Japán - when a dream comes true :)

Nagyon régen kezdődött, egy "A sógun" című sorozattal. Fogalmam sincs mi fogott meg benne, de megvettem a könyvet utána. Mint szinte minden esetben a könyv sokkal részletesebb volt, vicces, helyenként félelmetes, elgondolkodtató, főleg egy tininek, aki még formálódik. A könyvet többször is olvastam, mindig elájultam tőle és újabb és újabb részletekre figyeltem fel, amit előző olvasásnál nem vettem észre. Amúgy is kicsit antiszociális voltam, a japánok magukba forduló, érzelmeket titkoló egyénisége nagyon megfogott. Hisz kimutatni a gyengeség jele.
Majd vettem még könyveket, művészetekről, vallásról, és teljesen beleszerettem a középkori Japánba és Tokugawa Iejasuba. A Sógunba.

Japán messze van. Drága a repülőjegy, drága a szállás, a közlekedés, az élet. Még ha lett is volna pénzem rá (ami nem volt), útitársat nem találtam (aki nem velem akarta volna kifizettetni a saját költségeit :)). Jeffel a 10. évfordulónkat Japánba akartuk (akartam :)) ünnepelni, de ugye ez nem így alakult. Aztán tavaly meguntam a másra várást, és elkezdtem egyedül utazgatni. És elérkezett végre az idő Japánhoz. Röpke huszonvalahány év várakozás - a szerelem mindent kibír, mondják :)

Austrian Airlines kitűnő járatán bécsi átszállással mindössze 12 óra. Bécset belépve a tokiói járat várójába (újabb security check után, ahol 3x becsipogtam, elkobozták a budapesti reptéren vett italomat, megmotoztak, de legalább kedvesen mosolyogtak az egészhez) levakarhatatlan vigyor ült ki a képemre. 90% japán volt, köztük néhány igen csinos fiúcskával.
A repcsi utolsó előtti sorába foglaltam helyet, mázlim volt, nem ült mellettem senki, így 2 ülésen tudtam pihenni. Aludni persze totál nem ment, 11kor indultam délelőtt. Nem értettem a japok hogyan tudnak ülve aludni... később kiderült miért megy nekik :D
Oroszország felett repültünk, Japánt ÉNY-ról közelítve meg. Felhős égbolt, alig lehet átlátni rajta, semmi nem látszik pedig már csak 15 perc van a leszállásig.Aztán egyszer csak a messzeségben szétnyílnak a felhők. Egy hegy látszik, bár a tetejét még mindig a felhők takarják. Ahogy közeledünk, egyre több látszik belőle, majd az egész hegy a maga csodás valójában egy percig megmutatja magát. Igen, Ő az. Fuji-san. Watashi wa Vigyor-san desu :)

A beutazáshoz 2 papírt kaptunk a repülőn, a feladat kitölteni mire odaérünk. Egy a vámhoz, a másik a bűntetlen előéletemet firtatta (anyám neve, tüdőkapacitásom, vallásom és nemi hovatartozásom nem érdekelte őket, mindenképpen szimpatikus nemzet). A reptéren túlbuzgó dolgozók írányítgattak egyik helyről a másikra, első papír lead, ujjlenyomat, nézzen a kamerába. Vámvizsgálatnál másik papper, erős önbizalommal rendelkező fiatalember, kérdések: első alkalommal járok itt? Igen. Egyedül? Igen. Meddig maradok és hova megyek? 11 nap és körutazás. Van útikönyvem is? Van, megmutatom. Felhorkan a látványtól (922 odal :)) Van valami elvámolni valóm? Nincs, csak egy üveg alkohol van nálam. Kinyitnám a bőröndöt? Persze. Komótosan elkezdi kipakolni, mivel kivételesen zacskóztam, belenéz mindegyikbe. Elsőre a fehérneműimet borítja ki.. oh sorry és a kezembe is nyomja a zacskót, hogy pakoljam vissza. Következő másik nem annyira férfiaknak való készlet... oh... igen hamar feladja a kutatást és beenged az országba :)

A vonatokhoz Japan Rail Passt vettem, ez a csak külföldiek által megvehető  hazai viszonylatban qu*va drága bérlet minden JR (Japan Railway) járaton használható. A 2 hetes az erős yen miatt majdnem elérte a repülőjegy árát! Narita Expresszel spuri be Ikebukuroig, itt van a szállásom. 15 óra cigi nélküliség után muszáj rágyújtanom. Állítólag a japánok erős dohányosok, de senkit nem látok az utcán cigizni :s Furcsán is néznek rám. A nap végére kiderül, hogy miért: kijelölt dohányzóhelyek vannak, csak ott szabad cigizni. :o
Első szállásom egy ryokan, tradicionálisnak mondható japán vendégház. Cipőt bejáratnál le kell venni, kapsz papucskát (igen, Te is, nem csak én :)). A szoba tatami borítású, matracon alvás van, kicsike és nagyon egyszerű berendezésű shoji dísz, kisasztal, hangulatfény, beépített bútor. Ennyi. A fürdő, mosdó, toilet közös használatú. Az első nap estéjén meg is tapasztalhattam milyen egy orosz mellett fogat mosni, miközben egy amerikai zuhanyzik mellettünk :) (a zuhany zárható)

És akkor lássuk Tokiót. Dél van, első nap.
A ryokan környéke egészen kihalt, apró utcácskák, kicsi boltok, kevés ember, sok drót :)

Menjünk beljebb picikét, Shinjukut választottam az első megnéznivalónak: modern negyed, sok felhőkarcolóval.

A metrohálózat egészen egyszerűnek tűnik, a rengeteg kijárat már nem annyira. Ki van írva minden angolul is, de fene tudja melyik kijárat kell. Észak helyett délt céloztam meg, így 2 órát keringtem körbe egy az állomástól 10 percre lévő épületet keresve :D De meglett: egy kormányzati hivatal, chipre és a varsói orosz épületre emlékeztetett.

Amiért érdemes volt megkeresni: a 45. emeleten ingyenes kilátó van, körbejárva minden írányban látni Tokiót, mázlistáknak tiszta napokon a Fujiig el lehet látni (Boci nem volt mázlista - by the way, tudtátok, hogy a boci vagy inkább tehén japánul momo? Egész sokáig ezt a becenevet használtam akaratlanul, tudatlanul :)). Íme a kilátás:

 
Délidőben az egész környék tele emberrel, a kis éttermek elött sorban állás. De így pár órával később már üresek, és nagyon kedvesek. Bár angol étlap nem mindenhol van, rögtön kijönnek a pult mögül és mutogatnak mi micsoda, bazi nagy lelkesedéssel és vigyorral. Kis adag udont kértem melegen, szójaszósszal, bonito flakes-szel és zöldhagymával. Meg egy tempurázott akármit, ami valószínűleg polip volt :) Tea, víz ingyen van. Az egész 1200 ft-omba került! Ennyit a kantinba is otthagyok, ráaadásul szar a kaja. Amikor elhagyom az objektumot nagyon hangos arigatozás meg még valami.

Következő állomás a Meiji szentély. Már majdnem sötét van, pedig alig 4 óra! Mint minden szentély előtt van egy kis vizes bódé (jó, nem az, nem tudom a nevét :)), ahol az ember megmossa a praclijait, az arcát esetleg fogat mos, mert csak tisztán lehet imádkozni. Ki volt írva angolul a menete, de csak pár nappal később vált világossá, hogy mit is kell pontosan csinálni. Mindenesetre megmosakodtam rendesen :) A szentély egy nagy parkban található, előtte kis táblácskákat lehet elhelyezni a kivánságokkal, imákkal saját nyelven. Fényképezni sajnos nem lehetett a belső teret. :(

Hulla fáradtan érkeztem a ryokanomba, mennyei volt fürdés után belebújni a yukatámba :)