe, 6 hétre. Úgy indult, hogy "ráérnél, kb 2 hétről lenne szó". Na de ahogy Simon tanárúr mondaná: akivel meg lehet csinálni...
Spanyol kollégával megyek, nem tudom mi fogjuk a finneket megrontani, vagy ők minket (ez lehetséges?), de gyanítom fogunk bulizni néhányszor.
Egyszer hazajöhetünk, de még nem tudjuk, hogy mikor szeretnénk. 20-án lesz MidSummer, ami hagyományosan nagy buli skandináv országokban és a kolléga mindenképpen maradni szeretne :))) Viszont akkor 3 napra jöhetnék haza és nem csak kettőre.
Mondjuk sok minden nem fog hiányozni, és legalább lesz munka. A buli, haverok, fanta és Kiccivem viszont naon naon :(((

FutaBoci / harmadik edzés, második fél

Még ebédnél ijesztgettek a srácok, hogy Derrick milyen ha játszik. Viccnek tűnt, de a bowlingozása alapján nem is annyira vicc :))) Szóval a végén nem mentem el. Szerintem hetekig nem fog hozzámszólni, utána meg úgyis elhúzok 6 hétre Finnbe. Szóval majd júliusban beszélünk legközelebb :o Tuuudom, szemét vagyok.

Beszélgettünk arról is ebédnél, hogy összeköltözünk. Mármint Derrick-kel. A srácok próbáltak ijesztgetni az ezzel együtt járó pótcselekvésekkel, mint mosás, teregetés, takarítás, mosogatás... hát mit mondjak, ha már éltél együtt valakivel, ráadásul feleség is voltál, akkor ezek alap dolgok. Sőőőőőt, még hiányzik is nagyon, hogy nem tudok kiről gondoskodni :( Úgy megszoktam, hogy van kiről. És jó érzés, mert van valakim és nem vagyok egyedül a Nagy Világban. Nő vagyok, ez az alaptermészetem, imádok adni, és a legnagyobb öröm, ha ezt értékelik. Egy mosoly, egy köszönöm, egy puszi, egy ölelés. Azt hiszem nem dolgozom drágán :) Hmm, na most lehet, hogy megfogtam miért nem szeretek itthon lakni: senki nem értékel semmit, minden magától értetődik, sőt elvárják, amit nagyon nem szeretek. Sosincs egy jó szó :( Ha hazajöttem a nagy útról, erősen elgondolkozom hogyan tovább.

Na de sport: RR egyveleg ma is, csak bemelegítésnek szántam, de már az első guggolásnál éreztem itt gondok lesznek, a térdem olyan szépen beállt egy írányba, ahogy kell, aztán jött a recsegés-ropogás, és a korlátozott mozgás. Végén jó kis BA hasizom, lazít, elbóbiskol a szőnyegen. Futás elmaradt, pedig szerettem volna, de 2 nap múlva csak sántikálni tudnék, ha túlerőltetem.

FutaBoci / harmadik nap első fele

Annak is az első fele... Derrick nagyfiúskodik, és kb. a betojás szélén vagyok, hogy mennyire leszek én egyben a squash után. :ooo

Új vagy veszélyes dolgot egyetlen emberrel próbálnék ki szívesen, és az Jef. :/ Azt hiszem egyedül benne bízok meg annyira, na de ehhez kellett az a 8 év. :)
Ő tutti nem szórakozna velem, nem ijesztgetne a labdával, vagy az ütővel, ha elesek felsegít és nem röhög ki, nem kényszerít bele olyan szituba ami számomra nem biztonságos, hisz ismeri a fizikai határaimat (ami nagyon alacsonyan van :)); ha bajom van, elvisz a kórházba és fogja a kezemet és nem tart szánalmasnak; nem kell előtte nagylányoskodni, tud már rólam minden bénaságot :)
Utószerkesztés: Hmm, most kezdem úgy érezni, hogy épp a leendő exférjemet istenítem :)))

Erről eszembe jutott az első Naaagy kirándulásunk Kiccivemmel, amikor kicsit keresztbe húzta a számításaimat és Sirok felé vettük az írányt. És volt ott az az iszonyú meredek falépcső, foghíjas, ami már felfelé is durva volt, és qurvára nem akartam megmászni és lefelé el sem tudtam képzelni hogyan jövök majd le róla. De nem lehetett nyámnyiláskodni, hiába van tériszonyom, mert részben milyen ciki, hogy egy sportemberrel elmész túrázni és még egy lépcsőt sem mászol meg (ezzel a csajjal semmit nem lehet csinálni), meg milyen már egy kapcsolat elején a hibáidat előhozni, hogy pl. a saját lábadban is simán el tudsz esni, annyira béna vagy :)))
Felfelé tényleg könnyű volt, de már akkor remegett mindenem. Fent meg végig azon izgultam, hogy minél később jöjjünk le, hogy leálljon a térdremegésem. Aztán lefelé csak álltam és néztem lefelé, és pár másodperc és suta mozdulat után sikerült elindulnom. És édes volt naon, mert segített, fogta a kezem és biztatott és nem nevetett ki :)

Bulikról és legénybúcsúkról

jut eszembe: már egy barátnőm is mesélt mostanában egy legénybúcsús sztorit, ami kisértetiesen hasonlított egy másik sztorihoz... a barátja ment el legénybúcsúra, miközben ők lányok együtt leánybúcsúztak. Megbeszélték, hogy senki nem fog hívni senkit. Végül minden srác telefonált, csak az ő barátja nem... másnap tali, és a srác olyan furcsán néz, olyan más. Végül bevallja, hogy mi történt.. sorsot húztak, hogy milyen sorrendben húzzák meg a megrendelt táncoslányokat. Ő volt az első, és persze a többiek is követték... mert mit szóltak volna a többiek, ciki ha nem, stb... :(((

A nézésről: amikor egy ideje nem találkoztatok (lányoknál a 2 nap is lehet nagyon sok :)), és Te már alig várod, hogy lássad, ő meg elintéz egy gyenge szájra puszival, elkezd mesélni a munkájáról, nem néz rád, jobbra vagy balra forgatja a szemeit, és kerül minden intim érintést. És Te elszomorodsz, mert tudod, hogy ez egy olyan hétvége volt, amiről nem kéne tudnod. Buli, vagy más? Inkább ne kérdezd meg... persze nem bírod ki, hátha mégsem történt semmi. Sokat gondolkoztam, hogy ilyenkor mi a jobb? Ha elmondja, vagy ha nem. Ha tudod, vagy ha hazudnak inkább. Nektek mi lenne a jobb?
Hmm, tudni szeretném inkább. Lehet lesz hiszti, nem kicsi; lenne szomorúság, pár üveg pia, de legalább megmaradna az őszinteség, hogy bármit megoszthatsz a másikkal és ő is elmondja, ha megbotlik.

Sokszor gondolkoztam a nyitott kapcsolatokon, amikor mindent szabad. Ha nem lennék szerelmes, menne is a dolog, de ha szerelemes vagyok, akkor nem. Akkor nem kell más, csak ő.
Ráadásul iszonyú nehéz megbízni valakiben, főleg, ha a szokásosnál több információt tudsz róla, amiket egyébként sosem tudtál volna meg, ha nem barátként indítasz nála. Ilyenkor kell elgondolkozni erősen, hogy mi az amit el tudsz fogadni,és mi az amit nem; mennyire lesz más a kapcsolatotok, ha beleestek ugyanabba a hibákba mint az előzőknél: titkokba, apró hazugságokba, tiltásokba, hisztikbe.
Míg élhetnétek lazán is, elmondhatnátok egymásnak több mindent, tudva, hogy a másik nem úgy reagálna rá, mint egy normális ember, nem hisztizne és nem dobna ki. Viszont esetleg fájna és megbántanád, még ha nem is mutatja ki. Szóval nyitottabb, de fájdalmasabb is. A kérdés ugyanaz: bevállalnád?

FutaBoci / második edzés

Gondoltam fog a fene futni szombatig, annyira azért nem szeretem. Meg ha esetleg szarul megy, akkor a végén nem bírom rávenni magam, hogy kimenjek a ligetbe :) De Jef rábeszélt, hogy talán nem kéne kivárnom a szombatot, hogy a Városligetben essek össze. Na most kicsit elkezdtem parázni, ilyen kondival egyedül kimenni, és még mindig senki nem jelentkezett - anyut hívtam szigorúan kisérőnek, de olyan elkeseredett képet vágott, hogy inkább maradjon itthon.

Szóval akkor kedd a futásé. Természetesen az edzőcipőt bent hagytam a cégnél, hol máshol. Pedig délután még eszemben volt, hogy haza kéne vinni estére. Amúgy rájöttem, hogy marha lélekemelő márkás cuccokban edzeni: ha nem megy, legalább azt mondhatod, hogy OK, béna vagyok, de legalább jól öltözött :) Ebből ma csak a kedvenc topom jött be, mert a gatyóm is a cégnél van (éljen a hetek óta tervezett squasssshh).
Na de miben fussunk... van egy elég idétlen sportszerű cipőm, mondjuk picit nagy rám, de sétálni és túrázni kényelmes. A magassarkút inkább nem próbálom ki.
És hogyan fussunk... az edzőtervek mind azt írták, hogy 5 perc futás, 5 perc séta, felváltva stb... hahaha, simán végigfutom a tervezett távot, mit nekem váltóedzés!

Rövid ugra-bugra, bemelegítés után nekivágtam az utcának.
Az első 20 méteren eszembe jutott, hogy olvastam régen valami cikket a futócipők szükségességéről, majd az is, hogy utoljára amikor futottam rendszeresen, kb 60 kg lehettem...
100 méter után, hogy Jef egy zseni,
200 méter után, hogy én barom vagyok... és mikor lesz már a sarok, mert akkor lehetne mégis felváltva csinálni, sarkonként futni vagy sétálni.
Első sarok halleluja, tüdőcsere, hordágyat ide, valakiiiii....
Második sarokig kicseréltem az oxigéntartályt odabent, újabb nekifutás.
Harmadik sarokig - igazából itt lenyomtam 2 utcát is. Most már könnyebben ment, a térdemet is sikerült átverni, nem érezte már 2 mázsásnak a súlyt. Utca végére viszont még mindig borzalom volt eljutni.
Közben iszonyú jó az illat, mintha hársfa lenne, de igazából csak gesztenyéket látni mindenhol. Eszembe jutott mennyit sétáltam erre. Magányos farkincaként 13 éves korom óta, a kedvenc esti-éjjeli sétáló útvonalam. Álmok, ábrándok - sajnos többségük beteljesült (vigyázz mire vágysz! :)), vizsgák előtti ellazulások, relax.
Ötödik sarok - séta közben eszembe jutnak régi kis és nagy szerelmek. Mindenkinek különleges az első??? Bennem elég mély nyomokat hagyott. Nem éppen szép emlékek, de ennyi idő távlatából már alig emlékszem a rosszakra, illetve rezignáltan tovasiklok felettuk, mintha nem is velem történt volna meg (hiszti, néhány pofon, sírás, rúgás, zokogás, fenyegetőzés, kés, boxer, pisztoly... ki nem szarja le, régen volt, a seb begyógyult, lila foltok eltűntek, a könny felszáradt, a kés és a boxer sosem engem talált el, hanem a falat; a pisztoly nem volt megtöltve, és anyám életében először és utoljára jókor nyitott be a szobámba :)) De akkor sem fáj, már. Néha egy hasonló szituációban még bevillan egy régi rossz emlék, és összerándulok, de legtöbbször el tudom hessegetni, hogy ááá, ez messze nem ugyanaz a szitu, ő itt mellettem egy jó ember velem.
OK, ez egy hosszú utcaszakasz volt :)))
Sarok x: újabb 2 utcányi futás, az a büdös eb még mindig él, és még mindig halálra rémiszt, ha elfutok a kapu előtt. De kiértem a parkba. Ej, de sokat ücsörögtem itt a csillagokat nézve.
Egy nagyon szép templom áll a közepén, ókori görögös beütéssel, irtó jól lehet meditálni az oszlopok előtt. Csak sajna az utóbbi pár évben beköltöztek az árkádok alá hajléktalanok :((( Én sajnálom őket, de nincs olyan park, ahol ne lennének, és marhára idegesítő, hogy már le sem merek ülni a padokra. :o
A park után 2 rövid sarok futás, 1 séta és újra egy hosszabb szakasz futása, és körbe is értem szépen. Hááát, ez egy múltidézés volt :)))

Eredmény:
futás: 1300
séta: 850

Hát ez siralmassssss :(((( Most elkeseredtem, sokkal többnek tűnt.
Haaah, na nem baj, van még 3 napom.

FutaBoci / első edzés

Első edzés: "laza" RR keverék (ahol RR Rubint Rékát jelöl és nem round robint):
első kazi láb első fele, majd popsi második fele, keverve a harmadik kazi fél popsijával.
Majd harmadik kazi felsőtest.
És harmadik kazi hasizom nagyon pici része - mivel előző nap kicsit túlzásba vittem :)

Ez kb másfél óra tömény izzadás és anyázás, főleg a hölgy stílusa miatt, ami mindig felidegesít :)))

FutaBoci

Izgatottan várom azon vállalkozó kedvű barátnőim jelentkezését, akiknek van kedve velem együtt égni a 20. Flora Női Futónapon május 17-én, a Városligetben :) Én már neveztem a 3.3 km-es távra.
Mivel évek óta nem futottam, azt hiszem sürgősen el kell kezdeni edzeni rá, még van 5 napom :) Ühüm, 6 és 9 hetes edzéstervet már találtam. Lehet, hogy túlbecsülöm magam? Áááá, kizárt :) Derrick, egy fallabda a jövő héten?

Ha túlélem, akkor 1 héttel később Veszprém. Úgyis rég voltam Balatonon, utána leugorhatok csobbanni (ide már fiúcskák is nevezhetnek! ;)).

Skizo állapotban Harryként

2 in 1 Derrick-kel: megnéztük ezt a Gödöllő nevű városkát és Turát.

Gödöllőt eddig mindig csodaszépnek tartottam, de most valahogy egyikőnknek sem jött be.
A Grassalkovich kastélyt néztük meg először, ami ugye szép elölről,

meg hátulról
de az oldalsó részeket már ne nézzük inkább, mert omladozik, nincs lefestve, mindjárt összedől. De rendes vagyok, most is csak szép dolgokat fényképeztem le, mondhatni rózsaszínben mutatom a világot, bár látom a fekete részeket is.

A kastély parkja szép, zöld, kellemes benne sétálni:

Virágocskák a lányoknak és úri cica:

Ezek angyalkák, termésekből van az aljuk. A két kis dundus fokhagyma (nincs szaga!), Kutya kolléganőé és az enyém, a kis karcsú hátul meg anyukámé:

Van lovaskocsizás is (azt hiszem egyszer írok egy „bakancslistát” – na nem vagyok halálomon, tudtommal, hanem inkább wishlist, hogy mi az amire nagyon vágyom meglepiként, a pasimtól… a hintózás előkelő helyen szerepel ;) Mielőtt újabb jelentkezők hada ostromolna meg, kiemelném, a _pasimtól_ … mivel a hintózás igenis romantikus dolog, este, kézenfokva, hmm pezsgőzve? Mint az Only you-ban):

A kastély információs pultjánál Derrick nevéhez híven kivallatta a személyzetet, hogy mit is érdemes megnézni. Kaptunk prospektust a turai Schossberger kastélyról is, ami állítólag kívül már csodaszép, mint egy németországi kastély, de belül még omladozó. Kifelé menet letámadtak minket étterem prospektusokkal, az egyiket – Császárkert étterem - ki is próbáltuk. Köszönjük, finom volt, de nem ajánlanánk senkinek (icipici adagok, még nekem is kevés volt az adag :( És ahhoz képest tök drága). Elköszönni nem sikerült a személyzetnek, rád nem néznek közben sem :(

Ebéd után irány a turai kastély. Valkón át mentünk – apai ágon innen származom. Nagyon szép kis út vezet Gödöllő és Valkó között, mindig utálom, hogy olyankor látok szép tájakat, amikor nem tudok megállni fotózni :o Valkóra beérve az hittem csak fél-falu… általában egy falunál van egy főút, ami átvezet rajta és két oldalt vannak a házak egy sorban. Na itt csak bal oldalt volt először. Aztán amikor elmúlt jobb oldalról a domb, akkor jöttek a házikók is, és egész hosszan tartottak, immár több sorban. Láttunk egy majdnem kispalotát is (kinek jut eszébe falura költözni és kispalotát építeni??? Hogy lehet így dolgozni, és mit csinálnak az emberek hétvégén?).

Gyönyörű repcést is láttunk Vácszentlászló és Tura között, megállni nem tudtam megint. Elhatároztam, hogy fogok csinálni szingli napokat, amikor csak én, Pocak és a fényképezőgépem országot látunk. Mivel gyanítom így is az agyára megyek az embereknek, akik velem jönnek az állandó fotozási mániámmal. Ha tudnák, hogy erősen vissza is fogom magam és kb. fele annyit fotozom, mint szeretnék :o

Tura, a kastély már messziről kilógott a városképből, könnyű volt megtalálni. Ami meglepő volt, hogy fizetni kellett, hogy megnézd (Grassalkovichnál csak a kiállításért kell, ettől függetlenül bemehetsz és sétálhatsz a kertben). No most, ez kivülről sincs ám rendbe rakva :)))) Derrick nagy büszkén meg is jegyezte, hogy „na, hozott már valaki Téged ilyen omladozó helyre?” :))) Valóban nem, köszönöm szépen, egy élmény volt.

Kivülről így néz ki, amúgy meseszép lesz, ha rendbehozzák, már most mesébe illő, vegyüüüüük meg…

Belülről borzasztó, és hideg meg sötét, jó kis fenntartási költségei lesznek, de nagyon nagy fantázia van benne, ez a kedvenc részem (amúgy is imádom a kör alakú kiugrásokat csupa üveggel):

Borostyánnal van befutva kívül, és néhány repedés miatt belül is:

Az emeletre felvezető lépcső alján ez a felirat állt:

persze, hogy felmentünk :))) Bár megkértem Derricket, hogy maradjon le kicsit mögöttem, ne egyszerre lépjünk a lépcsőre, legalább egyikőnk maradjon meg az utókornak.

Hazafelé jövet még beugrottunk cukrászdázni, pont a Városháza előtt (nem igaz, hogy minden menyasszony szép, igenis van rusnya!). A süti fincsi volt, a kávé viszont iciripiciri egy nagy csészében savanyúúúú, fúúúj.
És ki látott már hosszúkás Rákóczi túróst, amiben ráadásul 2 réteg tészta van? Lehet, hogy én vagyok konzervatív, de ne hívjunk valamit X-nek, ha csak hasonlít az eredetihez. Ettől még lehet finom, de akkor se hívjuk annak.

Ha a kókuszgolyóra ráütök egyet, és kilapul és beleszúrok egy rosebni darabot, akkor ne hívjuk kókuszgolyónak többé. OK, most jöhettek azzal, hogy ez konyhaművészet. :)

Mostanában ha elrontanak valamit az emberek, hajlamosak rögtön kiemelni, mintha direkt így készült volna és művészetnek titulálni… művészet a seggem… pl valamelyik marcipánmúzeumban (jelentkezzen az, aki emlékszik rá) volt egy nagy átlátszó doboz, amibe selejtek voltak beledobálva, nem tudom milyen céllal, én szégyellném kitenni a bugos kódjaimat és fizettetni még belépőt is értük :)