20 évvel ezelőtt (úristen, 20 év, kimondani is szörnyű) megismerkedtem egy arab sráccal, aki természetesen folyamatosan arab zenét hallgatott. Akkor kerültem közelebbi barátságba az arab zenével, legfőképpen Natasha Atlas-szal. Teljesen megígézett a hangja, a francia és arab nyelv keveredése.
A hölgy többször járt Magyarországon, de csak most sikerült eljutnom egy koncertjére. Nagyon vártam a napot, szégyellem magam, de a koncerthelyszín is új volt nekem (A38 - a világ legjobbja klubja a Lonely Planet szavazáson!!!!). Derrick volt oly kedves, hogy elkísért és támogatott, amikor a rosé bor és a Long Island összecsapott a fejem felett... persze lehet a hajó dőlt jobbra ;) (Note to self: gyakrabban kéne inni, bár a héten a napi fél üveg bor kezdetnek nem rossz)
A hely tetszett, a pultoslány kedves volt (nem emlékszem, hogy valaha itthon mosolygott volna rám bárki is a pultnál), a közönség főleg 30as párokból verődött össze.
Az előzenekar mesés volt, számomra megfoghatatlan stílussal (Tóth Evelin Trió).
Aztán... egy világ dőlt össze bennem. Voltatok már úgy, hogy megláttatok valaki, és elhúztátok a szátokat? Nem az öltözéke vagy a sminkje miatt. Hanem az arckifejezése, a belőle áradó személyiség láttán. Az első aki eszembe jutott róla, a hastánc tanárnőm volt. A második egy boszorkány. Ennyire rosszkedvű, grimaszoló, kényszerből mosolygó nőt maximum PMS alatt lehet látni. :( Kicsit nehéz volt innentől élvezni a dolgot, de a pia besegített: csukott szemmel minden mennyei volt ... na most elgondolkoztam, hogy az utóbbi pár évben miért csukom be a szemem szex közben :DDD
Szóval a zenekar isteni volt, mindenki mosolygott, kivéve az énekesnőt. Jó kis szedett-vedett banda, különböző nemzetiségűek, de gyönyörű volt a hangzás, és a hölgy hangja is elrepített. A végére egyébként belejött és halványan mosolygott is ;) Ja, és ami nagyon meglepő volt, hogy sokkal jobban nézett ki élőben, mint a videokon (plasztikai sebészet, világosabbra festett szemöldök, nemtom micsoda) és sokkal fiatalabbnak (49 éves).
Nagyon bizarr este volt :s

Lehet, hogy tényleg PMS-e volt. :-)
ReplyDeleteNo igen, előadóművészek esetében nem praktikus a morcos arc.
ReplyDeleteKivéve a rappereket. :-)
ReplyDeleteHaha, esetleg metal banda esetén is elnézem, ha nem vigyorognak :)
ReplyDeleteEbben igazából az a bosszantó, hogy nem minden nap van koncertje, tehát nem egy bolti eladóról van szó, aki mondjuk a hét 4 napján mosolyog,, és az ötödiken nem (folyamatosan mosolyognia kéne, ami ugye azért nehéz), hanem egy egyszeri alkalomról, amikorra jó lenne, ha összerakná magát. PMS ide vagy oda... ah, ezért csípem a pasikat, ott nincs hiszti, lenyomják a koncertet akkor is ha szar a kedvük, és sokkal hamarabb magukra találának (ha egyáltalán látszik rajtuk, hogy rosszkedvűek)
Sajnos nem tudom szétválasztani a személyiséget a "service"-től... ha valaki nem szimpatikus emberileg, a zenéjét hallgatva is ez fog beugrani. Szóval nálam sajnos kiesett a csaj a pixisből (tudom, tudom, túl gyorsan ítélek - el. De sajnos eddig még mindig igazam volt)
ReplyDeleteMost olvastam csak a korábbi bejegyzésed, 13-áról... mire nem jó a blogger, megőrzi, amit kitörölsz... Jól vagy? Tudom régen volt 13-a, de mégis... Nem tudom ilyenkor mi segít. Néha én sem vagyok toppon lelkileg. Néha én is tökön rúgnám a világ összes pasiját...
ReplyDeleteHaha, a picsuba, hülye blogger.
ReplyDeleteKöszönöm, jobban vagyok :) Nem volt földrengés, élek :)
Oh, jól van akkor kicsit megnyugodtam.
ReplyDelete:) Köszönöm az aggódást
DeleteNa a vicces az, hogy Japánban mindig utánam jött a földrengés (vehetem ezt jelnek?)... ahogy elhagytam egy várost másnap szeizmikus mozgások voltak :D
DeleteCsini ez a tavaszi blogruha:)
ReplyDeleteKöszi szépen, nekem is tetszik :)
Delete