Szerettél-e valaha valakit a távolból, Csak nézve őt, ahogy ott áll Nem tudva mit mondjál Amikor megpróbálsz megszólalni, egy szó sem jön Az én drága szerelmem, bájos mint egy nyári nap
Az én drága szerelmem, távoli mint a Tejút
Az én drága szerelmem, szép csöppség, akit imádok
Te vagy az egyetlen lány, akiért a szívem dobog
Mennyire vágyom, hogy az enyém legyél
Egy kávéházban vagy néha a tömött utcán
A közeledben vagyok, de Te észre sem veszel
Drága szerelmem, mondd hogy tudsz engem ignorálni
A halvány mosollyal az arcomon
Mennyire vágyom, hogy az enyém legyél
Talán egy nap meglátod az arcomat a tömegben
Talán egy nap osztozhatok a kis távolsagtartó felhődben
Oh az én drága szerelmem, szép csöppség, akit imádok
Te vagy az egyetlen lány, akiért a szívem dobog
Mennyire vágyom, hogy az enyém legyél
A videoban szereplő szöveg hosszabb, mint az eredeti Stevie Wonder szám... hát, nehéz néha egy japánt megérteni angolul :D Főleg ha elnyel szavakat vagy kicseréli az L betűt (ami nincsen a japánban) R-re... a legviccesebb eddig amikor play (játszani) helyett pray-t (imádkozni) énekelt :) De a hangja zseniális, így elnézem neki :D
Milyen aktív vagyok idén, igaz? :) Még sütni-főzni is van kedvem! Néha azon gondolkodom, hogy Csehovnak volt igaza: "Igazi boldogság csak a magányban található." Nincs sírás, nincs fájdalom, vitatkozás, kétségek, bizonytalanság, hűtlenség, hazugság... helyette van öröm, egyetértés, stabilitás, hűség és igazmondás magammal/magamhoz/magamnak.
Az egom és a "lelkem" végre hosszú idő után először egyet értett valamiben: kenyeret szerettek volna XD
Japán toast receptet kerestem, de valamiért csak ezt az egyet dobta ki a gép, ami nagyon érdekes recept és mivel azt ígérték hogy szuper puha és sokáig az marad, kipróbáltam.
A neve "Hokkaido puha tejes kenyér". 2 érdekes dolgot találtam benne: az egyik egy gyanúsan kínai nevű csoda, Tangzhong, állítólag ettől marad sokáig omlós (ne gondoljatok bonyolult dologra: egy pici lisztet főznek össze vízzel, amíg be nem sűrűsödik). A másik, hogy 4 darab csigát tekernek fel és teszik egymás mellé, ami majd összesül.
Ezt a receptet használtam. És van hozzá egy némafilm is ^-^ A kézi dagasztást 15 percig bírtam, baromi unalmas. Elég ennyi is. Nincs kedvem lefordítani magyarra, ha valakit érdekel és nem tud megküzdeni vele, írjon.
Így néz ki Őnagysága, zseniálisan keszekusza, omlós, könnyű, egy rolnit be is faltam azonnal. Most várom, hogy mikor leszek rosszul a friss kelt tésztától XD
Pár hónapja gondolkozom, hogy Belgiumba kéne utazni, mivel október-február a kagyló szezon. Meglepő módon amikor megkérdeztem anyukámat, rögtön rábólintott és beváltott egy valag EUR-t azzal, hogy nem baj ha marad, majd ha megyünk legközelebb, akkor elhasználja. És ugye megyünk? O.o
Budapest Airport: utazott valaki mostanában fapados járattal? Ha mesélik, nem hittem volna el: séta egy csövön belül, majd le a földszintre... séta kint a placcon elkerítve... egy hangárban várakozás fél órát... újabb kb 1 km-es séta a repülőgépig elkerítve. Természetesen a sor megbomlott, futóverseny vagy inkább gyors gyaloglóverseny, mint a farkastól kergetett csorda. Nem kell mondanom, hogy anyu mennyire élvezte.
20 éve jártam egy napsütéses vasárnap reggelen Brüsszelben, évekig az volt az álomvárosom: sehol egy ember az utcán, tisztaság mindenhol. Nah most péntek este/éjjel megérkezni a városközpontba nem pont ugyanez az élmény: mindenhol bulizó fiatalok, ricsaj, szemét. Miután lepakoltunk a szállodában (amiről az osztrák hotel ugrott be, ahova először Jeffel mentünk :D), kimentünk sétálni egyet. Rá kellett jönnöm, hogy mégis csak kellett volna a régi obit hoznom :( Fél óra séta után röhögve közöltem anyuval, hogy valószínűleg ő a legidősebb ember jelenleg a cityben. Negyed óra múlva rájöttem, hogy a megtisztelő második hely az enyém :D Kicsit tolongtunk az alkohol/cigi üzletben a tinikkel ásványvízért, aztán egy gyors gofrizás... mert az ugye kötelező, még ha éjfél is van! Ezután már csak a horkolóverseny maradt, én maradtam alul :(
Ki nem látta az Erőszakikat? Innen jött ám az ötlet, hogy Bruges (Brugge) :D
Megjegyzem a sok szájbab*szott hattyút nem találtuk meg :D
Bruges központja egészen nagy, hála égnem nem csak pár utcácska, így egész nap el lehet sétálgatni benne. Sajnos nem tudtam megmászni a Belfrit-et, hosszú sor és alig mozdult és ugye a filmből tudjuk, hogy nem egyszerű oda feljutni, így anyu maradt volna lent. A piac téren gyönyörű régi házak vannak, az eddigi legjobban megőrzött minőségben, sok aranyozott dísz mindenhol:
Nem szeretném kihagyni a pacikat sem, mert cukik voltak... nem, nem próbáltam ki őket, de egyrészt Bakancslistás darab a sétakocsikázás, másrészt még pár hét és itt a Ló éve! Tehát ami késik, nem múlik ;)
Maga a város tényleg tündérmese, középkori macskaköves, sok csatornás:
Mellesleg Belgiumban szép csipkéket csinálnak és iszonyú finom a csoki, mindkettőből betankoltunk:
Másnap Brüsszelben kóválygás volt, a főtérről értelmes képet nehéz összehozni, így idővel feladtam :) Ömlesztve: Grand Place jobbról balra körbefotózva, Manneken Pis (pisilős kisfiú :)), Atomium (Világkiállításra tervezve), Parc du Cinquantenaire:
Na éééés a lényeg, a kaja... anyut legközelebb Angliába vagy az USA-ba kéne elvinni, mert steak steak steak... :D Ki sem teszem az ő menüjét, fúj.
Az enyém pedig - természetesen beosztva 2 napra: osztriga, Madras currys rák, spenótos angolna és fehérboros fekete kagyló.
Kis betűsen bevallom, hogy az osztrigát már másodszor kóstoltam, és csak nem akar ízleni. Az angolna főve nem jó, mert elég zsíros, így legközelebb csakis sütve. A fekete kagyló meg most fura volt, pedig Párizsban és ahogy én csinálom, isteni!!! Tehát jelenleg csak a rák volt finom, az viszont minden várakozást felülmúlt!
Elkészült a következő műűűűű: Rias Gremory a Highschool DxD-ből. Nem, nem néztem meg a sorozatot, de elbűvölő a kishölgy kék szeme és piros haja és ahogy a fiúk mondanák: jók az adottságai is :D
Egyelőre a szokásos ceruzával papíron megrajzolós, kontúrozós, szkennelős, Photoshopban színezős.
Ha nagy leszek, akkor majd a rajzolás rész is PS-ben fog történni :)
A második gyakorló feladat, a következő kiszemelt képhez víz kell, de a naplemente annyira megfogott egy tutorialban, hogy nem bírtam ellenállni. 100% Photoshop ecsetkezelés :D
A nap már tetszik is (könnyebb is volt jóval), a víz fodrozódása és a csillogások még nem. Majd a következő jobb lesz :)
Gondolkodtam erősen, hogy a tavalyi évet hogyan is írjam le. Először csak a pozitív történéseket akartam papírra/weblapra vetni, de az nem adná vissza a valóságot, csak egy tündérmese lenne. De ha hozzárakom a negatívakat is, akkor meg a 2012-höz hasonló sirámot kapnék. Végülis a kevésbé panaszkodó de valóságot visszaadó mellett döntöttem.
Nem indult jól az év, ahogy az az első blogposzt is mutatta. Nem is lett jobb, de rosszabb :) Elkezdtem rajzolgatni, festegetni, viszont csak még pocsékabbul éreztem magamat, jobban kijött a magány. Március közepén lohadtul bezuhantam egy "balátomnak" köszönhetően (jééé, töröltem azt a posztot). Ha két kedves barátom itt nem kap észbe nagyon gyorsan és rak irányba, akkor lehetséges, hogy ez a mostani poszt sosem íródott volna meg. Ezúton is köszönet Jefnek és Nagydrágámnak. Innentől eljött a szép napsugaras korszak, nem túl hosszú, de eljött, ez a lényeg. Áprilisban jártam Japánban, tavasszal, elértem a cseresznyevirágzást Sendaiban, találkoztam sok kedves emberrel, életemben nem nézett meg annyi pasi, mint abban a 2 hétben. Sendai az a vidék, ahol 2 éve volt a tsunami, földrengés, Fukushimától 60 km-re ÉK-re a tengerparton (ami gyanítom óceán). Meglátogattam egy főleg időseket összefogó kötő szakkört. Mindegyikőjük elvesztette a házát 2 éve és átmeneti szálláson laktak. Nagyon inspiráló és egyben megrázó volt velük találkozni. Mennyire erős és pozitív ez a nép!
Vettem odakint egy jóslást. Igen, én, aki ateista és nem hisz semmi ilyesmiben Japánban olyan spirituális, hogy csak na... ha hinnék a lélekvándorlásban, most azt mondanám, hogy messzire szakadtam az otthonomtól, nem vagyok európai. Back to jóslás... volt benne egy ilyen sor:
"Kint a vihar erősen tombol, de bent a házban meleg van, mint tavasszal.
Légy békében és jöjj ki jól a rokonaiddal, és Te és a családod akkor is boldogok lesztek, ha mások nem. Mindig tavasz lesz körülötted" (ez a tavasz visszatérő motivum 2013-ban :D).
Ennek köszönhetően megpróbáltam anyukámmal rendezni a (v)iszonyt. Nem igazán hittem benne, hisz 70 évesen már senki nem változik meg, de... szép lassan kezdett alakulni minden szépen és jól vele és mostanra már egészen heppik vagyunk együtt :D Még külföldön is meglátogatott egyik üzleti utam alkalmával, pedig eddig sosem tudtam rábeszélni erre.
Elindultam a jó úton... májusban kipipálhattam az újévi fogadalmamat (szőke, kék szemű :D), máskor precízebben kívánok, mert csak 2 hétig tartott. :D De egy nagyon gyengéd srác volt, a világ legfinomabb arcsimogatásával.
Június... na igen. Képzeljétek, kiderült, hogy megátkoztak! Nem mintha hinnék benne, de baromi rossz érzés, hogy valaki ennyire utált. Mindenesetre egy átkokban hívő barátom megnyugtatott, hogy az átok többet árt annak, aki rám szórta, mivel visszaszáll és baromi magányosnak érzi/érezhette magát az elmúlt években. Júliusban új projectet kaptam, ami eleinte nagyon bejött, sokat utazgattam, új dolgokat tanultam. És szerelmes lettem annyi év után, úgy istenigazából. Lett egy cseresznyefám :D
Szeptembertől elkezdett romlani a szitu mindkét fronton: a project kezdett túl sok lenni (már az a 3-4 szerepkör, amit el kellett volna látnom), és a cseresznyefáról kiderült, hogy belül férges, eszik a kukacok :( Így a következő pár hónap megint a túlélésről szólt, amit hol meg tudtam oldani, hol nem, de mivel itt vagyok, ezért csak megoldottam valahogy.
Oh lett egy új tetkóm... hogy sose felejtsem el ezt a tavaszt és mert a tavasz a természet újjászületése:
Október legvégén vettem egy papagájt, hogy ne legyen túl nagy csend itthon. Yumi, kék-fehér-fekete hullámoska, nagy anime rajongó, csendes áhítattal nézi velem a filmeket és ha kimaradna, mert az ablakban hagytam és nem tettem magam mellé, akkor állati nagy ramazúrit csap :D Ugyanez történik a kínai zeneszámoknál is - még nem jöttem rá, hogy szereti vagy nem őket. Ezen kívül szereti a csobogó víz hangját (beleértve a pisilést is) és a kezemből enni (megmostam :p). Nem szereti ha sokáig nyitva az ablak, mert ott füstöltem és ő fázik. Illetve ha hangosabbak nála - legyen az egy barátom, vagy a filmben a démonok :D
December hullámzó volt cseresznyefaügyileg, a karácsonytól nagyon féltem (tavaly beteget jelentettem a családnak), de 24-e nagyon jól sikerült, 25 már döcögött, 26-án meg elkezdtem olvasni a temérdek buddhista könyv egyikét, amit vettem. És vettem egy új objektívet, így várhatóan szebb képeket csinálok majd a fűszálakról, bibékről és a homo sapiensekről.
Vicces, de mindkét mission-nek december 31-én lett vége: a projectről szabadon engedtek, a cseresznyefa meg kidőlt, belecsapott egy villám szilveszterkor. Így mindkettőnek vége, és ha most spirituális lélekbúvár lennék, azt mondanám "ennek így kellett történnie, ez volt megírva".
Az évet a világ legjobb málnás csokitortájával zártam, Yumi sajna kidőlt és amikor megkérdeztem, hogy kér-e, csak egy álmos WTF fejet vágott... így nem kapott belőle.
A Bakancslistámon 2 dolgot pipálhattam ki: Japán hanami idején és a Rám-szakadék.
Deeee itt van 2014, boldog új évet mindenkinek mellékesen.... nagyon jól indult.
Rögtön az első nap lementem futni (azóta sem, de ez akkor feldobott :))! Újra elkezdtem rajzolni animéket. Érdekes, hogy a festésnél rögtön rám tör a magány érzése, de a rajzolásnál, Photoshopozásnál annyira bele tudok merülni, hogy azt sem tudom hány óra, milyen nap!
Aya & Tooya az "Ayashi no Ceres"-ből - nem megy nekem a ceruzával színezés... erre jutottam. Viszont folytattam a kezdők jobb agyféltekés módszerét: fejjel lefelé fordítom a képet és úgy másolok. Egyelőre sokkal jobban bejön.
Kenshin - ha valaki nem ismeri, büntiből 30 fekvőtámasz (lányoknak csak 15)! Ugye, hogy jobb mint a cerkás? Éljen a Bamboo digitális táblám, meg a PS. Azért elszórakoztam vele 4-5 órát így is. De minden másodperce élvezetes volt.
Már készül a következő! Lehet, hogy háttér is lesz (a főszereplő már készen van) ;)
Kibővítettem a Bakancslistámat, és már útban van néhány darab róla.
Voltam ma thai masszázson, most először... nos, ilyen szenvedélyesen rég markolták meg a fenekemet, még a vesémbe sem taposott bele senki térddel, nem beszélve arról, hogy lány ölében sem feküdtem. Ezek most mind kipipálva!
Utána lecsattogtam egy zen buddhista zazen-re. "Nem feladni", ez a mottó... természetesen a gondolatok pár perc múlva megjelentek, aztán a lábam zsibbadt el, végül már nem éreztem semmit csak a fájdalmat. De erre számítottam, remélem legközelebb már jobban fog menni. Mindenesetre kéne egy ilyen meditációt elindító és lezáró gong meg fadob, tök jó a hangjuk:
4:10-től van a minigong a meditáció kezdetéhez...
6:32-től a végét jelző hang.
Feltűnt másnak is, hogy a harang/gong olyan frekvencián rezeg, mintha a saját testemben szólalna meg? Nagyon érdekes érzés, sejtek tánca..............................................ommmm..............................
... na tessék, Yumit leszedáltam... ha előbb világosodik meg, mint én, hát én... hát éééén... eeeeh... nincs is "én"... se kanál.
Japán mindig is a szívem csücske volt, de a régi, történelmi Japán. Aztán annyiszor kérdezték, hogy hogy lehet az, hogy még egyetlen animét sem láttam... nem bírtam ellenállni és megnéztem egyet. Azóta új mániám lett és imádom ezt a virtuális világot, ahova munka után be lehet menekülni és szamurájokat kaszabolni, démonokat irtani, szerelmesnek lenni, megmenteni a világot vagy éppen meghalni érte.
A kedvenc akció animéim a következők:
Az első, és emiatt nagy szerelem: Hakuouki - A sápadt cseresznyevirág démona
... a szilveszteri torta. Ha már úgy alakult, hogy idén is a szokásos nem csinálok semmi értelmeset volt a program szilveszterkor, nekiálltam sütni. Kivételesen csak magamnak.
Már egy ideje a fejembe fészkelte magát egy csodaszép málnás csokitorta képe, amit egy receptes újságba láthattam. Vagy a neten. Vagy a fene tudja.
Amit módosítottam: tejcsokit használtam, kevesebb cukorral.
A poros dolgokat keverjük össze.
2 pohár vizet forraljunk fel a cukorral ameddig a cukor el nem olvad. Öntsük át egy keverőtálba.
Jöhet bele a csoki és a vaj. Kevergessük, amíg el nem olvad és kissé le nem hűl.
Most jöhet bele a tojás (keverés) és a pormix (keverés alaposan).
180 fokon sütni, addig amíg... sütőfüggő.
Töltelék és dekoráció:
meggy-cseresznyelekvár tölteléknek, jó vastagon (ideális a málnalekvár lett volna és málnadarabkák)
csokibevonó és csokidara az oldalakra
tejszínhab a tetejére
málna a legtetejére
ja és csoki darabkák a szikláim :) (étcsokit megolvasztani, majd alufóliára ráfolyatni vékonyan, és hűtőben pihentetni amíg megdermed és törhető)
