Egyszer csak ott állt velem szemben. Nem vett észre. Iszonyatosan vitatkozott egy hosszú barna hajú szépséggel. Oly módon, ahogy csak olaszok voltak képesek kommunikálni egymással: egymás szavába vágva, nagy kézmozdulatokkal, hangosan, gőgösen, szenvedélyesen. Ekkor értettem meg, amit mindig is mondott. Hogy mire vágyott, milyen embert szeretne társának. Elmosolyodtam. Majd megfordultam, és megláttalak Téged, amint nevetve és boldogságtól mosolygó szemmel beszélsz valakivel az utcán. Elköszöntél tőle, odajöttél hozzám, szemedben a szerelem és szeretet békés harmóniája. Magadhoz húztál, én a fejemet a nyakadba fúrtam és megcsókoltalak. És tudtam, ez pedig az, amire én vágytam.
... <3 ;)
ReplyDelete