Japo - T10

Utolsó nap Kiotóban. Tulajdonképpen tovább kellett volna állnom reggel, de annyi minden kimaradt, hogy nem volt szívem otthagyni a várost :)
Ezért még 2 szentélybe elmentem és természetesen egy kézműves centrumban is.

A Heian szentély volt a szálloda közelében, a kertjét néztem meg, ami már nem volt olyan csodaszép mint mondjuk tavasszal vagy nyáron lehetett, de még így is akadt benne csodálnivaló.

   

 

Tulajdonképpen itt jöttem rá, hogy a fotozás mennyire nem valószerű. Merthogy kiválasztok valamit, ami szép, rázoomolok, és mindenki azt fogja hinni mennyire csodaszép is ez a kert :) Természetesen nem volt csodaszép, nem volt elbűvölő, amitől az ember lélegzete is eláll. De bizonyos apró részletek azok voltak, és mivel a "gondolkozzunk pozitívan" elvét követem már egy ideje, csak a szépet igyekeztem észrevenni. A képek ezt hivatottak szolgálni:

   

A kézműves központban a "damascene" technikát próbáltam ki. Arany és ezüst darabkákat kell belekalapálni egy lapos felületbe, majd otthagyni a művet, mert mindenféle kémiai folyamatnak alávetik (savazás, csiszolás, lakkozás stb). És utánam küldik, ha készen van. Picikét izgultam is, hogy megérkezik-e karácsony környékén, de megjött időben decemberben. Íme a művem:

A sziromlevelek és a pöttyök előre készen voltak, nekem csak el kellett helyeznem és odakalapálnom. Remegő kézzel picit macerás, de így jár, aki sokat iszik :))) A felső virág kicsit nyomi lett, de ettől bocis, hogy tökéletlen. A minta egyébként nem az én ötletem volt, lemásoltam egy kész műről. :p

Még egy híres szentély volt hátra, mielőtt felülök a pegazusra: a Kiyomizu.

Itt jártam már T7-en, amikor a fűszerboltot kerestem, de nem tudtam, hogy be kéne menni (mondjuk a hosszú sokboltos utca, a temérdek japán turista és a hatalmas bejárat adhatott volna némi támpontot :))). Ja, az egyik nagy pozitívum Japánban az volt, hogy szinte csak japánok voltak mindenhol :)
Ha az ember beljebb és feljebb lépked, akkor hatalmas panoráma várja, Kiotóra nézve. Sajnos a fénykép nem adja vissza az igazi látványt, ezt átélni kell.

 

 Itt is mint egész Kiotóban sok kimonós hölgy lépkedett, elsősorban fiatalok, szépen megcsinált hajjal és túl sok sminkkel :) Egyet el is kaptam egy fotó erejéig - láthatóan unatkozott, mert a pasija mindent lefényképezett :) Ez nálam fordítva szokott lenni, a pasi unatkozik mellettem, mert minden fűszálat 5 oldalról lemakrózok :)

Miután az összes szentélyt megnéztem, amit akartam, ideje volt a szállodába visszamenni a cuccaimért. Itt lefényképeztek, mint tisztelt vendéget, felkerültem a facebook oldalukra, kikísértek az ajtóig és mélyen meghajoltak :) Szeretem ezt az országot.

Atamiba már csak sötétedés után érkeztem. Elfoglalva a szállodai szobámat, ami abszolút megfelelő volt, elmentem egy kis esti sétára.
Atami egy tengerparti - ó pardon, óceánparti városka, fürdőkultúrájáról híres. Félig hegyoldalon fekszik, így rendkívül jó testmozgás lejutni a partra, a sok lépcsőn oda és vissza, egy hobbit tollából :)
A beach totál olyan volt, mintha Cannesban vagy Monacoban járnék, bár sosem voltam egyik helyen sem, de ilyennek képzelem el: pálmafák, színes fények.