Japo - T2

Tsukiji halpiacra szerettem volna kimenni hajnalban, ha sikerült volna felkelnem :) De nem sikerült, így csak az előtte lévő kispiacon rohanhattam végig, de nagyon élveztem ezt is.

A zöldségek elég nagy részét nem ismertem, csodálattal töltött el az egész hely - talán mert amit a világon a legjobban szeretek, az az evés :) Volt itt friss hal, halpehely (Bonito flakes a tengerentúli neve), frissen sültek, sashimi éttermek, savanyúságok, kerámiák, kések. Egy kis ízelítő:

 

Az unagi a kedvencem, ez tengeri sikló, édeskés szósszal öntik le, isteni! Egy kis bódé hátuljában ettem, ami bárszékesre van berendezve. Egyébként nagyon sok helyen van ilyen megoldás, kezdem teljesen megszokni. Víz és tea ingyen van, még mindig!

Ginzába mentem tovább, ez a drága üzletek mekkája, az első menő nyugati hely volt Japánban, azóta már sok hasonló kerülete van, de megőrizte a kivételes helyzetét. Itt lehet látni elegáns idősebb japán hölgyeket, fiatal lányokat nagyon drága cuccokban és farmeres-bőrkabátos srácot 2 megrakott Armani zacsival :)

Egy sarkon megtalált egy szerzetes, és igen piszok módon sikerült kiszednie belőlem egy piszok nagy összeget, amit azóta is szégyellek. A menet a következő: rám mosolyog majd a kezembe nyom egy szerencsét hozó matricát. Én boldogan elfogadom mosolyogva. Majd egy füzetecskét tesz elém, hogy írjam fel a nevemet, honnan jöttem és ő imádkozni fog majd... ami nem tűnt fel az az utolsó oszlop: hogy mennyit is szeretnék adni ezért... olyan összegek szerepeltek, hogy elhűltem... nem kérdezte mennyit akarok, rögtön a legmagasabbat mondta. Visszautasítást nem tűrő hangon. Alkudoztunk egy kicsit, de huuuh, el sem merem mondani mennyi pénzt  költöttem a világbékéért. Cserébe kaptam egy fakarkötőt, amit életem végéig fogok hordani :D Nagyon remélem, hogy tényleg szerzetes volt és nem az ebédidőben csalónak kiugró dolgozó valamelyik üzletből.
Nem messze tőle egy cuki hölgy invitált egy galériába, megmutatta milyen fényképeik és képeslapjaik vannak... foszforeszkáló, színváltós stb.. az ő kedvence a 2 felugró delfin volt, amit ahogy mozgatsz egyre magasabbra ugranak és a végén puszit adnak egymásnak :)))) Kiss kiss! "japanese souvenir, sooo sweeet" :D Viszont a Fuji megfogott, muszáj volt vennem egy lapot :) Igen, Fuji fanatikus vagyok, festettem már üvegre, hímeztem is.

Kabuki - ez egy érdekes színházi műfaj, legalábbis európai szemmel nézve. Csak férfi színészek vannak, az arcukat erős smink takarja, gyönyörű ruhákban játszanak. A nőket megformáló színészeket onnagatának hívják. Az ember azt hinni, ez egy kiöregedő műfaj - ami részben igaz, idősek a színészek, de akad köztük néhány fiatal tehetség, pl ő, az én kedvenckém. Annyira szexi nőnek!

Az eredeti színház a Kabiku-za, a Tsujiki tőszomszédságában van, de jelenleg átépítés miatt zárva. Emiatt az Shinbashi Enbujō-ban vannak az előadások.

Nos ide vettem egy jegyet péntekre. Naponta 2 előadás van, mindkettő 4-5 órás, havonta változó műsorral, és délelőtt és délután is más a műsor. Ebben egyébként 3 darab van, totál más témában.
A jegyvétel vicces volt, a kishölgy csak kicsit beszélt angolul, amit nem tudtunk megbeszélni, azt google translator segítségével fordítgatta le nekem :D Az ülésekről pedig volt képük: képesek voltak beülni minden emeleti székbe és lefényképezni, hogy mi látszik a színpadból :) Ez miért nem jutott még eszébe egy európai színháznak sem? :o Az első emelet utolsó sorába kértem jegyet (náluk egyébként az amerikaiakhoz hasonlóan a földszint az első emelet - tehát én tkp a másodikra kaptam a jegyet.)

A napnak pedig még mindig nincs vége: az Imperial Palace azaz a Császári palota és a kertje maradt még aznapra. Vizes árok veszi körül, és hatalmas területen található, de nem látogatható az egész. Hihetetlen hangulata van a gyönyörű bonsai kialakítású kertnek, a középkori épületeknek és a modern ruhákat viselő rendőröknek, a fűben vagy padokon ebédelő vagy a kastélyba befelé siető hivatalnokoknak, háttérben a modern Tokió épületeivel. Meghasonlik az ember, de ez még csak a kezdet Japánban! Vajon hitte volna-e Ieyasu sógun, amikor a kis sáros halászfalut, Edot tette meg a fővárosnak, hogy egyszer a világ legnépesebb és legbizarabb városa lesz? Ma már csak a bizarrság maradt meg, ha jól tudom Shanghai beelőzött emberszámban.

Visszatérve szállásomra kiderült, hogy Ikebukuro nem is annyira szeplőtelen éjjel: az utcák tele szórakozóhelyekkel, kétes hírű hölgyekkel, pachinkoval, karaoke bárral. :)

 

Nem, én csak egy sushibárt próbáltam ki: bárpultnál ülsz, és szépen mondogatod hogy mit kérsz.. megeszel 2-3-at, ha még bírod, rendeled a következő adagot. Megint csak férfiak vannak bent, de megmutatják hogyan kell rendelnem, mit hol találok magam körül. Tea ingyen. Lassan már ha akarnák, sem lennék hajlandó fizetni érte. :)