Pénteken reggel csörög a telefonom, még szabi alatt (azaz 2 hete). Az éppen aktuális főnököm hív... csak szeretne szólni, hogy ne lepődjek majd meg hétfőn (jól kezdődik nem?): a régi szekcióm elég nagy bajban van és visszakértek pár embert segítségnek. Szóval július 1-től újra Intelligens Hálózati elem leszek fél évre... és sajnálja, mert neki is csak úgy szóltak, nem volt beleszólása.
Izééééééé... mert ugye én akartam eljönni és végre sikerült márciusban. Igaz az új csoportban nem éreztem jól magam, már 2 poziciót is megpályáztam azóta. De azért egy telefont megereszthettek volna, hogy mégis mit szólok hozzá...
Tehát elseje óta új melóm a régi.
Az új csapat amúgy emberileg nagyon jó, sőt szinte ideális, kár hogy csak fél évig tart (szerintem lesz az kevesebb is, annyira pöpecek vagyunk). A szoba viszont... 12-en bezárva egy meeting roomba, mint a heringek, könyökök összeérve. Vagy büdös meleg van vagy légkondi hideg és tüsszögés. Kábelkigyók, csokis keksz zacsik. Ha valaki megszólal mindenki hallja, marha nehéz ekkora zajban koncentrálni, gondolkodni. Vettem egy fülhallgatót... a bicepszem fél év múlva isteni lesz, annyit kapkodom fel és le :D
De azért jó pörögni megint, értek mindent, meg tudom oldani, sokat segítek és kivételesen még ez is tetszik. Igaz sokkal hamarabb elfáradok mint régen, nincs nagyon kedvem elmenni sehova - bár lehet a nagy meleg miatt van, sosem szerettem a nyarat. Blöööö.
Detto ruhellem ezt a bitang meleget. A tavasz az en evszakom, mindig ujra es ujra felfedezem. Vagy csak kezdek rigolyas lenni a korral? :D
ReplyDelete