Day Two - Hernád áttörés

Reggel 7-kor kelés - az előző napi 5 órához képest sokáig aludtam :)
Svédasztalos reggeli, a szokásos kinálattal. Ami érdekesség volt, az a gyümölcstea kannákban. Cukor nélkül ittam, egész iható volt. A kirándulócipőt vettem fel, és egész nap tojtam miatta. És biztos ami biztos alapon 2 térdvédőt.

8:30-kor indulás a leghosszabb túránkra: Hernád áttörés. Cingovból indultunk, itt volt a szállásunk is. Nem tudtam bejelölni rendesen a 3D-s térképen, a legszélső hegy mögül bal oldalon indultunk, végig a völgyben a Hernád mentén, elég borús időben (éjjel esett picit).

Itt picit betojtam, hogy ezen a fán kell átsétálni,
már ezen sem csodálkoztam volna :D

Egész hosszan semmi érdekes nem történt, aztán egyszer csak megjelentek a sziklatálcák. Bár nem szoktam kitenni fényképeket magamról, most kivételesen ezt a szabályt megszegem, mert állati büszke vagyok:

Ezek aránylag könnyen járható tálcák, nem árt persze kapaszkodni, némelyik kicsit instabil. Nehézség ott van ha túl nagy a magasság 2 tálca között, illetve amikor pont egy kanyarban vagyunk és a szikla nagyon kinő a folyó felé, a tálca meg alul lent van (basszus kulcs alak). Na ilyenkor jött a mellmasszázs rövid karúaknak :D

Sok pici barlangszerű mélyedést láttunk útközben, útitársak ajánlották is, hogy kapcsoljam be a piros-szem kiszűrőt, nehogy szegény maci szeme világítson :D Állítólag vannak macik. Egy helyen éreztünk is erős vadszagot.

Több függőhídon átmentünk, ez volt a leghosszabb talán. Persze a fiúk ugráltak rajta és rángatták, lányok meg sikítoztak. Hihetetlen infantilisek a pasik :DDD Még 60 felett is!

Dél körül elkezdett esni az eső. Innentől nem sokat fotóztam :o
Amikor a völgyben végig értünk, felmásztunk a hegyekbe és az ormokon jöttünk vissza. Fel-le szépen. Itt már zuhogó esőben. Hamar rájöttem, hogy a dzsekim waterproof felirata bármit is takar, nem vízállóságot jelent. 1 óra múlva már mindenem vizes volt. :o

Sajnos itt szinte már meg sem álltunk. Azt az igen rossz taktikát folytatta a túravezetőnk, hogy megállt néha és bevárta a hátsókat is. És amint meglátta az utolsót, már indult is tovább. Így azok pihentek sokat, akik amúgy is bírták a tempót. Az első nap még simán jól mentem, az elején a sornak, majd a lefelé menetben középre kerültem (nem baj, a térdem fontosabb). A második napon viszont elején indultam, majd a közepére visszacsúsztam, a túra végére pedig hátulra kerültem. Eszembe is jutott Papamaci mottója: a maratont nem az elején kell megnyerni :D
Az esőben a legveszélyesebb természetesen a lefelé menet volt, amiben amúgy is szar vagyok. Egész olcsón megúsztam a dolgot: csak egyszer csúsztam be 2 létrafok közé (buzeráns doronglétra) illetve egy szikláról lelépve az iszapba egy nagyobb spárgát bemutatva a nadrágom adta fel, szép hosszú "anyagfáradást" produkálva combközéptől a fenekem alatt :D
Ez a doronglétra:

Az utunk tele volt megmászni való fagyökerekkel illetve sziklákkal, ami mellett _általában_ volt lánc is kapaszkodni:

Csúszós időben ez nem volt túl funny :o

Az ormokon viszont ilyen szép kilátás fogadott, ilyenkor az ember picit felsóhajt, hogy "na jó, megérte mégis" :D

Ez pedig a csúcs, a Tamásfalvi kilátó. Közel nem mertem menni a széléhez (itt halt meg a néni):

Innen már csak lefelé, nagy csúszkálásokkal. Megígértem a bokáimnak és a térdecskéimnek, ha rendesen viselkednek és kibírják, akkor másnap pihi és nem megyünk túrázni. Durván a túra felétől már nagyon éreztem, hogy vannak lábaim, izmaim, ízületeim stb :D A cipő átázott és minden egyes kődarabbal személyes kapcsolatba került a talpam.

A szállodában forró teával fogadtak minket, ami irtó kedves tőlük, nem? Ledobáltuk a vizes ruhákat (még a bugyimból is csavarni lehetett a vizet :o) és forró zuhany, majd takaró alatt didergés vacsoráig.
A másik csoport később ért vissza, kiderült náluk voltak nagyobb galibák is, egy hölgy eltörte a bokáját, hegyimentés, kórház, műtét :((( A busz-barátnőm is beesett a doronglétrák közé, de nagyon csúnyán, tiszta lila volt a fél teste.
A vacsi isteni volt: lencseleves és vadas-Eszterházy marha knédlivel :DDDDD A kedvencem. (képet 1eb kedvéért nem teszek ki :D) Ilyen puha knédlit még sosem ettem. Ehhez még jött epres palacsinta csokiöntettel és beigli, barack opcionálisan. Pukkadásig ettük magunkat :D Majd 9-kor ágybazuhantunk és aludtunk reggelig.

A túra hossza: 25 km (meghírdetve 16 km... én nem értem miért nem a valós adatokkal írják ki).