Csapatépítés

Múlt pénteken volt az utolsó napom. A csopi már csütörtökön elment group eventre Egerbe, én megigértem, hogy utánuk megyek pénteken.
Aznap közölte a nagyfőnök, hogy kik lesznek az új managerek Kollegina és az én helyemre... na az egy szép sztori volt. Szokás szerint nem túl szép. Már többen jeleztük, hogy van aki nem igazán felelne meg ebben a pozicióban, plusz egyik csoport sem látná szívesen - se szakmailag, se emberileg nem jönnek ki vele. Ugye egy managernek kell, hogy legyen tekintélye, és nem árt ha tud példát mutatni, valamilyen téren legalább. ;) Ennek ellenére az egyik pozicióba ilyen ember került volna. Na most ott volt elszúrva a dolog, hogy 2 szakaszban lett közölve a dolog: először a többi managerrel, hogy megvan az a 2 ember... majd velünk Kolleginával. Mi kicsit ledöbbentünk a választáson és mivel megkérdezték a véleményünket, elmondtuk, hogy nem értünk egyet, nagyon nem. A főnök pár órán keresztül még gondolkozott, beszélt pár emberrel, és hála égnek csak egy embert választott, őt az én helyemre (szegény Kollegina még marad egy picit, de nem hiszem, hogy nagyon bánná ;)).
Egy gond akadt. Úgy tűnik a másik jelölt főnöke elmondta a srácnak, hogy megnyerte az állást... és ezután közölték vele, hogy mégsem. És az oka, hogy ez a 2 csoport nem fogadná szívesen. Szóval ne számítsunk rá Kolleginával, hogy sokat fog ránk mosolyogni.
Na mindegy, mission completed. A csopi jó kezekbe került.

Ezután mentem le Egerbe, elég ambivalens hangulatban. Vonattal akartam, de a csoport kapott egy tálca rétest, és ezt nem tudtam volna levinni :( Még jó, hogy Pocak pont velem volt.
Sajnos a csopi előző este már kibulizta magát, és a többség egész nap a vízben ült, így estére eléggé álmoska lett mindenki. Egy ideig kártyáztunk, másnap pedig már mentünk is hazafelé - Szilvásváradon megállva, pisztrángoztunk egy picit.
Nem volt túl vicces, Kiccivemmel pont 1 éve jártunk ugyanitt (Eger, Szilvásvárad)... hát bőgicséltem is, ahol lehetett és nem látta senki.

Hiányoznak nagyon a kis buzik :)

Az új csapat és a meló... hát, azt hiszem ehhez idő kell, hogy megszokjam és belelendüljek.
Vannak vicces figurák, de olyan keveset vagyunk valóban együtt. Én szinte hetekig alig beszéltem a többiekkel (egy nagy csoporton belül 3 virtuális csoport van, emiatt nem dolgozunk szorosan össze).

Ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.