Az élet 4 területe fontos számomra, és úgy túnik káosz uralkodik mindegyikben:
- munka: az nincs. Semmi megfogható, előre tervezhető. Mindig csak épp beesik valami. És akkor vele együtt egy rakás. De elsősorban csak adminisztratív szarságokkal foglalkozom (dokumentációk) és supportálok mindenkit, aki hozzám fordul.
Tegnap voltam egy open discussion about agile-scrum workshopon. Ami érdekes volt, és örülök, hogy egy ilyen nagy ember mint Craig Larman is így gondolja: a legnagyobb erőt egy vállalatban azt jelenti, ha nagyon jó programozói vannak. Nem a managerek, hisz azok nem termelnek értéket. És ami rossz, ha hagyjuk hogy ezek az emberek vagy adminisztrációval szarozzanak vagy managernek menjenek vagy architectnek, ahelyett, hogy kódolnának. Mert ugye most ezek a karrierlehetőseggek vannak, ha felfelé törekedsz egyre kevesebbet fogsz kódolni. - otthon: ez sincs :((( Utálok hazamenni, nem érzem az otthonomnak. Mondjuk még mindig jobb, mintha ez sem lenne, de alig megyek haza. Tessék, most inkább az irodában ücsörgök. Már azon gondolkoztam hozok be ide váltóruhát. Pedig úúúgy vágyom arra, hogy hazamenjek, ledőljek a kanapéra, hímezzek és gyöngyözzek (baszki, hiányzik!), nézzem a tévét vagy éppen ne, ha nincs kedvem hozzá, locsolgassam a virágaimat - most egy sincs, mert északi a szobám és amúgy sem lenne hely nekik, és Jefnél van az összes, aki nem locsolja őket és mire hazajövök finnből el fog hervadni mind és nem lesz mit elköltözteni majd az albiba :(((
Szeretnék főzni, sütni, varrogatni, netezni, pizzát rendelni, egyedül lenni, vagy éppen nem, barátokat hívni, nagyokat nevetni. Bruschettát csinálni vagy Cézár salátát (by the way a legjobb Cézár öntet amit eddig találtam: 1 adag mustár, 3 adag szardellapaszta, 10 adag majonéz és 2 adag fokhagyma... az adag bármi lehet).
Amikor legutóbb otthon voltam, csináltam néhány képet a lakásról. Hiányzik nagyon, nem gondoltam volna :(((
Espooban lesz egy saját kis lakásom, nagyon várom már :) Még sosem laktam egyedül ilyen értelemben. Egyszer már volt saját albim, de Jef elég gyakran ott volt (nem elég gyakran persze :)) - pénz: adóssághegyek. Ez a rész úgy tűnik rendeződni fog. Köszönet a túlórának és a finn napidíjnak. :))) És akkor meg tudnám oldani a második pontot is.
- szerelem: néha csodaszép, tökéletes és pillangók röpködnek mindenhol;
néha beborul, viharos, bizonytalan és félek. Még sosem féltem így. Nem csináltam dolgokat csak azért, mert félek elmondani, mert félreérthetik, vagy megbántok vele, vagy mérgesek lesznek rám, vagy ingerülten válaszolnak, vagy már megint hisztinek tűnik és hidegek lesznek velem utána, mint a jég. Fura érzés és nagyon korlátoz. Olyan hülye természetem van, hogy MUSZÁJ mindent rögtön elmondanom. Ha az a nap közepén jut eszembe, 2 monitoring között, akkor is.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért van ez. Aztán rájöttem, hogy picikét olyan a kapcsolatunk, mint ami a cégnél most megy: old mindset with new mode of operation :))) Magyarul ezzel a felfogással, ami most nekem van, nem fog működni az új felállás. Megszoktam egy másik embert, másfajta értékekkel, szemlélettel. Nem, nem hasonlítom össze kettőjüket, mindkettőjük csodálatos ember. Egyszerűen csak a hosszú évek alatt máshoz voltam szokva (waterfall) és hirtelen túl nagy a változás (agile). Tehát vagy megváltozom én is (igen, ő is), vagy kudarcot vallottunk egymással. :( Én az elsőben szeretnék hinni.
Ő egyébként változik. Nem is lassan, bár ő azt hiszi. És nagyon meglep vele, mert olyan dolgokban, amikben nem hittem volna, hogy valaha engedni fog.
Én viszont nagyon nehezen, ha egyáltalán. Erre most jöttem rá :((( Áááááá...
És most állatira szégyellem magam emiatt, hogy csak pofázok és kritizálok és hisztizek, miközben pont én vagyok az, aki nem tart be semmit, amit megígért, hogy másképp fogja csinálni vagy éppen, hogy nem fogja többet csinálni. Viszont szó szerint számon kérem a másikon minden egyes ígéretét.
Na most úgy érzem magam mint egy álszent katolikus pap, aki vizet prédikál és bort iszik... fúúúú, komolyan, de szemét vagyok! El is mentem, leborotválom a hajamat és beállok buddhista apácának... :(((
No comments:
Post a Comment
Szia,
Itt hagyhatsz nekem üzenetet, dicséretet, leszúrást, szeretgethetsz virtuálisan, utálhatsz is :D
boci