A Szent Család

Tegnap meglátogattam egy barátnőmet, kiköltöztek a városból, nagyon szép és kedves helyre.
Ha vele vagyok, mindig olyan istentelenül szerencsétlennek érzem magam :D Minden olyan szép, rendezett körülötte: gyönyörű környezetben nőtt fel, emlékszem amikor először voltam náluk, mintha egy mesébe toppantam volna, pont olyan kis édes házuk volt, hegyes-völgyes helyen, ami mindig a kedvencem volt, van és lesz :) Kedves szülők, még tesója is van, amit mindig szerettem volna én is. Olyan álomszerű az egész.
Nemrég ment férjhez, még Jeffel mulattunk a lakomán (Te jó ég, akkor az nem is annyira nemrég volt :)) És most jön a baba. Nagyon kedvesek és édesek együtt a férjével, teljesen egy hullámhosszon lévő kis pár, viccelődnek, nevetgélnek.
Na de... szóval vettek egy házat Valahol, ami baromi szép épitészetileg, és tutti nagyon otthonosra be fogja rendezni a barátnőm, mert nagyon szép érzéke van hozzá (már jeleztem, hogy szeretnék hozzájuk költözni, de nem haraptak rá a témára :D) És egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam ott ücsörögve náluk, és arra gondolva, hogy vajon nekem lesz ilyen? (A legkisebb féltékenység vagy irigység nincs bennem, sosem volt, szerettem magamtól elérni amit lehet, szóval nem erről van szó)
Jeff sosem akart kiköltözni a városból, gyereket még jobban nem. Mit mondjak, a pasim meg city-őrült és még az összeköltözés szó hallatára is inkább kiugrana az ablakon :D Szóval úgy tűnik, nem lesz, legalábbis nem egy hamar. Egyébként is, ha összejössz valakivel,

• X év mire rájöttök, hogy egymással szeretnétek leélni piciny kis életeteket,
• és még Y mire rádöbbentek, hogy tovább kéne adni a bennetek lévő géneteket néhány porontyocska formájában.
  

Kérdés, mennyi lehet (X+Y) maximális értéke, ha egy hölgy krisztusi korban van? :D

Biztos a korom miatt van, hogy már nagyon vágyom egy kedves családra, amiről mindig is álmodtam kiskoromban és nekem nem volt, és gondoltam nem baj, majd akkor elérem valahogy én, "csinálok" magamnak egy családot. Háááát (és igen, sajnálom Iványi tanár úr, "hát"-tal nem kezdünk mondatot), egyelőre a kreatívkodás megstoppingolt. Tudom, én vagyok a hibás. De attól még nyávoghatok :D Illetve nem is.. szerencse kérdése, hogy találsz-e valaha olyan embert, akivel ki tudsz alakítani egy életet, amiben mindketten boldogok vagytok.
Már megfordult a fejemben, hogy talán nálam idősebb férfiakkal kéne kezdenem, 33-40 közöttivel :)

Mostanában keveset vagyunk együtt a párommal. Ajánlotta, hogy vegyek egy háziállatot... (kedves :) mivel mostanában úgysem olvassa a blogomat, nem fog eljutni idáig és nem kap szélütést a gyerektémától :)). Azt hiszem ez a leglátványosabb jele annak, ha egy lánynak gondjai vannak a párkapcsolatával, vagy ha már családra, babára vágyik, hogy ha vesz egy háziállatot. Tavaly amikor egy kolléganőm vett magának, akkor kezdtem el gondolkodni, hogy vajon minden rendben van-e náluk. Nem volt :(
Szóval veszek. Túl sokat vagyok egyedül és kell valaki, akivel dumcsizhatok. Olyan leszek mint egy öregkorára egyedül maradt nénike, aki az állataival beszéli meg a "felment a tej ára, és az utcán egy fiú eldobott egy csikket, ezek a mai fiatalok mennyire neveletlenek..." :D
Azt hiszem hullámos papagájt, mert mindig is az volt. Volt egyszer egy őrölt hörcsögöm, meg néhány hal, de azok mind a WC-ben végezték. Mármint a halak.

Jelenleg ő jelenti nekem a társaságot:

Nem ilyen szomorú az élete, csak ha nem fogom meg a derekát, akkor összenyaklik.
Zsöminek hívják, és mindenki szerint fiú, de én lányként nevelem. Szegénykém lehet ezért lesz kő buji :D