Kilátók

Fú, piszok szarul indult ez a nap. A reggeli nem volt egy nagy durranás - és kezdem utálni a svédasztalos dolgokat, mert egyrészt reggelire mindig ugyanaz van, vacsorára meg magyaros dolgok (rántott hús, báránypörkölt...), ami egy wellness szállodához képest kicsikét furcsa. Másodrészt hiába veszek mindenből picikét, ha a végére egy nagy rakás lesz az egész, és jól belakok és szétpukkadok.
Masszázs: egy hölgyike dúlt fúlt ,majd jött egy dromedár méretű pasi (ffi masszőr). Végül dulifuli vitt el engem. Amúgy nagyon jól masszírozott. Asszem felfedezte, hogy rém csiklandós a lábam, és valamit bizergált és utána abszolút nem voltam csikis. Érdekes. Mondjuk picit fura volt, hogy nem meditációs zene szólt, hanem a Petőfi rádió, de a végére még tetszett is :D De nem egy kedves banda, még gondolkodom a második masszázson.

Na ezután kiakadtam. Nem részletezném, órákig sírtam :((( Utána meg fájt a fejem, utálom.
F1-re picikét rendbe jöttem, elkezdtem gondolkozni (most kivételesen kéne, még ha nő is vagyok :)), összeírni szép kis táblázatba a problémáimat. És hogy mi lenne a megoldás rájuk.

F1 után még sütött a nap, elindultam a környéken kilátót keresni. Kb 1 km-en belül volt a Sörházdombi, nagyon helyes és szépen rendben tartott hely, lakóházak között (érdekes, mégsem lehetett teljesen belátni a házakba, de kivölről is milyen szép mind. Mind megérdemli a "Tiszta udvar, rendes ház" feliratot :)
A kilátó fából volt, és picikét mozgott, 92 lépcső vezetett fel a tetejére (nem, nem én voltam ennyire elvetemült, hogy megszámoljam, hanem egy kisfiú a papájával - kihallgattam őket, Budakesziről jöttek :)

A kilátás pompás. Főleg, hogy tiszta volt minden. Felfelé menet egy nénike odaszólt, hogy szép a kilátás, megéri felmenni, még a szélmalmok is látszanak a Fertő-tó végéről :D Vonzom a néniket, ez van.
Íme Sopron és a Fertő tó:

Lővérek:

Ilyen házacskák vannak erre, ez az alap:

A fényképezés végére csúnya viharfelhők kezdtek el gyülekezni. Mivel az előrejelzés vihart mondott, kezdtem komolyan venni:

De az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és úgy ítéltem meg, hogy még egy kilátó belefér, ez kb szintén 1 km-re van. Ugyanaz, ahova előző nap próbáltam feljutni (Károly). Egy ideig voltak jelzések, ez már erdős terület volt, aztán eltűntek. Próbáltam spontánkodni, és picit továbbmentem, és megtaláltam, hogy a sárga háromszög a jó út. Na és mi az amit a legjobban lehet utálni az erdőben? Szúúúúnyogok... annyian zsongtak körbe, hogy megállni sem bírtam. Összevissza kapálózva hessegetve őket, mint egy őrült, néha nagyokat káromkodva... annyira feldűhítettek, hogy nem tűnt fel, letértem a turistaútról. :o
15 perccel később meglett, jó nagy kerülőt csináltam. Azért ez a kép megérte a szúnyogcsípést:

Na szóval mivel nem tudtam megállni, mire feljutottam a kilátóhoz, már patakokban folyt rólam a víz és levegőt alig kaptam. Sajnos itt fizetni kellett, de ha már ennyire megszenvedtem, akkor 250 ft-ot kibírok. Bár nem hittem benne, hogy szebb lesz a kilátás a Sörházdombinál, tévedtem. Olyan hihetetlen szép fény-árnyék hatások voltak a felhők miatt! És még a hotelemet is megláttam.

Ebbe a várba szeretnék eljutni:

Visszafelé menet követtem egy családot, akik rövidebb úton mentek (hmm, csalás picit, de mondjuk azt, hogy spontán voltam megint :)) És tényleg sokkal rövidebb idő alatt lent voltunk, és szúnyogok is úgy látszik csak felfelé menet vannak.

A szállodához érve megnéztem a hátsó kertjét, és egy helyes kis japánkertet találtam a fák között, ami eddig nem látszódott az erkélyemről. Picit stílusok keveredését éreztem, mert a tavacska körül egy többszintes fa nézőtér volt, mint a görög színházakban, és színpad rózsafalugashoz alkalmazandó faborítással, nyugágyakkal. Görög-barokk-japán-hawaii :D
De azért csinike:

A nénike olyan aranyos volt a nézőtéren, már gondolkoztam azon, hogy odaülök mellé beszélgetni, olyan magányosnak tűnt. Vajon tényleg egyedül volt itt? Vajon én is így végzem?