A Modem, a Hajszárító és a Festék

Tanultam a héten egy új szót egy kolléganőmtől: offline blogolás. Kiderült így hívják, amit én is csinálok a büdös tetű modemes internetelérés miatt (“és ők mit esznek?”): Word-ben megírom a kis szösszenetet, majd bemásolom online módban. Előnye: senki nem csippant oda chatelni. Hátránya: ugyanez. :)
Kijött az első telefonszámla, 7000-rel több mint szokott lenni... megrendeltem az ADSL-et, mert nem bírom az éjfélig munkahelyen ücsörgést, arra várva a biztonsági őr mikor rak rénszarvas agancsot a fejemre és kéri, hogy énekeljem el a Jingle bells-t. :)

Mióta elköltöztem otthonról egyfolytában beteg vagyok :( Nincs olyan éppen futó járvány amit nem kaptam el. Én anyám lakására gyanakszom: megfagyok benne. A budi ülőkéje olyan hideg, hogy hajszárítóval járok már dolgomat végezni, hogy felolvasszam magam... mint Dumb és Dumber a motorút végén, kb :)
Ah, orvosok: szerdán felügetek, érezve hogy gond van. A calendarban az áll, hogy 13:00-tól van rendelés és egy csomó ember be is írta magát utána. Felmegyek, néz rám az asszisztens nagy szemekkel, hogy nem én vagyok ám az első, de akkor is délelőtt volt a rendelés, és már nincs doki. Upsz... jöjjek vissza csütörtökön délután. Jó, beírom magam a naptárba fél2-re (szintén 1-töl van rendelés...). Másnap fel időben, oooh, a doki még nincs, kicsit késik, előttem 3-an már ücsörögnek. OK, majd visszajövök később. Persze meeting, interjú stb, kicsúsztam az időből.
Péntek, újra 13:00 Ismeretlen doki, kiderül helyettesít. Na és mit mond? Ő sajnos nem írhat fel semmiféle gyógyszert, jöjjek vissza hétfőn................................................................. kezdem azt hinni, hogy a 13-as szerencsétlen szám :(Tegnap miután kiéltem végre a shopping lázamat, elmentem egy szoliba. Én hüjjje a szokásos 5-6 perc helyett 9-re... na most a homár hozzá képest egy sápadt állat. Egész nap fujkálom magam Irix-szel, legszívesebben pucéran rohangálnék, hogy ne érjen semmi a bőrömhöz...

Kitaláltam, hogy beköltözöm a régi kisszobámba. Mióta elhúztam nagy boldogan itthonról – 4 éve – anyám raktárnak használta, és hát szépen szólva nem takarított... :( A nappaliban meg nem érzem jól magam, egyik oldalról a most született ikrek sírnak, másik oldalról anyu hallgatja a tévét, picikét hangosan... Szóval, gondoltam én, újítsuk fel a szobát. Megálmodtam milyen legyen... a fal színe 5 percenként változott az álmomban :) De sikerült végre egy halványlila árnyalatot beszerezni. Tikkurilát akartam, de dupla annyi mint a Trilak :((( Kollégát megkértem kisérjen el, mégiscsak jobban mutat ha egy férfi is van az oldalamon.
Hazaérve bontsuk szét a bútorokat. Fél nap után még mindig ugyanakkora rumli, de most már az egész lakásban is. Aztán jött a legszebb rész: az ágy felett átivelő magas szekrény nem akar kijönni a helyéről. Kalapácsolás, huzavona stb... amikor sikerül kiszedni, meglátjuk a következő csapást: anno beszereléskor a fal egy részét megbontották, hogy be lehessen tenni. Így néz ki most:

No, vakolni azt nem akarok! Végülis elég rusztikus így nem? Az meg divat, egyébként is micsoda kreativítás van benne, szépen megcsinálni körülötte.. még vertem is le pici falat hogy jobban mutasson majd :) Anyu persze rosszul volt :))
Most jön a ráadás: baromi egyenetlen a fal. Hepe-hupákkal teli. Gondoltam először, majd spaklizok meg gipsz... de ki a fenének van még ereje hozzá estére? Absztrakt művészet, jó lesz így!
Mostanra felkerült az első réteg lila. A dobozban olyan volt mintha piszkos fehér lenne, mint amikor egybe mosom a fehér pulcsit véletlenül néhány sötétebb ruhával. A falon viszont tök lila! Kicsit sötétebb is, mint ahogy szerettem volna. Majd mutatok előtte – utána képeket, ha kész vagyok.

Hehe, annyira fáradt vagyok, hogy a colás pohárral, ami az egér mellett van, próbáltam a kurzort írányítani... nem leszek Uri Geller utóda, nem sikerült :)