Voltam Metroban - hála Jinnek és Jangnak, akiktől kaptam a kártyát - köszönöm köszönöm köszönöm! És jól bevásároltam halakból. Meg nem csak azokból. És felbuzdulva AzEszter egyik receptjén bevállaltam egy tintahalat. Meg a jóédesanyám is - na ő nem önszántából :)
Íme a 2 dög, miután kiráncigáltam a béltartalmukat: az a hosszú műanyagnak tűnő átlátszó izé a "gerincük".
A csápokat megettem ahogy kell: 3 percig olajon megsütve, pestosan :) Tetejére pici citrom is cseppentődött.
Erről kép nem született (aki nem hiszi, járjon utána :P).
A dögöt mediterrán jellegű rizzsel töltöttem meg, recept Esztitől.
Nekem bejött, abszolút nem volt halíze (tuuuudom, mert nem is hal :))), és sikerült nem gumitalppá sütnöm. És ezennel ellopnám Eszti mondását ebben a témában:
A lábasfejűek a tenger lágytojásai. Minél tovább főzöd, annál keményebb lesz.Köszi a receptet!
Hu, ez izgalmasan hangzik, szívesen megkóstoltam volna! Bátor vagy, hogy ilyen kajákba bele mersz vágni. Én biztos gumitalppá sütöttem volna...
ReplyDeleteA lényege a megfelelő hozzáállás: ezt hívom Kölyök után szabadon "leszarom feeling"-nek :))))
ReplyDeleteAmúgy Esztitől megtanultam,hogy a sütési idő a kulcsa a dolognak, 200 fokon 25 perc ha töltöd.
Szerintem fogom még én ezt kipróbálni egy másik töltelékkel is blogvacsi keretein belül ;)
Arra a blogvacsira nekem tutira be kell neveznem. Mmmm... :DDD
ReplyDeleteHát, kétségkívül érdekesen néz ki ez az étel. De van benne valami megmagyarázhatatlan szépség is. :-)
ReplyDeleteMeri vagy nem meri? :)
ReplyDeletenyamm
ReplyDeleteSzeretem a tintahalat :)