A férfi/emberiség otthona

Újabb 2 napos céges kiküldetés, ezúttal Németország és Mannheim.
Csak ez a 2 helyszín lesz (rájöttem a mobilom szereti rózsaszínben látni a világot, bocsi előre is a minőségért).

Ez egy rohadt büdös és ócsmány város. Az ipari része, ahol mi voltunk napközben meg fúúúúúúj. Jef, ahol laktunk együtt ehhez képest illatos! Egész nap csatornaszag, de az a jó erős.
És a németek hihetetlen precízek és túlszabályozottak. De idegesítően. A cégnél minden nap elkérték a személyit, valamit alá is írtunk, csipogó fel, kimenetkor le, az egész olyan volt mintha egy börtönbe mennénk ki-be. (tudom máshol is így van, de maga a környezet, a szigorú tekintetek, a színek)
Példának vegyük az ebédlőt. Önkiszolgáló tálcákkal. A végén mindenki kiviszi a tálcáját... mit látok a falra felragasztva? Instrukciókat, hogy hogyan tegyék le a futószalagra:

Ezek betegek :)))

A szálloda katasztrofális, régi barokkos beütés, áporodott szag illetve kölni pacsuli, az amit kimondottan idősebb férfiak árasztanak magukból, meg néhány ízlés nélküli fiatalabb. A szobám dohányzó, a szag ennek megfelelően dohos. A tripadvisorban ezt most gyorsan közzé is tettem.
Viszont van egy víztorony a szálloda elötti téren, ami kimondottan Szegedet juttatta eszembe (na bravo):

Ezért pedig nem lehetek eléggé hálás:

Igen, Starbucks és igen, Strawberry and Cream!!!

Kicsit izgultam,mert 8kor nyitott, mi meg akkor indultunk volna. De a pasikban lehet bízni, az egyik rosszul állított be az óráját és 7 helyett 8-ra, a főnök ébresztette :D Így a kolléganőmmel betérhettünk ide. Bizony, végre nem egyedüli csajszi voltam!

Vacsorázni pedig egy elegáns, de modern helyre mentünk. Sokat nem láttam belőle, mert annyira sötét volt - mondanám, hogy romantikus sok gyertyás :D De inkább munkavacsorák voltak körülöttünk is. Kellemes étterem, ide visszamennék.
Én ezt ettem:

Flugentenbrust auf Cassis-Sauce mit Kartoffelgratin und Zucchini
Hausgemachter Apfelstrudel mit Vanilleeis und Sahne

Magyarul: a főfogás egy kacsamell volt rosé módra, de kivül erősen megpirítva. A feketeribizli szósz - na ez az a barna trutyi, amit a németek mindenhez használnak. Aki látta az Apáca show 2-t, tudja miről beszélek :D Nem igazán volt ribizli íze. A cukkini nyersen tálalva, de isteni a szósszal együtt, nem gondoltam volna. A burgonya pedig külön egy kis hőálló tálban volt megsütve, már egy ideje próbálkozom vele saját kútfőből, de nem megy, kénytelen leszek utánanézni neten, mert a legjobb krumpli amit valaha ettem.
Az almáspite viszont régi lehetett, nem igazán jött be.
Kipróbáltunk hozzá egy német helyi bort (én franciát akartam, de az egyik német kolléga annyira ajánlgatta, hogy nem mondtunk ellent) is, egész kellemes könnyű volt.

Én igazából csak az első nap kellettem, a többiek a második napon. Ezért dolgozni akartam, de mivel már nem volt szabad szoba az emeleten, kiültem a folyosóra a bőrszékbe. Ez a szép kis műcsokor volt velem szemben, Araniel jutott eszembe :)

Végezetül fiúcskáknak egy kis autó (ha valamiben jók a németek, az ez... a kocsi amúgy fóliázva van, fekete az alapja. Nekem marhára tetszik ez a technológia, mert tudod változtatni a színét amikor csak jól esik. Speciel ez az ezüst nagyon durván csillogott, csakis feltűnőségi viszketegségben szenvedőknek ajánlom):