Bevallom nem hittem volna, hogy ennyire jól érzem magam ezen a hétvégén. Hihetetlen felszabadult vagyok. Már hetek óta bőgicsélek, hol ezen, hol azon. És előre rettegtem, hogy mennyire magam alatt leszek a válás után.
Bár mindenki körülöttem azzal, jött, hogy már csak egy papír a házasságom, engem kimondottan zavart, hogy van férjem és mással élem az életem. És az utóbbi idők veszekedései is megviseltek, elbizonytalanodtam, hogy mit is szeretnék. Úgy éreztem 2 férfi között vergődöm érzelmileg. És azzal, hogy kimondták a válást, felszabadultam, mint aki megszabadul a láthatatlan béklyóktól, amik nem engedtek el. Most először érzem igazán szabadnak magam, rossz érzések, lelkiismeret furdallás nélkül, csupaszon, de végre én vagyok én.
Van saját kocsim, saját albim, ahova elbújdoshatok, ha egyedül szeretnék lenni, saját tévém, saját bérelt hűtőm tele saját kajával, amit akár mind meg is ehetnék :D, saját porcicáim, saját rumlim.
És valószínűleg, ha engem hagytak volna el, akkor közel sem így fognám fel, de most az életem mérhetetlenül boldoggá tesz.
Sajnos az a típusú ember vagyok, aki nem bírt sosem egyedül lenni. Mindig függtem valakitől. Ahogy Jef fogalmazott találóan mint a kismajom, aki ugrál indáról indára, és nem engedi el az egyik indát, amíg nincs meg a másik.
Ebből most kénytelen leszek kinőni. Ennyi idősen már legyen az ember önálló, és éljen meg a jég hátán is egyedül. Akarom is, de nagyon nehéz. Viszont a legmegfelelőbb partnerem van hozzá :D Nála szabadabb emberrel nem nagyon találkoztam; nagyon meglep mennyi mindent tanulok tőle, akarva és akaratlanul.
Szóval legyünk együtt szabadok :D
(Kommenteket nem szeretnék ehhez a bejegyzéshez, csak a szívemet öntöttem ki, valóban mint egy naplóban.)
