Országjárás egyedül

Elérkezett ez az idő is. Bevallom már vártam. Nehéz találni valakit, aki éppen akkor éppen ugyanazt szeretné csinálni mint én, és még jó is vele egész nap :)
Régen sokat járkáltam egyedül, még kirándulni is voltam, de az utóbbik időben nem. Fura érzés először, mert olyan elveszettnek hiszem magam, mindenhol párok vagy családok vagy baráti társaságok. De aztán meg lehet szokni, nézni és figyelni másokat, egész mókás. Nem beszélve arról, hogy mint hüle nő, mindig mindent a partneremmel szeretnék csinálni, aki jelenleg egy igencsak szabad és önálló emberke, tehát mindenre úgysem tudom befűzni.

"Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,

de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

Tehát akkor önállódjunk :) Ez volt a szombati útvonal:

Be kell vallanom, hogy tökre nem ez volt betervezve :))) Szegeden akartam shoppingolni és megnézni a Dómot belülről, a Pick múzeumot és a Vadasparkot. Mivel 6-ra értem le Szegedre, ebből nem lett semmi :)

Szóval ez úgy történt, hogy száguldottam lefelé az autópályán, amikor megláttam a Soltvadkert táblát. És mivel Kölyök azt mondta itt van a legfinomabb fagyi, gondoltam lecheckolom. ;)
Lemásztunk az autópályáról Pocakkal és írány Soltvadkert, körforgalom. Könnyű volt megtalálni a fagyizót, nagy transzparens hírdette, hogy a legjobb fagyi X évben a cukrász akármi szerint.
Küldtem is MMS-t a fiúcskának,akik éppen vizsgáztak, szegények.

Ez a kút nagyon megtetszett:


Gondoltam ezután Ópusztaszerre megyek, Kiskunmajsán át. A határnál muszáj volt megállni, annyi sok szépet láttam:

• volt egyszer ez a helyes kis gólya a pózna tetején:

• egy búzamező (remélem nem mondok hüleséget) soook soook pipaccsal:

• egy kis art:

Kiskunhalasan rájöttem, hogy az ellenkező írányba indultam el :))) Visszafordultam Kiskunmajsa felé, megnéztem még egyszer a legelésző bocikat, a magányos gólyát, a pipacsmezőt és a Mól benzinkutat.
Ópusztaszert könnyű volt megtalálni, a Nemzeti Történeti Parkba mentem, megnézni a Feszty körképet és ami még ott van. Rá kellett jönnöm, hogy

1. Nem vagyok kultúrlény
2. Nem vagyok nacionalista
3. Nem érdekel a magyarság története
4. Kurva meleg van és ki felelős ezért?
   

Amúgy nem voltak sokan, a többség pedig iskolás volt, kötelező kirándulás részeként kicsit nyafogva, vagy bohóckodva.
A körkép nagyon profin volt megcsinálva, mintha egy installáció lenne: a festmény aljához úgy illesztettek terepberendezést, hogy teljesen 3 dimenziósnak tűnt a táj. A képet nem egyedül festette Feszty, eszembe is jutott, hogy a 15 méter magas képnek legalább fele az égbolt volt, ezt biztosan szerencsétlen festőtanoncok kapták, mint nálunk a modul tesztelést a newcomerek :o Mennyire örülhettek, ha végre jutott nekik egy szikla vagy egy elmosódott erdő :)))
Én mondjuk a nők megerőszakolásánál vesztettem el az érdeklődésemet a kép iránt, főleg amikor a narrátor a maga lassú idegesítő hangján a következőképpen foglalta össze ezt a részt: a katonák lányokat hoznak elő egy házból, akik oda bújtak el. Néhányan már megadóan belenyugodtak sorsukba... Anyád... Itt eszembe jutott, amikor a szomszédban zajló háborúban a katonák apácákat erőszakoltak meg, akik közül néhányan teherbe estek, de természetesen a pápa nem engedélyezte az abortuszt náluk sem :ooo

A parkban volt egy tavacska, körülötte fafeldolgozó telep, halászkunyhó, tipikus régimódi életformák. Még egy szegény bácsit is kiültettek a melegbe és faricskált valamit (nem mertem közelebb menni hozzá):

Kicsit távolabb egy falu volt berendezve:

Volt ősmagyarlovasbemutató is, és fel lehetett ülni a lovakra, de bevallom nem mertem :( Pedig nagyon akartam, de ha megint béna vagyok, akkor hogyan vezetek hazáig? :o


Ópusztaszer után Szentesre akartam menni egy Baba-Maci kiállításra. És útközben beugrani Fredaszterhez Csongrádra egy baráti pusziért... hát ezt duplán szívtam meg (A nap szívása).
Először is ahogy beértem a városba felhívtam, hogy navigáljon... vasúti síneknél lassítok, szemből rendőrautó, jól megnéznek, megfordulnak utánam. Kereszteződés után villogás majd sziréna... helyszíni bírság... ez volt Pocak első igazoltatása :o
Fredi levitt a Tisza partra kárpótlásul, ahol a Körös beletorkollik. Még csak pár emberke napozott, pedig dög meleg volt (a fél oldalam leégett az autóban nekem is).
Juj, nagyon érdekes volt, hogy a házak többsége cölöpökre épült, mivel ez erősen árterület!

Csongrád után Szentes, elfelejtettem mondani Fredi, hogy épp versenytánc bemutató volt a főtéren :) A Városházán esküvő természetesen.
(A nap pofára esése:)A Szécheny ligetet kerestem, szembe jött velem egy 14-15 körüli fiúcska, az a fajta akibe az ember lánya általánosba fülig szerelmes lesz. Nagy boldogan és széles mosollyal megkérdeztem tőle merre találom a ligetet. Válasz:
- Tessék erre továbbmenni egyenesen, az a kapu lesz az.
Ööööhm, ilyenkor szokott leesni, hogy már nem vagyok 14 :)))
A liget és körülötte a Tisza part gyönyörűűű, sok a hársfa, ami konstansan a nap lejobb illata címet nyerte el.

Tipikusan az a hely, ahol órák hosszat lehet sétálni vagy padon ücsörögni és nagyokat beszélgetni.
És akkor most jön a dupla szívás másik fele: a múzeum zárva volt :((( Valamit benézhettem nagyon.

Ezután másra sem vágytam, csak hogy eljussak Szegedre. Ami nem volt messze, de ha nagyon el akarsz jutni valahova, akkor minden perc kínszenvedés. Út közben azért 2 dolog jól elszórakoztatott: a helyi kívánságműsorban egy hölgy a következőt mondta:
most másztam le a cseresznyefáról, szétpukkadó gyomorral és szétcsúszott aggyal, adjatok valami jó lazulóóós számot :))) A másik 2 motoros volt, akik simán szinte állva hagytak, amikor én 120-szal mentem... zzzz, de kipróbáltam volna.

A legmámorítóbb érzés a Szeged tábla volt, ennyire még a Budapest táblának sem örültem sosem :))) A következő hasonló érzés 15 perccel később, amikor kicsit kezdtem elveszve érezni magam a panelek árnyékában, kb sem tudva hogy hol vagyok, és megpillantottam a Dóm 2 tornyát... Egyébként még el sem tévedtem! Szépen leparkoltam a rakparton, a Belvárosi híd mellett. Csináltam néhány képet itt is.

Nem tudom mi van velem, de kezdenek tetszeni a furcsa dolgok (hívhatjuk kortárs vagy absztrakt művészetnek): nem tudom a képen mi van, de nagyon megfogtak a színei. Komolyan gondolkozom rajta, hogy megveszem, ha normális áron adják:

Ez a szőkőkút marha érdekes: zene szól mellette és a víz ennek a dallamára ugrál.

Hát kb ennyi. Megint hosszú lett a post. Csokit kap, aki végigolvasta :)))
Fenébe, már világosodik, és csicseregnek a madarak. Még jó, hogy ma szabin vagyok :D