Pénteken picit nehéz felkelés után - mely köszönhető néhány pohár bornak és egy hosszú sziget jeges teának, aminek semmi köze a teához -, Pocakot helyrepofoztam egy kis étel, ital, fürdés és fújás után, majd irány a Mátra. Vettem neki egy epres illatosítót is, de csak hétfőn kapta meg, sikeres hazaérés után :)
Első állomás Kékestető. Nem túl izgi, hideg, szeles, szürke. Mobil kocsiban maradt, így kép nem is készült. Kékesről hegyen-völgyön át Eger felé, közben egy kis kitérő Sirok várába. Messziről tiszta Hegylakó feeling, közelről is :) (és a feketék? azok is...)
Sikerült túlélni a csúszós hegyoldalt, a meredek és egy fokkal kevesebb falétrát, a kavicsdobálást (fúúú, az nagyon gáz volt, néhány dobásom úgy sikerült, mintha egy mentálisan és fizikailag retardált ember dobta volna, még jó hogy Senki nem látta :)). A kilátás nagyon szép volt, és végre kisütött a nap is.
Az árnyékosabb helyeken volt ibolya, milyen rég nem láttam élőben! Városi élet hátrányai... Kaptam egyet a hajamba, hihi :)
Egerbe érve szálloda elfoglalva, belakva, majd este pici séta, hátha lehet valahol vacsorázni is. A sétálóutca picike volt, az utcán csak fiatalok (naaagyooon fiatalok :)), maradt a Meki :))) Hát meg kell kóstolni a helyi specialitásokat!
Másnapra egy kirándulás volt betervezve, de amikor 7-kor felébredtem, és kinéztem az ablakon és esett az eső meg hóóóóó keveréke, akkor gyorsan lemondtam róla. Neeem, nem voltam beteg, Forma1 miatt keltem korán :)
A szobához járt néhány belépő, így szépen kihasználtuk a thermálfürdőset és fél 5-ig ott áztattuk szét magunkat. Azt egyelőre nem értem miért néznek még mindig rondán az emberre, ha tetoválása van... a német turistáknak is egytől egyig volt :)))
Hazafelé menet egy Király Gyros nevű helyen megtaláltuk kedvenc Főnököm kedvenc hamburgerét (ki is lett próbálva) és dalát:
Harmadnap Forma1 futam reggel, Kimi nyert, Kimi nyert!!! :) Majd bükki rándulás ki: Lillafüred első helyen. Állati jól lehet a kanyarodást gyakorolni a kis hegyi utakon, szerpentin balra, fék, visszaváltás, neeem, nem jó így... kigyorsítás, láb fel a gázról, majd fék, visszaváltás.. izé, néha bele lehet kavarodni :) Pocaknak tetszett amúgy. Mondta :)
Lillafüreden is hűvős volt, kicsit szemerkélt is az eső. De így is gyönyürű hely.
Szilvásváradra átkacskaringózás közben némi térkép-félreolvasás történt és Bánkúton a következő beszélgetést folytattuk egy idős bácsival:
- Meg tetszik tudni mondani, hogy Szilvásvárad felé merre kell menni?
- Gyalogosan?
- Nem, kocsival...
- Azt nem tudom, mi gyalog megyünk mindenhova...
Végül a pincér meg tudta mondani :) És jóóól.
Szilvásváradon pici séta, pisztráng sasolás, lókaki kerülgetés, majd egy iszonyúúúú finom pisztrángos vacsi (nem saját szedés).
Hazafelé Pocak megszabadult tőlem, hüüüjjjje kis picsa, még élvezte is. :)
Negyednap normális időben kelés :) Az eddig kedves személyzet fizetés után már tegez és nem kisér ki a garázsig (“hozzátok vissza a kulcsot...”)... asszem nem tetszett neki a “nagy” borravaló... fúúú, tök utálok borravalót adni. Én sem kapok, miért kéne adnom, ha van egy fix ár, ami ráadásul nem kevés? Nem adtak semmi plusz szolgáltatást.
Még kihasználunk egy belépőt, és megnézzük a marcipán múzeumot. Íme a termés:
Hímzés marcipánból:
Harangöntésről jut eszembe: "A szakmám az életem" :)
No comments:
Post a Comment
Szia,
Itt hagyhatsz nekem üzenetet, dicséretet, leszúrást, szeretgethetsz virtuálisan, utálhatsz is :D
boci