Egyszer olvastam egy szigetecskéről, ahol a házasság nem egy életre szól - hanem 7 évre. Utána persze maradhatnak együtt - megint 7 évre, de nem kötelező. Egy barinőmmel beszélgettünk erről minap... mi van, ha az európai kultúrkör gondolja rosszul, az ásó-kapa-nagyharang egy hülyeség? Ha az emberi természet nem képes a monogámiára, de legalábbis nem egy életen keresztül? Ha egy kapcsolat teljesen normális menete az, hogy megismerkedtek... szívdobogás, adrenalintöltet... egymás szemébe néztek, látod és ő is látja... megfogod a kezét... rád mosolyog... első csók... izgalmas randihegyek... első együttlét... megismerotek egymás barátait, rokonait... majd a nagy szerelem kezd elcsitulni, jönnek a hétköznapok... az unalom, a félreértések, a viták, érzed, hogy valami nincs rendben, de még nem ismered be... küzdötök, még nem adjátok fel... de egyre rosszabb lesz... valami végleg elveszett... majd a bátrabb és erősebb feláll, és távozik... marad utána a fájdalom, az űr... jó esetben mindketten beláttatok, hogy vége. Rossz esetben csak az egyik. A másik sérül, neki fáj... ha derült égből villámcsapás volt, akkor belécsapott az a villám, elájul és zuhan... zuhansz a mélybe. Egy nagyot puffansz földre éréskor. Körbe sem nézel, csak kinyitod a szemed látva a vihart és a villámokat magad felett, de mozdulni nem tudsz. Lebénultál. Az egyetlen szó, ami eszedbe jut: miért? Miért nem vettem észre, miért pont velem történik ez meg, miért nem láttam a jeleket, miért nem szólt senki... mit csináltam rosszul, hol rontottam el?
Majd mérges leszel.. ordítani, törni akarsz, zúzni, ölni... de meg sem bírsz mozdulni a saját nyomorodtól. És mivel nem tudsz másba kárt tenni - magaddal folytatod. Alkohol, cigi, drog, bármilyen tudatmódosító szer, ami segít a haragodat és fájdalmadat elűzni... mély kómába esel, depresszió, önsajnálat, világutálat. Meg akarsz halni.
Hála égnek ezek a szerek lelassítanak, megakadályozva hogy megöld magad... kiürül az agyad, nincs benne több gondolat. Csak fekszel. Üres vagy, érthetetlenül kurvára üres. Nézed az eget. Ilyen űrt még nem éreztél. Síri csend van körülötted.... és fekszel... sokáig. Az időt nem érzékeled, nincsenek érzéseid, nem szeretsz és nem utálsz, nem érdekel semmi, leszarod. Nem látsz körülötted pozítiv dolgokat, semmit sem látsz.
Aztán egy nap egyszer csak... egy esőcsepp esik az arcodra... felnézel az égre, még egy csepp... és még egy... és elered az eső... belőled pedig kiszakad a fájdalom és elkezdesz sírni. Az eső kimossa a szemedet, az agyadat, a szívedet.... és esik, amíg mély nyugalom költözik beléd. Majd eláll. Ugyanúgy üres vagy, de ez az üresség más. Szomorú kicsit, de... kinyitod a könnyes szemeidet és látod, hogy a vihar továbbállt. A felhők között egy halvány napsugár kibújik és a Szomorúság völgye felett egy szivárvány kezd kirajzolódni. Megtörlöd a szemed és felkönyökölsz... látod, hogy a fű sápadt zöld, néhány letaposott virág van körülötted - biztosan Te csináltad, amikor földnek csapódtál. A fák odújaiból madárka dúgja ki a fejét. Veszel egy nagy levegőt, érzed az eső utáni friss illatot. Erőt ad... a fű egyre zöldebbnek tűnik, virágok bújnak elő, a kismadár is elkezd csicseregni. A körülötted lévő szépség elért Hozzád. Már látod. Halványan elmosolyogsz, majd felülsz. A kezedre támaszkodva feltérdelsz. És lassan felállsz. Körbe nézel. Nem, minden ugyanolyan gyönyörű. Felemeled a bal lábadat és előretolod, lépsz egyet... majd a jobb lábaddal követed... óvatosan, nagyon óvatosan... Látsz egy utat nem messze, arrafelé veszed az irányt. Rálépsz az útra és elindulsz rajta. Egyre magabiztosabban, de még mindig nagyon óvatosan. Már látod a mókusokat, süniket is. A nyuszit a bokor mögött. Rámosolyogsz :) És gyalogolsz tovább, egyedül... de már tudod, hogy túlélted ezt a vihart is és talán egy szép tavaszi napon az úton összefutsz valakivel, aki ugyanarra tart mint te. Aki rád mosolyog, megfogja a kezedet és újra megnyílsz neki... és az egész kezdődik elölről...
Persze a mi kis társadalmunkban az ember egyre jobban bezárkózik, egyre több a tüskéje, egyre kevésbé mosolyog, tud felállni, nyitja meg újra a szivét. Mennyit bír egy szív elviselni? Mikor szakad meg?
Mennyivel könnyebb lenne, ha csak úgy élnénk elvárások nélkül, ha tudnánk, hogy mindennek egyszer vége szakad. Hogy nincs holtomiglan - holtodiglan. Vagy csak nagyon kivételes helyzetben.
Most őszintén, hány olyan párt ismertek, akik egy életet lehúztak egymás mellett - és boldogak voltak?
Nem tudom, nálunk a családban nincs igazán gond ezzel, hogy holtomiglan-holtodiglan boldogan éljenek a házaspárok.
ReplyDeleteSzerintem pont ettől értékes, hogy minden fázison végigmennek az idő múlásával.
Mi 10 éve vagyunk házasok (12 éve vagyunk együtt), és remélem maradunk is még sokáig :) Nagyon nagyon sokáig. Nem unom a párom, nem vitázunk többet, mint régen. Sőt igazándiból keveslem, amit együtt vagyunk. De remélem lesz ez még jobb, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, és kicsit le lehet őket passzolni :)
Én már 4. éve vagyok lassan mostani párommal, el tudom képzelni vele az életem még nagyon sokáig.
ReplyDeleteDe ha időközben történik valami és egyedül maradok - biztos szomorú leszek egy ideig, nem, nem leszek, mert általában én vagyok a gonosz lelépő - nem fogok pánikolni, mert alapból imádok egyedül élni, ilyen a természetem, lehet örököltem, mert pl. anyám tesójai sem akarnak férjhez menni, se a keresztanyja stb. basszus, baszott sok ilyen rokonom van :)
Ezt pont a múltkoriban gondoltam végig én is. Szerintem meg van igazság abban, hogy 7 évente dönthetnek... Érdemes-e tovább, együtt, vagy mégsem, mert sokkal többe kerül a dolog, mint amennyit ér. Ezt persze most azért nem közölném a párommal, mert szerintem nem örülne ennek a meglátásomnak. De nálunk nem is ez a rendszer működik ... Pedig lehet, hogy akkor jóval kevesebben ragadnának benne olyan helyzetekben, amik már nem jelentenek semmit, rosszabb esetben meg egyenesen csak kínt... Na jó, ez most megint elgondolkodtatott, ... pedig én még nem is kínlódok, csak kerestem, ... valamit, ami hiányzott már az utóbbi időben ...
ReplyDeleteÉrdekes és elgondolkodtató gondolatmenet. És ha belegondolok, van benne valami, hiába van az én családomban millió ellenpélda.
ReplyDeleteDóri: van egy olyan elméletem, hogy sok múlik azon ki milyen családmodellben nőtt fel. Akinek a szülei, nagyszülei együtt maradtak - azoknál nagyobb valószínűséggel ez rögzül, és ők is jobban kitartanak. Akiket egy szülő nevelt fel, vagy azt látta anyu/apu folyton új partnerrel kavar, azokban meg ez. Én speciel a saját rokonságomban nem láttam müködő házasságot, senkié nem tartott tovább pár évnel... anyám 3x vált, nagybátyám is, nagyanyámnak is volt jónéhány pasija stb...
ReplyDeleteDe pont ezért írtam a posztot, hjogy lássak végre jó példát is, ne fogjátok vissza magatoknak, aki ismer jó házasságot posztolja csak ide :)
Jucy: Te egész érdekes ember vagy, a legtöbb ember nem szeret egyedül lenni. Én most tanultam meg, 34 évesen. És kurva jó!!! :)))
ReplyDeleteAraniel: mesélj, mondj csak példákat!
Hamucipő: óvatosan, nem válóperes posztot akartam létrehozni :))) A Te dilemmádra is sok megoldást, utat hallottam már... de nem írnám ide ki, csak ha kapok rá engedély Tőled.
ReplyDelete"Life sucks, then you die." :-)
ReplyDeleteÉn sajnos elvétve látok magam körül jó kapcsolatokat, de mindig öröm ilyet látni. Sokszor azonban elég megdöbbentő, amikor az ideálisnak vélt kapcsolatról kiderül, hogy valójában egy roncshalmaz, csak jó képet vágnak hozzá. És elég sok kapcsolat/házasság olyan, hogy inkább felvágnám az ereimet hosszában, semmint hogy ilyenben éljek.
Amúgy csak én látom úgy, hogy mostanában mintha inkább a nők lépnének félre, illetve lépnének ki a kapcsolatból?
Szép napot! :-)
Sajnos davee egyet kell Veled értenem... nekem is úgy tűnik, hogy a nők jobban... :(((
ReplyDeleteNem akarok válni. És sejtettem, hogy nem válóperes posztot akartál létrehozni. :DDD Egyszerűen csak elgondolkodtam. És igen, lehetne sok megoldás arra, ami most velem van, de az a helyzet, nekem most a jelenlegi átmeneti állapot is jó. Azaz a davee által felhozott "jól látom, hogy ... " Na halljuk, milyen ötleteid vannak? :))) Lehet, hogy nem csak engem érdekel.
ReplyDeleteNos ezek elsősorban utak -emberfüggő ki mit választ, nehogy elekzdjetek ezen vitatkozni. Az alapprobléma, hogy valami hiányzik egy kapcsolatból. Mondjuk ki: elveszett a szenvedély belőle. Hogyan lehet pótolni?
ReplyDelete1.) Nyelsz egyet és veszel egy vibrátort :))))
2.) Megpróbálod feldobni a kapcsit az éppen aktuálissal - ez változó, valakivel működik, valakit meg nem lehet a barlangjából kicsalogatni :(
3.) Keresel magadnak egy harmadikat, és szeretőt tartasz.
4.) Véletlenül találsz egy harmadikat, egymásba szerettek és kilépsz az aktuális kapcsolatodból
5.) Hosszú mérlegelés után lelépsz, mert Neked így nem jó és inkább egyedül vagy, mintsem maradsz egy már döglött dologban.
Ami nagy visszhangot vált ki, és davee is erről beszélt, az a 3 és 4-es.
Jó vagy nem jó, én ha már nem megy a 2-es, akkor 4-es típus vagyok, a 3-as sajnos nem megy (mások szerint nem sajnos :)). De a legtöbb ismerősöm 3-as, ha már félrekufircolásról van szó.
Nézőpont kérdése kinek mi a jó: egy stabil kapcsolatból kikacsintgatni, de benne maradni. Vagy mindig egy újat keresni és kiugrani.
:DDD Nem akarok vitatkozni, isten ments. Vibrátort (még) nem vettem. :P A kettes pont nagyjából kilőve, mert egy darabig ment, de bevallom, nekem már nincs kedvem újabb és újabb ötleteken gondolkozni. Én most a hármasban vagyok. Kilépni nem akarok. De ha őszintén belegondolok, tudom, hogy ez semmire sem megoldás... Viszont most jó. Nagyon...
ReplyDeleteNem is attól féltem, hogy Te fogsz vitatkozni :)
ReplyDeleteIgen, a 2essel én is egy ideig próbálkoztam, de sajnos a pasik túl lusták és leszaromok, hogy működjön. Legalábbis, akikkel én együtt voltam :(
Én a 4es után az 1esnél tartok, de ugye szingliként ez mást jelent :))) Már gondoltam írok neki egy bemutatkozó posztot, végülis megérdemli :)))
Boci, gondolom attól féltél, hogy _én_ fogok vitatkozni. ;-)
ReplyDeleteEgyébként pedig én tisztelem benned, hogy nem vagy 3-as típus, mert a 3-as típus a leggázabb mind közül. Ahhoz kényelem és gyávaság kell. A 4-es csak kényelmes megoldás, de legalább hosszú távon is a tükörbe tudsz nézni. Bár gondolom sok 3-as típusúnak a tükörbe nézés sem esik nehezére, annyira eltorzult az erkölcsi érzékük.
Az 5-ös típusú nőket pedig kifejezetten tisztelem, bár ilyen sajnos elég kevés van.
Hamucipő, nem kezdem azzal a neked szóló részt (bár már az előzőekben is volt, ami neked is szólt), hogy nem akarok beleszólni, hiszen most éppen ezt fogom tenni. Gondolkodj el egy kicsit a következő mondataidon: "_nekem_ most a jelenlegi átmeneti állapot is jó", "Viszont most jó. Nagyon... " - mármint feltételezem, hogy _neked_ jó. Magyarul jó lenne, ha magadon kívül pl. a férjedre is gondolnál. Persze, amiről nem tudunk, az látszólag nem fáj, de egyrészt nem hiszem, hogy ugyanúgy tudod őt szeretni, mint régen; másrészt, sanszos, hogy előbb-utóbb kiderül a dolog, esetleg csak érzi, hogy valami nem stimmel; harmadrészt, nem zavar, hogy állandó hazugságban élsz?
És ezen a mondatodon se ártana egy kicsit elgondolkoznod: "De ha őszintén belegondolok, tudom, hogy ez semmire sem megoldás...". Ha már te is tudod, hogy hülyeséget csinálsz, akkor más hiába mondja neked. Szóval, most tök feleslegesen írtam a komment rád vonatkozó részét.
A végére még egy kis bölcsesség Ákostól:
"Érdemes aszerint élni, amiben hiszel, mert különben előbb-utóbb abban fogsz hinni, ahogy élsz."
Nem teljesen értek Veled egyet!
ReplyDeleteA 3-as (serial monogamist a neve :))) sem éppen egy példamutató ember, hiszen könnyen kiugrik egy kapcsolatból. Igaz, hogy én ezt nem úgy csinálom, hogy amint jön valaki, hanem ha már kihűlt az aktuális vmilyen vonalon. :( Te ezt szoktad majomcsünginek hívni, amikor az ember lánya/fia pattog egyik fáról a másikra, és nem engedi el az egyik fát, amíg meg nem fogta a másikat. Ez rohadt fájdalmas az otthagyott félnek, tehát nem hiszem hogy példálózni kéne velem.
Másrészt a 4-esben benne van az, hogy legalább nem lép ki. Hanem küzd, fenntartja a mostani kapcsolatát is. Persze nem szeretnék én sem egy 4es pasival együtt lenni, de lehet hogy szeretném annyira, hogy inkább csaljon meg, de maradjon velem. Biztos mindenki ismeri a Boldogság gyere haza című számot, na erre gondolok.. volt egyébként ilyen pasim, és teljesen őrjítő volt a szitu, ha előre tudja az ember nem menne bele, de ha már ott vagy szerelmesen, teljesen másképp viselkedsz :( Kivéve azok, akiknek vannak elveik és tudják is tartani őket keményen. A Büszkék :) Szeretnék büszke lenni, bár gyanítom az is fájdalmas dolog, hisz magába rejti a fájdalmát, miközben kifelé megpróbál erősnek tűnni. De lehet, hogy annyira büszke, hogy nem is fáj neki, csak dühös. Csak.
davee ... : Tudtam, hogy meg fogom kapni a magamét. (Na nem azt, hogy Tőled, hanem hogy valakitől tuti ... ) Részben egyet is értek Veled, és azt mondom, igazad van. Viszont azt is elmondhatom, nem biztos, hogy kívülről ezt bárki is meg tudja ítélni. Nem akarok mentségeket keresni. Meg kifogásokat se. Belementem valamibe, ami nem tisztességes a férjemmel szemben. Tudom jól. Van is ezért némi lelkiismeretfurdalásom, de akkora nincs, hogy most azonnal véget vessek a dolognak. Ez van. És a férjemet már régen nem úgy szeretem, mint az elején, tehát nem a mostani valaki okozta, ő csak a következménye annak, hogy hiányzott valami. Csakhogy - nevezd ezt gyávaságnak is akár, - nem akarok kilépni ebből a házasságból, mert rengeteg dolog van, ami összeköt. És ezeket nem akarom feladni. Ez van, nem vagyok tökéletes. És nem is leszek soha. Viszont azt is elfogadom, hogy más se az. És a kritikával sincs semmi bajom, ... viszont vitatkozni se akarok azon, mit miért tegyek, vagy miért ne. Ha nem baj... A bölcsességekkel meg csak egy bajom van, hogy szépen hangzanak, de szerintem ember nincs a földön, aki mindig azok szerint él.
ReplyDeleteBoci, szerintem te felcserélted a 3-ast és a 4-est: a serial monogamist az semmiképpen nem lehet 3-as, a 4-es pedig pont, hogy kilép a kapcsolatból. :-)
ReplyDeleteEgyébként a 3-asra több kitűnő angol kifejezést is ismerek, de ezeket most nem írom le. ;-)
Nyilván nem célszerű gyorsan a kukába vágni egy több éves kapcsolatot, de én továbbra is a kilépés mellett vagyok a megcsalással szemben. Ráadásul ha valaki egy 4-es szituáció előfeltételei között találja magát, azaz véletlenül megismer valakit, akivel egymásba szeretnek, akkor az egyetlen tisztességes lépés az a kilépés.
A 3-as (akit a 4-essel kevertél) egyáltalán nem küzd, hanem szeretőt tart. Mert ez így jó neki. Ez így neki kényelmes. A 2-es az még küzd. A 3-as már feladta, csak éppen ezt - a 4-essel ellentétben - nem közli a társával. A 3-as kapcsolata már véget ért, csak még nem vette észre, vagy nem hajlandó észrevenni. Persze egy ilyen "véget ért" kapcsolattal kitűnően ki lehet húzni akár egy egész életen keresztül, a szeretők meg jönnek-mennek, esetleg ugyanaz a fickó marad végig, vagy talán egy idő után alábbhagy a szexuális vágy, és már nem kell többé szerető. Lehet persze arra is játszani, hogy valahogy kihúzzuk ennek a 10-20-30 éves időszaknak a végéig.
Írtam egy hozzászólást, de valahol elveszett az éterben. :P Nem baj, úgysem akartam vitatkozni, úgyhogy nem is írom meg még egyszer. Csak annyit: Davee - Semmi bajom azzal, hogy nem tetszik, amit csinálok, és véleményed is lehet róla(m). Viszont nem hiszem, hogy bárkit is el lehet ítélni egy felületesen vázolt szituációban. És a bölcsességekkel csak egy baj van: általánosítanak... De ez csak az én véleményem. Az én nézőpontomból.
ReplyDeleteÉn kérek elnézést, a blogger bekapcsolta az automatikus spamszűrést, és mindkettőtöket kiszűrt :))) A hiba nem az Ön és nem is az én készülékemben van :)))
ReplyDeletedavee: igaz, felcseréltem, pardon. 4-es a serial monogamist.
ReplyDeleteKözben arra jöttem rá, hogy van még kategória:
6.) nyitott kapcsolat: megbeszélitek, hogy alkalomadtán félreléptek.
Na most van, amit megdupláztam, a spamszűrés bekevert. :D Nem baj, már mindegy...
ReplyDeleteBoci, a blog a te készüléked. ;-)
ReplyDeleteHamucipő: ha már van legalább egy kis lelkiismeret furdalásod, az is valami. Én azt hittem, hogy egyáltalán nincs, mert erről nem igazán írtál, csak arról, hogy ez az állapot most mennyire nagyon megfelel neked.
Szerintem igenis el lehet ítélni valakit ennyi információ alapján. Ha bíró lennék, és büntetést kéne kirónom rád, akkor annak mértékét már nyilván nem tudnám ennyi információ alapján meghatározni, de a bűnösséged egyértelmű. És ezt te is pontosan tudod, hiszen te magad is elítéled saját magadat. Ez a lelkiismeret furdalás.
Az Ákos-féle bölcsesség leginkább annak szólt, hogy abból, amit írtál, nekem úgy tűnt, téged egy cseppet sem zavar a mostani helyzet, egyszerűen csak élvezed. Mint most írtad, azért van egy kis lelkiismeret furdalásod, még ha nem is olyan őrjítően erős.
Szóval az idézetet azért írtam, mert ez jutott elsőre eszembe a szituációdról. Akár nincs lelkiismeret furdalásod, akár van egy kicsi, feltételezem, hogy az elején nagyobb volt, vagy legalábbis még évekkel ezelőtt szerintem te is úgy gondoltál egy ilyen helyzetre, hogy ez egy "nagyon nem tisztességes" helyzet. De ha az ember kellően sokáig van egy alapvetően rossz szituációban (amit régebben még ő maga is elítélt), akkor egy idő után hajlamos egyre kevésbé rossznak látni, míg a végén már teljesen elfogadja. Csakhogy ez nem feltétlenül jó dolog. Szerintem legalábbis nem az. Meg Ákos szerint sem. Ez a könnyű út, a manapság egyre divatosabb "ilyen vagyok és kész, nem tehetek róla", "take it or leave it" hozzáállás. És most már nem csak a párkapcsolatokról beszélünk, hanem minden másról is: ha valaki bunkó a többi emberrel, ha dohányzik, ha túlsúlyos, stb.
Ahogy Boci mondaná, az elv olyan mint a fing: tartja az ember, amíg tudja. :-)
Amúgy azt hiszem - bár ezt lehet, hogy kétled -, pontosan értem a helyzetedet, és tulajdonképpen sajnállak is. És persze te is, mint mindenki, úgy élsz, ahogy akarsz. Nyilván nem mondhatom meg, hogyan élj, csak leírtam a véleményem.
Hmmm... ez nem igaz. Igenis megmondhatom, hogyan élj, és te majd eldöntöd, hogy ebből mit fogadsz meg. ;-)
Nem egészen az enyém, ezek a barmok bekapcsolták és nem tudom kikapcsolni a spamszűrést. De egyesével megmondhatom róluk melyik micsoda :ooo Ez azért szar, mert kiemelt ügyfél lettem kedves IT-nkon, ezért nem használok semmit odabent, tehát csak itthon nézem meg :((((
ReplyDeleteGondolkozom, hogy beleszóljak-e a vitátokba. Engem marhára idegesít, ha egy idegen vagy esetleg nem az bele próbál szólni az életembe. Akár igaza van, akár nincs.
Azért kiváncsi vagyok apáink, anyáink és még régebbi korokban ez hogy működött. Mert elsősorban együtt maradtak, de biztosan voltak félrelépők. És biztosan ezek ki is derültek (tudod, a szomszéd Iluska esete). És valaki lenyelte, mert szerette annyira a másikat, és valaki nem. Szerintem ez temperamentum kérdése. Valaki ilyen, valaki olyan. Felállíthatunk morális szabályokat, ahogy meg is teszi a társadalom, de hányan tartják be?
:DDD Jaj, Davee... komolyan. Szeretem, hogy nem kell ezerrel bizonygatnom, hogy de úgy van, vagy nem úgy van ... Azt, hogy mennyire tudsz megítélni / elítélni ennyiből, látod, az is bizonyítja, hogy amíg nem írtam le, hogy van ám lelkiismeret furdalásom, addig kicsit jobban elítéltél, ... De nem baj. Mondom, hogy igazad van. És akár hiszed, akár nem, nem úgy élek, hogy "ilyen vagyok és kész"... És a házasságomat is sokáig akartam felturbózni mindenféle tekintetben, mire eljutottam idáig, ahol most vagyok. Nem adtam fel, csak most kicsit belefáradtam. És azt is tudom, ez az egész nem túl jó bizonyítvány, ... Egyébként még valami: Évekkel ezelőtt sem gondoltam azt, hogy a szerető az csak úgy odacsöppen és csak az egyik tehet róla. Mert tutira nem. Egy kapcsolat csak akkor marad jó, ha mindketten akarják. Ha az egyik lustaságból, nemtörődömségből, vagy valamilyen más okból nem tesz érte, akkor a másik hiába erőlködik, hosszú távon semmi sem használ. Ne érts félre, nem akarok ezzel felelősséget áthárítani a férjemre. Csak szerintem nem csak az én saram, hogy itt tartunk. És persze, ez "egy nem tisztességes helyzet", de ennek is oka van, hogy így alakult. Nem unalomból lett szeretőm. Hanem ha leegyszerűsítem, akkor azért, mert nem csak "anya" akartam lenni, hanem "nő" is, ... megint ... Viszont itthon (nem kicsit) belekövültem az anyaszerepbe. És nem igazán sikerült kitörnöm belőle. A mai napig sem. Nagy vonalakban ennyi.
ReplyDeleteBoci - Én speciel nem vitatkozom. :DDD De ha közlendőd van, ne tartsd vissza. :DDD
ReplyDelete"És valaki lenyelte" - vegyük észre, hogy ez milyen sokféleképpen érthető, már ami az adott témát illeti. ;-)
ReplyDelete"Felállíthatunk morális szabályokat, ahogy meg is teszi a társadalom, de hányan tartják be?"
Lehet, hogy egyre kevesebben. Vagy talán ugyanannyian, mint régen, csak most legalább beszélünk róla.
De azért szerintem az nem jó megoldás, hogy akkor ne is legyenek morális szabályok. Az igazat megvallva, én nem szeretnék egy olyan szvinger klubra emlékeztető társadalomban élni, ahol ha elpanaszolom, hogy megcsaltak, akkor azt egy vállrándítással elintézik, hiszen "mindent szabad".
Amúgy meg morális szabályok nem csak párkapcsolatokkal kapcsolatban léteznek. A többi szabály se kell, csak azért mert sokan nem tartják be őket?
És persze a szabályok nyilván függnek az adott társadalomtól, még mielőtt valaki azt hinné, hogy én holmi abszolút értelemben vett szabályrendszerről beszélek. Függnek a helytől és az időtől. Régen pl. a válás sem volt elfogadott, vagy a házasság előtti szex, stb. Azonban nem árt különbséget tenni olyan morális szabályok között, amelyek más embereknek fájdalmat, kárt okoz(hat)nak (pl. félrelépés, hazugság), és olyanok között, amelyek gyakorlatilag értelmetlenek (válás ill. házasság előtti szex tiltása).
A szabályok amúgy még azért is fontosak, mert így nagyjából tisztában vagy azzal, hogy mit várhatsz el a másik embertől (legyen akár idegen, akár ismerős, akár a szerelmed), anélkül, hogy az összes problémás kérdést egyenként végigvennétek, és megbeszélnétek.
Hamucipő, értem a problémádat, és nagyon sok mindenben egyetértek veled. Én sem gondoltam, hogy egyedül a te hibád, az ami történt. A te és a férjed közös sara az, hogy válságba jutott a kapcsolatotok (vagy ha úgy tetszik, egyikőtöké sem: lehet, hogy egyszerűen csak elfáradt a kapcsolat).
ReplyDeleteViszont az már a te egyéni döntésed, hogy ilyen helyzetben hogyan cselekszel: beletörődsz (rossz), kilépsz (fáj), szeretőt tartasz (tisztességtelen). Sajnos nincs jó megoldás, már ha a kapcsolat felturbózását elvetjük, és én nem kétlem, hogy elég energiát fektettél bele.
A megítéléseddel/elítéléseddel kapcsolatos dolgot nem igazán értem, miért hoztad fel megint: leírtam már egy előbbi kommentemben, és most is tartom, hogy csak a mérték változik, nem az elítélés ténye.
Szabályok kellenek. Egyetértek. Morális értelemben is. Szerintem egyébként régebben se volt kevesebb megcsalás, félrelépés, - csak hogy az eredeti témánál maradjunk - és abban is biztos vagyok, hogy szerintem az arányok se változtak számottevően (utalva ezzel arra, hogy valószínűleg a nők ill. a férfiak akkor is ugyanúgy megtették... ) maximum nem került ennyire előtérbe ... Talán azért feltűnőbb manapság, mert beszélnek róla, kimondják. Persze nem kell vállrándítással letudni. Nem is lenne jó, ha így lenne. De azt se hiszem, hogy azonnal le kellene támadnom vele a férjemet, hogy figyelj, kiszerettem belőled, meg ez van, nem tisztességes, ha hallgatok róla, bevallom, szeretőt tartok, és ez így nem jó, szóval lépnék... Az lehet, hogy ez tisztességes, de nekem az is eszembe jutott, hogy ebben nagyon benne van az is, hogy az illető a saját lelkiismeretét tisztára mossa vele,... Jó, tudom, ebbe is bele lehet kötni. De akkor sem vagyok benne biztos, hogy csak a totális őszinteség a leghelyesebb megoldás. És mindezt csak azért írom, mert sok gondolat kavarog bennem a szituációval kapcsolatban. És még nem sikerült döntésre jutnom. Egyenlőre...
ReplyDeleteCsak tudnám, hogy a pl a párizsi kiruccanásaimra miért nincs ennyi komment :)))
ReplyDeleteNem azért nem írtam,mert nem akarok valakit megbántani, hanem mert ebben a témakörben nincs olyan éles véleményem mint daveenek, és megértek mindenkit, én vagyok maga a megtestesült Buddha. Ooooommmmmm :)
Voltam már mindegyik, kivéve a 3ast. Mint írtam nekem ez nem megy, nem bírok hazudni. Egészen addig úgy gondoltam, hogy én csinálom jól, amíg valaki meg nem kérdezte tőlem, hogy ugyan miből gondolom,hogy ha pattogok kapcsolatról kapcsolatra – ahelyett hogy emgoldanám a problémákat és folyamatosan pasikat bántok meg – hogy ez jobb, mintha egy pasi mellett kitartanék, és néha megcsalnám, de ezt az információt nem terhelném rá, nem adnám tovább a saját lelkiismeretfurdallásomat, hogy döntsön ő? Nagyon érdekes meglátás, és azóta vergődök vele.
Szóval voltam megcsalva, de nem bírtam otthagyni – csak szenvedtem baromira. Persze innentől senkiben nem bíztam meg, sőt próbáltam megelőzni a dolgot, azzal hogy én léptem félre előbb. Voltam hosszú kapcsolatban, próbáltam megmenteni, nem sikerült, jött a 4es, dobbantottam megint. Nem tudom mai napig mit kellett volna tennem, maradnom és kitartani vagy jól döntöttem. A következő kapcsolatból már 5ösként szálltam ki, amit 3 nap alatt megbántam, de visszaút már nem volt. Megszívtam :D
Szóval maradjunk annyiban, hogy nekem a 3as nem megy. Régen elitéltem a 3as és a 4es embereket, de miután átkerültem a túloldalra is, képmutatás lenne azt mondani, hogy kárhozzon a pokol tűzén minden szajha/f*szfej :)
Röviden: nemtom :)))))))
Igyekszem a következővel jól csinálni. Jól választani, minden téren odafigyelni az esetleges problémákra és kitartani mellette – tűzön vizen át.
Az elítéléssel kapcsolatban meg nem akarom újból lerágni a csontot, csak azért hoztam fel, mert ebben viszont nem értek veled egyet. És nem csak az én esetemben. Más szituációban sem. Lehet, hogy néha túl toleráns vagyok amúgy, és most tényleg nem az én esetemről beszélek. De régebben olyan nagyon tudtam, mi a jó és mi a rossz. Mostanában már inkább azt mondom, elvben tudom, mi a rossz. De ha nem ismerem a hátteret, nincs jogom alapból ítéletet mondani. Senkiről. Mert embert ölhetek azért, mert kirabolom, ... vagy mert az életemet védem attól, aki engem akar pl kirabolni. Tudom, ez sarkított példa. De direkt. És az első esetben tutira elítélem, ... a másodikban nem. Még akkor se, ha egyesek szerint bármelyik ember életének kioltása bűn. És ez megint egy olyan téma, amin sokáig el lehet vitatkozni, pro és kontra...
ReplyDeleteNagyon egyetértek Hamucipő ezzel, legalábbis nálam a szitu teljesen hasonló!!! Nevezzük a Nemtom fázisnak :)
ReplyDeleteKhm ... mondom, Boci, hogy ismerkedjünk. :DDD Hogy is van ezzel a "megtestesült Buddhával"??? :D
ReplyDeleteOooooooommmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm :)
ReplyDeleteEzt akartam közben küldeni:
http://www.youtube.com/watch?v=5UKI1xVEEHk
Ez a szám ... Amikor először hallottam, akkor egyetlen mondat ragadt meg bennem: "Ha nem hiszed el, hogy az élet egy ajándék, nézd meg jobban, hogy élnek anyádék... " ...
ReplyDeleteNekem is az!!!!!!!!!!!!!!! Na igen, a rendszerváltás... bár nem szeretnék politizálni.
ReplyDeleteÉn nem kifejezetten a politikára gondoltam amúgy, hanem arra, hogyan éltek alapból. Tény, nem a legrosszabb házasság volt az övék, mert attól láttam sokkal rosszabbat is... De sajna nem is a legjobb... :(
ReplyDeleteÉn nem láttam házasságot közelről :((( Egyáltalán mi az és hogyan kell csinálni???
ReplyDeleteHát ... nem tudok neked receptet mondani, már csak azért sem, mert ugye én sem vagyok "sármentes" ... Szerintem a gyereknevelés után a második legnehezebb dolog. Mármint ha tényleg jól akarod csinálni...
ReplyDeleteValaki más? Dóri?
ReplyDeleteÚj számot találtam :)
ReplyDeletehttp://www.youtube.com/watch?v=xpv3qADX1rs
:DDD Aham....
ReplyDelete:-D
ReplyDeleteNehéz elmondani, de valahol én elsődlegesen azt tartom fontosnak hogy elég egyformák legyetek, eléggé passzoljatok. Egyforma nézetek, hasonló elvek. Sok beszélgetés, sok sok beszélgetés. Mindig megbeszélni ahogy a gond előjön. A szándék meglegyen, hogy eleve vele akarom megoldani a dolgokat. Együtt és külön töltött idő egyaránt legyen. Odafigyelés a másikra, ha nehéz időszakon megy át és akkor is próbálni "vele lenni" és segíteni, ahogy ő!! szeretné. Sok ölelés, szeretet megnyilvánulásai. Nem tudom, nem vagyok tök okos, hogy hogy kéne, csak nálunk így történik. Persze egyik sem biztosíték arra, ha beleszeretsz valakibe, hát beleszerettél. De ha lehet kerülni kell az ilyen helyzeteket is ;) A kísértésnek a legnehezebb ellenállni. Bár én elég sok pasival vagyok körülvéve, és mégis mindig arra jövök rá, hogy tulajdonképpen még mindig úgy érzem, hogy jól választottam :)
És azt az elején derítsd ki egy kapcsolatnál, hogy "take it or leave it" típus-e és fuss mielőtt belebonyolódsz ;)
Hamucipő, azért a megcsalások nemek szerinti eloszlásával kapcsolatban nem vagyok benne biztos, hogy ezek nem változtak. Régebben - már amennyire én tudom - sokkal jobban elítélték, ha egy nő csalja a férjét, míg fordított esetben egy férfiembernek az ilyesmit sokkal inkább elnézték. És mivel a nőket egy ilyen tettért jobban elítélték, nyilván sokkal jobban féltek a következményektől, háromszor is meggondolták, míg ilyesmibe belementek, emiatt logikusan hangzik, hogy tényleges kevesebb megcsalást követtek el, mint a férfiak.
ReplyDeleteA saját lelkiismeret tisztára mosásával kapcsolatos gondolatmeneted, mellyel gyakorlatilag azt hoztad ki végeredménynek, hogy valójában a tisztességes megoldás a tisztességtelen, és a tisztességtelen megoldás a tisztességes, szép próbálkozás volt, csak az a baj, hogy a tisztességes embernek mondhatni, hogy az a definíciója, hogy a lelkiismerete addig nem hagyja nyugodni, amíg a "tisztességtelen helyzetet" meg nem szünteti. Lehet ezt csűrni csavarni, csak nem érdemes.
Egyébként, ha már ennyire filozófiai mélységekbe merültünk alá, akkor hadd osszam meg veled az egyik kedvencem paradoxonomat. Mondhatnánk, hogy aki adományokat gyűjt éhező gyerekeknek, vagy kutyákat ment, stb., az valójában önző, hiszen saját magának tesz jót ezzel, ugyanis ő maga nem bírja elviselni, ha a gyerekek/kutyák szenvednek. A paradoxon feloldása természetesen az, hogy valójában minden épelméjű ember magának tesz jót, és azokat nevezzük önzetlennek, akiknek az a jó, ami a többi embernek/élőlénynek is az (leegyszerűsítve).
Visszatérve a te helyzetedre, sajnos - most már - valóban nincs jó megoldás, csak rossz, rosszabb és még rosszabb. Abban én speciel teljesen biztos vagyok, hogy a totális őszinteség az bizony _helyes_ megoldás lenne, de ettől még nem _jó_ megoldás. Sajnos nem minden dolog jó, ami helyes, ezért sem egyszerű tisztességesen viselkedni, helyesen dönteni.
Apropó, egy bónusz kérdés: megtudod, hogy a legjobb barátnőd pasijának egy másik lánnyal van viszonya. Elmondod a barátnődnek? Miért igen, vagy miért nem?
Az emberöléses példáddal kapcsolatban: az értem, és én is azt vallom, hogy a körülmények alapvetően megváltoztathatják azt, hogy elítélek-e valamit, vagy sem. Én is nyilván elítélem azt, aki rablás miatt öl, és felmentem azt, aki önvédelemből. De ahogy írtad, ez sarkított példa. Olyannyira az, hogy az önvédelemnek megfelelő helyzet gyakorlatilag nem is létezik a kapcsolatok problémakörében. Ha mégis létezne, és a te eseted ilyen lenne, akkor természetesen "felmentenélek". De próbáljunk közelebb jutni: én pl. még a bosszúból történő emberölést is elfogadom (pl. ha az illető előzőleg megölte egy szerettemet). Ennek már van megfelelője a kapcsolatok esetében: megcsalt a férjed, és cserébe te is megcsalod őt. Nem azt mondom, hogy teljes mértékben egyetértenék, de meg tudnám érteni, és nem ítélnélek el. Azonban szinte biztos vagyok abban, hogy ilyesmiről szó sincs. Azt ugyanis már rég említetted volna.
Amiket később részletesebben leírtál, és amiket már az elején is sejteni lehetett, azok a körülmények számomra továbbra sem mentenek fel téged, legfeljebb azon vitatkozhatunk, hogy mennyire gáz, amit csinálsz: nagyon vagy borzalmasan nagyon. Ha az emberöléses példánál maradunk, kb. az a kérdés, hogy a te eseted vajon annak felel meg, ha valakinek beszólnak, ezért az lelövi az illetőt, vagy ha valakinek adnak egy pofont, és azért lövi le az illetőt. Egyik esetben sem elfogadható az emberölés, pedig emberölésben, mint ahogy láthattad, igencsak toleráns vagyok. :-)
@boci: "Csak tudnám, hogy a pl a párizsi kiruccanásaimra miért nincs ennyi komment :)))"
ReplyDeleteAzért, mert az embereket jobban érdekli a szerelem, mint a szerelem városa. :-)
"Én nem láttam házasságot közelről :((("
Dehogynem láttál! A lehető legközelebbről! ;-))
Jól van Davee, legyen igazad, én nem akarok ezen vitatkozni. Se Veled, se mással. Viszont az életembe se szól bele senki, mert az az enyém. Ide is csak azért keveredtem, mert Boci megkérdezte, elmondhatja-e, nálam mi a helyzet. És még egyszer mondom, nincs baj azzal, ha más a véleményed. Még azzal se, ha elítélsz... Nem vagyok tévedhetetlen és sajna nem is mindig azt teszem, ami helyes. Igyekszem, de nem mindig megy...De hagyjuk is ezt. Nincs kedvem boncolgatni.
ReplyDeleteAmúgy a nők csalási százaléka tuti anno is magas volt, csak baromi ügyesen oldották meg. Erre bármit feltennék. Maximum álszentebbek voltak az emberek. És nem beszéltek róla... Ahogy mostanában is sok dolog van, amiről nem beszélnek, vagy nem úgy, ahogy kellene. Sajnos. De ez már megint más téma.
Alátámasztandó Hamucipő kijelkentését álljon itt egy ókori történet ;))))
ReplyDeleteAz ókori Görögországban Socrates (469 - 399 i.e.) széles körben ismert volt bölcsességéről.
Egy nap egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan s mondta: "Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?"
"Na várjál csak " mondta Socrates, "mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a 'hármas szűrőpróbán!"
"Hármas szűrő??" kérdi az ismerős.
"Igen" folytatta Socrates, "mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz.
Az első szűrő az 'Igazság'. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?"
"Nem," mondja az ember, "tulajdonképpen csak most hallottam!"
"Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem.
Lássuk hát a második szűrőt, a 'Minőséget'. Amit hoztál, az valami jó hír?"
"Nem, sőt éppen ellenkezőleg..."
"Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?"
Az ember vállat vont és egy kicsit már röstellte magát.
De Socrates folytatta:
"Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a 'Hasznosság' szűrön.
Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?"
"Háát...nem hiszem..."
"Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani??"
Az ember kissé zavarodottan és szégyenérzettel odébbállt.
Ez a kis történet példázza, hogy miért volt Socrates egy nagy filozófus és miért volt nagy megbecsülésben része akkor is és azóta is.
...ja, és azt is, hogy miért nem tudta meg soha, hogy a felesége megcsalta Diogenes-szel..
:DDD
ReplyDelete