Úgy látszik ez a nyár a grillezésé :) Anyut hívtam meg csütörtökön. Lassan rá kell jönnöm, hogy nekem csak a sima krumpli izlik :D Lehet, hogy ki kéne próbálni néhány növényt is, mert kezd húsherótom lenni.
Csirke volt otthon megint, a sötétebb grillfűszeres (zacskós). A világosabb pedig egy fehérboros grill pác:
Pénteken LOTR nap volt 2 kolléganővel.
Jópofa volt, eddig még csak Jeffel csináltunk ilyet, 3 films in 1 day. Azt kell mondanom, hogy a seggelést én bírom a legjobban. Na ugye az évek meg a tapasztalat :D
Érdekes, azt hittem csak a fiúk olyanok, hogy ha megkérdezem mit szeretnek inni-enni, akkor azt mondják, hogy bármit, aztán utólagosan jön az "ezt sem szeretem meg azt sem",meg a "finom volt, de legközelebb legyen inkább x ...". De nem, a lányok is ilyenek :((( Vagy kell már egy bizonyos szintű barátság ahhoz, hogy meg merjek mondani? :o
Szombaton nyuszit sütöttem, mustáros-babéros-borókabogyós pácban, majonézes krumplival. Fincsi végülis. Bár ahogy Anyu mondta "én kevesebb sóval szoktam csinálni az ételeket... sülhetett volna még.. milyen majonézt használtál, én mindig teszek bele tejfölt,meg mustárt meg ...". Egyedül a túrós palacsintára mondta hogy finom, de az a LOTR pizzás rendelésből maradt, tehát nem sk volt. :( Azt hiszem lassan kezdek rájönni, hogy én sem kaptam túl sok dicséretet kiskoromban. De ellentétben másokkal, akik most sem szeretik se a dicséretet, se a szeretgetést (vannak akikről simán le is pereg, meg sem hallják :( ), én szomjazom a jó szóért :)
A sminket szépen megcsináltam magamnak, maaaajd elindítottam egy filmet. Egy haverom ajánlotta: Okuribito. Bár mostanában semmilyen film nem fog meg, mindegyiket unom... ez egy hihetetlenül szép történet. Leginkább az a precizitás és a mozdulatok szépsége fog meg, ami semmilyen más népre nem jellemző annyira, mint a japánokra. Mondhatni, a nép sajátja :)
Csak utólag tűnt fel, hogy ez az idei Oscar díjas film a "Best foreign language film" kategóriában.
Az angol trailer nem annyira hatásos, mint a japán. :)
Egy fiatal srácról szól, akit anyukája egyedül nevelt fel - a papa otthagyta őket egy másik nőért. A srác nagy álma volt, hogy egy zenekarban csellózzon, de sajnos nem volt elég jó és kirúgták. Hazaköltözik feleségével a meghalt mama vidéki házába és a környéken próbál munkát keresni. És talál - egy nagyon furcsát, ami nagyon jól fizet: halottakat kell felkészíteni a temetésre (levetkőztetni, megtisztítani, ünnepi ruhába bújtatni és kisminkelni. Mindezt a család és rokonok előtt, ünnepélyesen, tiszteletteljesen). Természetesen nem meri elmondani otthon. De persze kiderül. Az asszony pedig hazaköltözik a családjához... nagyon megható és szép történet a családról, emlékekről, tiszteletről, halálról.
Ugye nem kell mondanom, hogy az indiai sminkem a film végére kicsit elfolyt :DDD
A film főzenéjét hallottam még előtte, de nem igazán fogott meg. Milyen érdekes, hogy ha már van mihez kötni, akkor mennyire más hatással van az emberre. Egyszerűen gyönyörű. Mindenkinek ajánlom a filmet, akinek van egy kis szépérzéke és lelke.
Természetesen muszáj volt rendelnem sushit :)
Mára pedig egy bentot (előre csomagolt menü ebédre - rizs, csirke, saláta és mochi). Mochi-t még sosem ettem, érdekes volt. Olyan kis nyálkás nyúlós, mint nálunk a frissen kifőzött gombóc prézli nélkül, picit lapítva. Az íze édes. Se több, se kevesebb. De asszem csinálok ilyet, olyan mókásan néz ki.A végére pedig maradt egy kis móka és kacagás á la Jef. :)
Kapott ajándékba egy kávés csokit - de ő nem szereti, ezért nekem adta. Amikor kibontottam a csomagolást, az első ami feltűnt, hogy csokis lett a kezem.. majd jött a látvány:
- Oooo, lehet hogy nem tett jót neki, hogy a kocsi csomagtartójában hagytam délután?
Nagyon jól néz ki ez az étel. Mármint nem a csoki, hanem a másik. :-)
ReplyDelete