Hazajövök és nincs senki. Bekapcsolom a TV-t, hogy ne legyen csend.. ami finnül karattyol és tök idegesítő :D Lehet hogy csak az a baj, hogy egész nap nem beszélek senkivel, sokat, és igénylem, amikor hazajönnék. Otthon meg pont fordítva van, alig várom, hogy hazaérjek és csend legyen.
Ma egyébként leléptem tök korán (csak 9 órát dolgoztam), de már megint fél 8 van. És nincs kedvem semmihez. Nem tesz jót nekem ez az ország, depressziós leszek :o És már megint néztek ránk,hogy akkor hétvégén mi lesz, ki jön be... komolyan, direkt szóltunk, hogy mi nem.. nekik fizetik, nekünk meg nem, nem fogok hobbiból bent ülni és internetezni, hogy 3 óránként valaki hozzám szóljon!
Azt hiszem kicsit besokalltam, mindenki csak kérdez és kérdez és kérdez... és kérdez... és megrekedtem szakmailag egy szinten, ahonnan nem tudok feljebb jutni, mert nincs időm a saját dolgaimra (amiből mondjuk nincsen sok mostanában), mindig csak másokra. Néha úgy érzem magam mint egy 2 lábon járkáló service box keresztezve egy tanítónénivel.
Programozni szeretnék jópofa dolgokat, hiányzik. :o Utálok doksikat írni, monitoringokat nézegetni és hozzá doksikat megint. Nem vagyok alkalmas a rendszer szintű dolgokra, illetve marha nehéz onnan szemlélni, ha mindig csak 2 kódsort látsz (upsz, pofán rúgták a kapust)...
Ez a kép elképesztően jó lett!
ReplyDeleteA cégről meg inkább nem írom le a véleményemet, az legutóbb sem hozott szerencsét. ;-)
Tudom, ez vagyok én megint :)))
ReplyDeleteEgyébként meg a képek többségét még szerkesztem a gépen is, tehát eredetiben ez nem ennyire viharos és éles :) Ráuszítottam a Gugli Picasa Sharpenjét, Shadowját és az I feel lucky-t :)
Ne is szidd, különben kapsz egy Cyrano orrmonologot ;)