Spagetti a la Boci

Igazából milánói spagetti, gomba és kakukkfű nélkül.
Mivel kivételesen jó lett, le is írom a receptjét:

• nagy hagyma (fél db)
• fokhagyma (2 gerezd összenyomva)
  
• Kométa Somogyi szalonna (1 csomaggal)
• Spar Szendvicssonka (1 csomaggal)
• bazsalikom, oregano és picike bors
  
• Mutti paradicsomszósz (2 üveggel)

Jef beájult tőle. Megkérdeztem, hogy mennyire finom, elvenne-e feleségül.
Azt mondta, hogy "Áááá nem, úgy hallottam bonyolult eset vagy, férjed is van és pasid is, kinek kell ez a macera?" :DDD

Boci baba

Ma beestem a gyerek/babarészlegre, mivel több ismerősöm mostanában szül vagy már szült.
Akik még nem, azoknál a baba neme még kétséges (akkor hidd el, ha már kipottyant :)), így nem mertem bevállalni, hogy veszek egy rakat rózsaszín holmit, aztán évekig őrizgethetem :o A pasim még szívrohamot kapna, ha rábukkanna :D
De azért van, aminek nem tudtam ellenállni: ez egy kisfiúcskának lesz, a hölgy remélhetőleg nem olvassa a blogomat, és ne is tessék széthordani az infot, jövő héten fogom csak feladni. Stilszerűen bocis:

Opportunity to ...

Gondolkozom. Mostanában túl sokat. :) Mindenen.

Februárban azért maradtam a Cégnél, mert egyrészt még nem voltam lelkileg felkészülve egy váltásra: fáradt voltam, kimerült, semmi kedvem nem volt új embereket megismerni, mosolyogni hetekig, új dolgokat tanulni gőzerővel.
Másrészt ahogy azt Kölyök írta egy levelében nekem, és sajnos nagyon jogosan: nem adtam elég időt a többieknek, hogy összekovácsolódjanak, betanuljanak.

Most, fél évvel később mi a helyzet?
Az utolsó akcióhőst is kitették a csoportunkból (van egy olyan fajta managerszemlélet, hogy ha valamihez csak egy ember ért, magasan a többi felett, és a többiek mindig őt kérdezgetik, ahelyett hogy maguk keresnék meg a válaszokat, ki kell emelni ezt a szakit, hogy legyen opportunity to grow a többieknek). Hát van opportunity... most hármunkhoz rohangálnak. A newcomer áradat nem állt meg, sőt, szinte havonta érkezik valahova új ember, egyfolytában betanítunk. Ja nem is mondtam még: manager lettem augusztus 1-től. Állítólag csak adminisztratív munka és lesz időm project munkára. Meglátjuk majd. Egyelőre nagyon sok meetingem van, ami nem is a managerséggel kapcsolatos, hanem a scrum masterséggel-leadership teammel. Ha visszaülök a helyemre, akkor meg jönnek a kérdések mindenkitől. Nagyon kiábrándító, hogy néha olyanoktól is, akiknek már maguktól kéne megoldani problémákat. Úgy istenigazából alig van időm effektív munkára. :( Mivel mindenki specifikálhat, így már ez sem kizárólagosan csak hármunknak szól (ezen sokáig gondolkoztam, hogy jó dolog-e... picit veszélyesnek tartottam, hogy bárki behúzhat egy ilyen taskot, nem éreztem megfelelőnek a kompetenciát hozzá mindenkinél. Így utólag már nem tartom rossznak, tényleg nagyon nagy opportunity és inspiráló). Az implementációra most talán lesz idő, csak túl kevés a task. De mivel csoportban gondolkozunk és nem egyénben, így ha nem ugyanaz a csoporton belül az emberek sebessége, akkor szívás van.
A héten volt az előző managerrel egy félév értékelő beszélgetés. Próbált belém önteni erőt, de igazából azt amit elmondott nekem, hogy az én szintemen már más a munka és másra kell figyelni, az nagyon kiábrándító volt ("tudom hogy Te sokkal gyorsabban és jobban tudnád lekódolni, de hagyni kell a többieket is, hogy megtanulják stb..."). Lehet, hogy önző vagyok, de én ezt a fajta hierarchiát, ami itt van nagyon nagy erőforráspazarlásnak tartom, ahogy Larry is megmondta: nem az a jó megoldás, hogy a specialistákat architektnek vagy product managernek kiemeljük és rájuk sózunk egy rakás adminisztratív munkát. Ez a legrosszabb. Kineveltük őket, majd ahelyett, hogy kihasználva ezt fel tudnánk gyorsulni, neeem, supportra és betanításra használjuk őket, ha elértek egy szintet.

A csoportom egyébként jó. Jó lehetne. A hangulat, team spirit nagyon jó. Talán túl jó, mert az örökös viccelődés miatt nekem úgy tűnik igencsak lelassult a tempo.
Voltam egy hét szabin, mikor visszajöttem és ránéztem a backlogunkra, nem sok minden változott rajta. Ami változott, azt szinte mind Kölyök csinálta (respect). Érdekes, ő az egyetlen ember azok közül, akit ismerek (beleértve engem is), aki ha nincs is éppen semmi taskja, mégis talál magának valamit: module testeket javítgat vagy kódot nézeget. Ez csak a jelenlegi munkatársaimra vonatkozik, mert van még egy ember, aki szintén ilyen ;)))

Szóval már nem vagyok fáradt, sőt alig várom, hogy dolgozhassak és pöröghessek.
És nem, nem lett sokkal jobb a helyzet a csoportokon belül, mint fél éve.
A hangulat, az jobb lett.

(UI: Jef kérlek ne mondj véleményt, főleg az "én megmondtam"-ot most nee :) Nem vagy Te Alfred...)

Az eheti konyhaművészet

Csináltam Cézár salátát (megdöglöm érte, imádom, frenetikus):

És tárkonyos csirkeragulevest, de ezt megettem mielőtt lefényképeztem volna :)))

Ja, és ez karamell Haagen Dazs fagyi, amibe belenéztem és ilyen formája volt, tiszta szomorú Hóapó (karamellből van a 2 szeme):

Sopronka vége

Kedden kényeztettem magam délelőtt: holt tengeri sós testradírozás + mandulás testmasszázs.
A hölgyike sajnos foglalt volt, így a dromedárt kaptam. Aki a maga hústorony méretéhez képest egy nagyon kedves és jámbor emberke volt. És már régen térdeltek előttem :))) Nem, nem leánykérés volt. A sós krémet masszírozta be a lábamba így.
Utána kozmetikus nyomkodta szét az arcomat, ez kevésbé volt kellemes. :(
Pici pihi után pedig irány Ausztria. Igyekeztem elkerülni az autópályákat, ezért egész sok kis falun áthajtottam. Azon gondolkoztam, hogy mennyire nincs különbség a 2 ország között, itt is ugyanolyan zöld a fű, ugyanúgy nő a kukorica, a szalmabálák hasonlóan henger alakúak. Ami más, hogy betartják a sebességhatárokat, nyugodtabban vezetnek, boldogabbnak tűnnek.
Amúgy SCS volt a cél, ahol jól be is vásároltam mindenféle buta dolgot (aaah, valaki pörköltet főz....).

Másnap még egy kis soproni városnézés meg egy icipici Ausztria (vettem szép ezüst-rózsaszín laptop táskát :))), aztán irány Budapest. Egy meseszép randi a pont a nap végére :)

Most már itthon vagyok, és hímezgetnem kéne, de egyfolytában elalszom. Nem bírom a meleget :))) Még jó, hogy az irodában van légkondi és nem legalább ott magamnál leszek a jövő héten.

Eső után köpönyeg

Egy ideig fényképezgettem az esőt, de nem igazán ment, túl sötét volt a fenyő háttérnek :(
Ezek a legjobbak:


Este lementem vacsizni... volna... ha nem ugyanaz lett volna a menü mint 2 napja... bepipultam és beültem Pocakba, bementünk a belvárosba. A Fő téren találtam egy szimpatikus kiülős éttermet, Generális néven. Kellemes jazz szólt, kockás terítővel :D Amikor beültem, én voltam az egyszem vendég.
Soproni poncichtert kértem (ez babos lecsós raguféle), fincsi volt.

Mire végeztem kisütött a felhők közül a nap és olyan szép hatások voltak megint:

Találtam egy Nagymama konyháját (ez is kockás terítős :D), és vettem 2 óriááás palacsintát :D
Aztán gyorsan elvágtattam az én kis sörös kilátómhoz, fel mind a 92 lépcsőn (most nem is volt nehéz), és hihetelenül szép naplementét láttam. (bocsi a képminőségért, csak mobil volt nálam)

És sok ilyen fura csiga volt, narancssárgák... ezek ketten, hát azt csinálhatják ami Bill Clinton szerint nem is szex :D

Bob

Este kifaggattam Kutya kisasszonyt, hogy milyen is bobozni... azt mondta, hogy túlélhető :D Szóval ma kipróbáltam. Az első kör elég béna lett, sokat fékeztem. A másodiknál már kevesebbet és jól kiszáguldottam magam :D Ez volt az első félelem elűző leckém.
Íme a bizonyíték:

"A fél szemem az úton, a másik a géppuskán. A beteg meg várt a sorára. Feltéve, ha túlélte az utat." :D

Bobról a Francia csók nevű film jut eszembe mindig, amikor Meg Ryan és Kevin Kline az angol és a francia kiejtésüket próbálják összehozni ezen az egyszerű neven :)

Utána a belvárost néztem meg. Nagyon kedves, régimódi középkori feelingje van, engem Tallinra emlékeztetett. Nagyon szűk kis utcák, sehol egy fa, színes 1-2 szintű házak:

Ez a Szent Mihály templom, szegényke elég ütött-kopott, egy temető mellett áll:

Bevallom felmásztam az oldalfalára fényképezni :o Egyszer láttam egy nagyon depis koreai filmet, ahol mindig háztetőket mutattak.

Ez a Tűztorony és kilátás a tetejéről a Fő térre meg Sopronra
(fizetős, buzernyákok... nyugdíjasoknak 62-70 között féláru.. rögtön felmerül 2 kérdés: van aki korábban megy nyugdíjba, az miért nem nyugdíjas - az előttem lévő öreg pár hölgy tagja pl így járt. Második, 70 év felett megint teljes árat kell fizetni, vagy ha fel tud mászni, akkor megérdemli és ingyen volt? :D):

Fő tér aKecske templommal, Storno házzal:

Előző napi Sördombi kilátó:

Szent Orsolya templom iskolával és gimnáziummal, nem messze a Fő tértől:

A mai adag bőgésem itt kezdődött el, egy ideig ücsörögtem a Széchenyi téren (jaja, itt is van ilyen, nem csak Szegeden, de teljesen más típusú, nem olyan szép parkos. Hamar haza is mentem, aludni egyet... mire felébredtem, már zuhogott az eső... aztán szakadt...

Kilátók

Fú, piszok szarul indult ez a nap. A reggeli nem volt egy nagy durranás - és kezdem utálni a svédasztalos dolgokat, mert egyrészt reggelire mindig ugyanaz van, vacsorára meg magyaros dolgok (rántott hús, báránypörkölt...), ami egy wellness szállodához képest kicsikét furcsa. Másodrészt hiába veszek mindenből picikét, ha a végére egy nagy rakás lesz az egész, és jól belakok és szétpukkadok.
Masszázs: egy hölgyike dúlt fúlt ,majd jött egy dromedár méretű pasi (ffi masszőr). Végül dulifuli vitt el engem. Amúgy nagyon jól masszírozott. Asszem felfedezte, hogy rém csiklandós a lábam, és valamit bizergált és utána abszolút nem voltam csikis. Érdekes. Mondjuk picit fura volt, hogy nem meditációs zene szólt, hanem a Petőfi rádió, de a végére még tetszett is :D De nem egy kedves banda, még gondolkodom a második masszázson.

Na ezután kiakadtam. Nem részletezném, órákig sírtam :((( Utána meg fájt a fejem, utálom.
F1-re picikét rendbe jöttem, elkezdtem gondolkozni (most kivételesen kéne, még ha nő is vagyok :)), összeírni szép kis táblázatba a problémáimat. És hogy mi lenne a megoldás rájuk.

F1 után még sütött a nap, elindultam a környéken kilátót keresni. Kb 1 km-en belül volt a Sörházdombi, nagyon helyes és szépen rendben tartott hely, lakóházak között (érdekes, mégsem lehetett teljesen belátni a házakba, de kivölről is milyen szép mind. Mind megérdemli a "Tiszta udvar, rendes ház" feliratot :)
A kilátó fából volt, és picikét mozgott, 92 lépcső vezetett fel a tetejére (nem, nem én voltam ennyire elvetemült, hogy megszámoljam, hanem egy kisfiú a papájával - kihallgattam őket, Budakesziről jöttek :)

A kilátás pompás. Főleg, hogy tiszta volt minden. Felfelé menet egy nénike odaszólt, hogy szép a kilátás, megéri felmenni, még a szélmalmok is látszanak a Fertő-tó végéről :D Vonzom a néniket, ez van.
Íme Sopron és a Fertő tó:

Lővérek:

Ilyen házacskák vannak erre, ez az alap:

A fényképezés végére csúnya viharfelhők kezdtek el gyülekezni. Mivel az előrejelzés vihart mondott, kezdtem komolyan venni:

De az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és úgy ítéltem meg, hogy még egy kilátó belefér, ez kb szintén 1 km-re van. Ugyanaz, ahova előző nap próbáltam feljutni (Károly). Egy ideig voltak jelzések, ez már erdős terület volt, aztán eltűntek. Próbáltam spontánkodni, és picit továbbmentem, és megtaláltam, hogy a sárga háromszög a jó út. Na és mi az amit a legjobban lehet utálni az erdőben? Szúúúúnyogok... annyian zsongtak körbe, hogy megállni sem bírtam. Összevissza kapálózva hessegetve őket, mint egy őrült, néha nagyokat káromkodva... annyira feldűhítettek, hogy nem tűnt fel, letértem a turistaútról. :o
15 perccel később meglett, jó nagy kerülőt csináltam. Azért ez a kép megérte a szúnyogcsípést:

Na szóval mivel nem tudtam megállni, mire feljutottam a kilátóhoz, már patakokban folyt rólam a víz és levegőt alig kaptam. Sajnos itt fizetni kellett, de ha már ennyire megszenvedtem, akkor 250 ft-ot kibírok. Bár nem hittem benne, hogy szebb lesz a kilátás a Sörházdombinál, tévedtem. Olyan hihetetlen szép fény-árnyék hatások voltak a felhők miatt! És még a hotelemet is megláttam.

Ebbe a várba szeretnék eljutni:

Visszafelé menet követtem egy családot, akik rövidebb úton mentek (hmm, csalás picit, de mondjuk azt, hogy spontán voltam megint :)) És tényleg sokkal rövidebb idő alatt lent voltunk, és szúnyogok is úgy látszik csak felfelé menet vannak.

A szállodához érve megnéztem a hátsó kertjét, és egy helyes kis japánkertet találtam a fák között, ami eddig nem látszódott az erkélyemről. Picit stílusok keveredését éreztem, mert a tavacska körül egy többszintes fa nézőtér volt, mint a görög színházakban, és színpad rózsafalugashoz alkalmazandó faborítással, nyugágyakkal. Görög-barokk-japán-hawaii :D
De azért csinike:

A nénike olyan aranyos volt a nézőtéren, már gondolkoztam azon, hogy odaülök mellé beszélgetni, olyan magányosnak tűnt. Vajon tényleg egyedül volt itt? Vajon én is így végzem?