Tegnap
munka hevében betipeg az official főnökasszonyom, hogy jöjjek mán ki egy kicsit...
szóval csak szól, hogy egy kis átszervezés történt, és a helyemre ültetnének valakit, mivel én most úgysem leszek fél évig. A cuccaimat nyugodtan elrakhatom az ő szekrényébe...ühüm, hát jó, és mikortól? Nem is tudja, lehet hogy már a héten...
Nagyszerű, akkor azért összepakolok, nem biztos hogy örülne a női dolgoknak az asztalon, meg én sem, ha használná a tamponomat bárki...
Persze azért majd lesz féléves értékelés, de a következő félévemet nem ő fogja majd csinálni, hanem a virtuális új főnököm... jó, persze, nyilvánvaló...
Ja és lesz majd groupevent... ööö, nem most volt?... deee, de ez a következő féléves. Nem muszáj eljönnöm rá. Hisz úgy sem vagyok most a csoportban, nincs értelme. Persze ha akarok, akkor nyugodtan jöjjek, sőt, szívesen látnak.. de nagyobb értelme lenne az új csoporttal... ööööö, persze, rendben van, majd átgondolom...
Ma összepakoltam az elöl lévő cuccaimat és Kölyök felgurigázta nekem az elmúlt 5 év alatt összeszedett mobilizálható motyómat vissza, a Forráshoz. Köcci, kapsz egy sört, ha idáig elolvastál ;)
Kezd világossá válni, hogy a manageri pályát elvágtam magam elött, Pénzügyekkel nem szeretnék foglalkozni (szerintem ők is így gondolják), Intelligensek között nem biztos, hogy jó ötlet lesz majd maradni.. szóval van még fél évem a cégnél, vagy inkább pár hónap, ismerve a többmenetes interjúkat és válaszadási gyorsaságot a munkaerő piacon.
Ja, a
lakás tulaja szólt, hogy lehetséges, hogy eladnák a lakást... nem akarom megvenni? Nem most, pár éven belül... istenbizony nem tudtam mi hiányzik még, ugye abból a bizonyos Négyesből (munka, szerelem, pénz és otthon), mint megoldandó probléma. :)
Off: nem bíííírom a meleget, kipurcantam, kinyiffantam, kidőltem...
