Kavarog a hó odakint.
Nem látom. De tudom. Hallom.
Becsukom a szemem, és érzem a szél hideg fuvallatát,
az arcomnak csapodó hópelyheket,
melyek jegesen szúródnak a bőrömbe, mint apró jégtűk.
Kívánom a nyers hideget, hogy végre felrázzon.
Felébresszen az üres kábulatból, ami fogva tart.
Akarom, hogy akarjam. Hogy legyen mit. Legyen miért.
Hideget, jegeset. Sokat és gyorsan.
Mielőtt végleg elsüppedek a tikkasztó nihilben.
Kavarog a hó odakint. Látom.
Tetszik a versed! :-)
ReplyDeleteNem vers :) Nem rímel.
ReplyDeleteDe köszi. <3
A vers nem attól vers, hogy rímel. Ez vers. :-)
ReplyDeleteNekem is vers, és nekem is tetszik :-) (A "jégtűk"-et mindig jégTEtűknek olvasom :-))
ReplyDeletePfff, Araniel, asszem elértem a kellő hatást :)))
ReplyDelete