Lengyel cool túra

Péntek este pont amikor leojtottam a villanyt, megérkeztek a szomszédaim. És 1-ig nevetgélés, ajtócsapkodás volt :( Kiderült a szállás hangszigetele nem igazán megoldott: még azt is hallottam, ha pisiltek :(
A reggeli viszont finom volt: ettem áfonyalekváros pirogot :D

A mai nap a kultúra és természet jegyében telt: karikatúra múzeum, amiben jelenleg csak Chopinnal kapcsolatos képek voltak kirakva, viszont szombatonként ingyenes. Aztán jött a szívás: gyorsulási verseny volt a cityben, ezért le volt zárva a környék. Viszont hallottam egy sárga autót száguldozni :D Jaja, a színét is hallani :D

Némi telefonos segítség után sikerült kijutnom a városból, a Wilanow kastélyig.
Nem mondanám,hogy ajánlom másoknak is. Kivülről szép, de belülről nagyon semmi, mint egy magyar kórház folyosóján elhelyeztek volna arcképeket. Aztán néhány kórteremben egy komód vagy koppott szék került. Végefelé már voltak csinibbek is, több komóddal és több székkel, meg ágy is volt. Na, nem nekem való, uncsi, nem érte meg apénzt.
A parkját felújítják a palota körül. A tópart meg kissé vadregényes. Lehet még gyúrni rá, remélem a belépőkből összejön hamarosan.

A kastély után az Akadémia botanikus kertjét néztem meg. Rajtam kivül még a varsói nyugdíjasok is és néhány több gyerekes család. Útközben észrevettem, hogy a Varsó táblát áthúzták, így lejöttem a térképről és illegálisan utaztam a bérletemmel :o
A kert egész szépen gondozott, és nagyon szép lehet április környékén a rhododendron részlege (bizony Jef, van nekik!) és júliusban a rózsakertjük.

Ez a hortenzia hatalmas volt, talán nem látszik, de dupla akkora volt a virágja mint a kezem:

Este visszamentem az Óvárosba, mert jazzkoncert volt free. Nah, jazzt nem jó hallgatni az utcapadkán ülve, miközben előtted az emberek sétálnak. Ha lett volna hely, akkor vmelyik étteremből, kényelmes székből, vörösbort kortyolgatva talán...
Hazaérve kiderült, hogy a reggel hozott sörök a szomszédaim esti partijához kellettek, akik 22:00 felé már énekeltek valami szörnyű lengyel nótát. Mivel angolul még mindig nem beszélt senki, gondoltam marad a könyvem.

Másnap reggel egy elég kínosan csendes reggelit költöttem el velük - nincs annál rosszabb, mint ha leülsz 5 ember közé, és senki nem szólal meg. Aztán megszólalnak, de úgysem érted. Arra jutottam a solo travellers guide azon tanácsát nem fogadom meg többet, hogy családi panziókba menjünk, mert ott könnyebb ismerkedni. Egy nagyobb szállodában előbb találok angolul beszélőt.

A mai napra már csak egy dolog maradt: Park Lazienski. Hmm, az egyik legszebb park, ami láttam valaha! 12:00-től Chopin koncert free, de már 11:00 körül az árnyékos helyek elfoglalva megint a varsói nyugdíjasok által - hihetetlen sok az öreg. Koppenhágával ellentétben, ahol alig láttunk. Jah persze, a közlekedési lámpák.. :D
A koncerten voltam tehát én, mellettem 2 japán turista, rengeteg nyugdíjas és Chopin. Meg a rózsák:

A szobor mellett volt felállítva egy sátor, ebben a zongora:

Chopin Chopint hallgat

Az 1 órás koncert végén mi mind leözönlöttünk egy keskeny kőlépcsős úton. A babakocsisok előzgették a járókereteseket, volt tumultus. Nekem ehhez képest csak egy kézitáskám volt.
A kert mint mondtam nagyon szép, sok árnyas sétány. A tó végén van a kastály, ezért is hívják "kastély a tavon"-nak:

 

Zárásul egy igazi szocialista retro: az Arany kakas tejivóban ebédeltem.

Merész dolog volt, már kivülről is nagyon lepukkantnak tűnt, bent a berendezés nagyon puritán (kopott faasztalok, vasvázas székek, fekete-fehér kockás csempe...) Az étlap a szegedi Boci tejivóhoz hasonlóan a falra egy táblára írva, naná hogy lengyelül. Hála égnek ki tudtam nyőgni lengyelül a káposztás pirogot kólával, vagy legalábbis megértették. A sokk a konyhánál álló sornál következett... ilyen személyzetet filmekben sem látni... az egyiknek a fél fogsora hiányzott, a másiknak az egyik szeme... nőknek nem igazán mondható lények voltak. Magamban halkan elmormogtam egy miatyánkot, hogy ne kapjak ételmérgezést. Majd elvették a papíromat, a kólát megkaptam, leültem és vártam, hogy szólítsanak. Csak én kértem pierogi z kapusta-t, így ezzel sem volt gond. Mit mondjak, kicsit savanykás volt, mintha ecetben főzték volna ki, de végülis ehető. És nem okozott semmiféle kavarodást a későbbiekben sem.

Meglepő volt, de a buszon kifelé  reptérre csak én ültem. Pénteken befelé meg tömve lógtunk.

Ilyen fincsi apróságokat hoztam:
egres csokiba mártva, krowka (sokkal jobb mint az itthoni, puha és nyúlós - kérdezzétek meg Derricket :)), fekete kenyér csokival és sör:

Összességében jó volt. Legközelebb összeszedek vkita neten esti társaságnak.