A szövege alapján viszont nem egy könnyed romantikus zene. Fura O.o
A zuhogó esőben állva
Üres szemmel néztem fel az égre
Mintha a föld a végtelenségbe veszne
Hallom a madarak dalát, amik a szabadságot keresik
"Csak mosolygó arcokat veszíthetek
Sosem leszek képes az árulásra"
Motyogtam magamban mindig
Nem számít mennyire sérülök,
Vagy ha kétségbeesek majd,
Senki sem állíthat meg
A sötétségben is megtalálom a legapróbb fényt
Lehet, hogy a nap nem kel fel ma, de
"Az eső egyszer eláll, nem igaz?"
Elfáradtál a vándorlásban
De a kezeiddel még mindig egy fakuló álmot markolászol
Ha az életem a végéhez közeledik is,
Egy fontos dolgot sosem fogok elfelejteni:
Hogy átéltem Veled ugyanazt a pillanatot.
Akkor is, ha a hangom nem ér el Hozzád
És ha nem tudok visszarepülni az időben ahhoz a drága pillanathoz
Itt fogok állni és hívlak
Nem számít, mennyi idő száll el felettem
Követni fogom ezt az erős akaratot, ami a testemet ösztönzi
Mert tudom, hogy a harcunk bizonyítéka örökké élni fog.
Mindig keressük a saját létezésünk okát
Nem számít mennyire sérülök
Vagy ha kétségbeesek majd,
Többé semmi sem állíthat meg
A sötétségben is találd meg a legapróbb fényt
Lehet, hogy a nap nem kel fel ma, de
"Az eső egyszer eláll, nem igaz?"
Akkor is, ha a hangom nem ér el Hozzád
És ha nem tudok visszarepülni az időben ahhoz a drága pillanathoz
Itt fogok állni és hívlak
Igen, emlékszem ahogyan először találkoztunk
És a mosolyodra.
Mindig emlékezni fogok rá, amíg nem találkozunk újra.
...amíg nem találkozunk újra
No comments:
Post a Comment
Szia,
Itt hagyhatsz nekem üzenetet, dicséretet, leszúrást, szeretgethetsz virtuálisan, utálhatsz is :D
boci