Gyónás

Nem, nem az enyém ;)

Van egy remek video, ami már régóta tetszik, de hiába próbáltam lefordítani, a Gugli megkattant a benne használt kanjiktól. Most már tudom miért: régi szavakat, nyelvtant használt benne az írója.
Maga a klip gyönyörű helyeket jár be, igazi kulturális séta a régi és mai Japánban, egy békés, harmonikus atmoszférát árasztva.

A tanárnőmmel ma nekiestünk, de a szövegíró kommentárja nélkül ő sem értette saját bevallása szerint. Így a paragrafusok után be fogom szúrni a kommentárokat is zárójelben.

A zenét Joe Hisaishi írta, a legtöbb Ghibli Studio anime zeneszerzője. Szöveg és ének: Exile Atsushi.

Joe Hisaishi - Exile Atsushi: Gyónás

Érzelmek nélkül semmi sem születik

Gondolat nélkül semmi sem születik

Vajon mi csak élünk?

(A videoban egy kiotói kiállítást láthatunk, az itt látható darabok ragadták meg az írót és gondolkozott el azon, hogy mit hagytak ránk ezek az ősi művészek. Egy hatalmas üres kanvasz előtt állva egy művész nem fog tudni alkotni, ha nincsen érzelmileg feltöltődve, ha nincsenek ötletei, gondolatai, hogy mit vessen a vászonra. 

A művek olyan értékeket képviseltek számára, amik a mai kor embere számára elvesztek)

Érzelmek az érákon át utazva elhozzák egy élet gyümölcsét

Most a szívedre gondolok

(Egy ősi művész művét nézve most, beteljesíti a művész életét, értelmet ad neki, hisz fennmaradt a műve. Vajon milyen lehetett a lelke, a szíve? Mi élt benne, amikor festette?)

A test amelyből kihalt a szeretet

A lelket megrohasztja

A mai korban egy pislákoló fény

Anélkül, hogy kialudna

ragyogjon tovább

(Ha egy emberből kihaltak az érzelmek, nem csak magát, de az utódai életét is tönkre teheti. A régi idők pislákoló fényét, értékrendjét kéri, hogy ne aludjon ki, nyújtson reményt a mai kor emberének)

A hichiriki melódiája visszhangzik messzire

Vajon teljesen elhal a hangja?

(Kiotóban messziről egy hichirikihez hasonló hangot hallott. A hichiriki egy ősi japán, furulyához hasonló hangszer, aminek hangját hallva kívántak valamit. Az író a békére gondolt, vajon lesz-e béke valaha?)

A ketyegő óra mutatója

kegyetlenül rajzol egy gyönyörű spirált.

Belenyugodva várni a fenyegető véget,

Azt hihetném ez minden ember sorsa,

De nem vagyok sem erős, sem bűn nélküli

(Az óra sosem áll meg, kegyetlenül halad. Az időt egy spirálhoz hasonlítja, ahol minden pont egyedi,  soha meg nem ismétlődő. Ezért gyönyörű.

Bár egyszer mindenki meghal, mégis az emberek félnek  a haláltól, nem képesek belenyugodva várni rá)

A harag sikolya visszhangzik

Vajon egy nap eléri a mennyeket?

Az emberek pillanatai úsznak 

megváltoztatva a formájukat, 

vajon hova érkeznek meg?

(Ezek a pillanatok megváltoznak a mai korra, vajon milyen formát vesznek fel, hova jutnak el, milyen alakot öltenek?)

Erőszakos haragos hullámok a tengeren

és az ijesztő csend váltakozik.

Vajon túlhaladunk-e a jelenen?

(A tenger a háborúkat, csatákat jelképezi, a csend a békét. Az emberiség történetében ezek váltakoznak. Egy ijesztő csend mindig megelőzi a kitörni készülő vihart. Vajon megúszunk-e egy nagyobb háborút, hisz most csend van, ijesztő csend)

Azok akik sok bűnt követtek el,

Akár sok bolondságot

Vajon az ő bűnük eltűnik egyszer?

(Mindenki követ el apró hibákat: megöl egy növényt, egy állatot, kiírtja  a természetet, szemetel, szennyezi a környezetet, a vizet, újra háborúk törnek ki... megbánják-e, változtatnak-e?)

A végszava a gyónás, a bűnbocsánat. Elfogadni a múltat, tanulni a múltból egy szebb jövő reményében.