Japo - T11

Az utolsó napom, elfáradtam, sokat aludtam, kicsit unalmasra sikerült. :o
Kilátás a szobámból, ahol egész sok időt töltöttem:

 

Mivel fürdőváros Atami, gondoltam keresek egy fürdőt. Azt hiszitek találtam? :) Egyetlen közfürdőt a pályaudvar előtt, nevezzük inkább lábáztatónak. Mivel egy csomó öreg itt ücsörgött és ázott, betársultam hozzájuk, a zuhogó esőben, forró vizet rugdalózva. Perceken belül az én lábam is rákvörös lett :) És természetesen egy idős néni elkezdett beszélgetni velem, mint kiderült tavaly Budapesten járt, "hogy az milyen olcsó hely!" :)))



Vettem egy csomag mandarint az utcán, a legfinomabb volt, amit évek óta ettem (persze itt is volt befelé fordított penészes, amin igen elcsodálkoztam), frutti di mare:


Beültem egy sushizóba, ahol a legfinomabb grillezett halat ettem, amit valaha is elém tettek... nem tudom pontosan mi is volt, de a piacon sok helyen láttam, és nagyon megkívántam. A piac néhány fedett árkádos utcácska volt, szárított és nyers halakkal, gyümölcsökkel, ez az én halacskám:


Természetesen a tengerpartra is lesétáltam újra, meglepődve egy halott cápán (a krokodilon kívül az egyetlen állat, aminek halála nem hat meg), és elgondolkozva azon, hogy előző este önfeledten, mezítláb, feltűrt gatyával rohangáltam az óceánban térdig a vízben :D




És a kedvenc pasim a közlekedési rendőr :) A feladata hogy amikor a zebrához ér egy gyalogos, megállítja a forgalmat :)))) Szerintetek hányszor mentem át a zebrán aznap? Nem egyszer :D


Másnap indultam vissza. Szépen kinéztem melyik vonattal kell mennem, hogy a reptérre kiérjek időben.
Mivel 15 perccel előbb értem ki a pályaudvarra, és pont jött egy vonat, ami ugyanoda tartott és még a menetrendet is megnéztem, hogy ez bizony ugyanaz a vonal, felpattantam rá. Nos, hiba volt, nem ugyanaz a vonal volt! 1.5 órával később ért be a főpályaudvarra. Az egyetlen óra, amikor nem ment a reptérre a Narita Expressz :oooo
Végigizgultam az utat, eszembe jutott hogy épp azon viccelődtem előző este kedves exanyósom aggódó levelére reagálva, hogy ha lekésem, hát így jártam, majd keresek valami melót idekint :) A vonaton amikor már egy óra késésben voltam azon törtem a fejemet, hogy melyik kézműves centrumba megyek állásért koldulni :D 1 órával a gép indulása előtt értem ki a Naritára, még shoppingolni is volt időm,  és szerencsémre - vagy pechemre - elértem a repülőt :)

VÉGE

5 comments:

  1. ... elmentem volna abba a kézműves centrumba, ahol ott mosolyogsz :)))

    ReplyDelete
  2. ... és én kikisértelek volna a végén és meghajoltam volna (bow) :)))

    ReplyDelete
  3. A közlekedési rendőr hihetetlen... :-) A modern technika és az automatizálás országában nem tesznek ki egy nyomógombos közlekedési lámpát a zebrához, hanem odaállítanak egy embert. Vajon ennyire nehéz ott munkát találni, hogy minden dologra kitalálnak egy haszontalan posztot, ezzel mesterségesen kreálva munkahelyeket? :-)

    ReplyDelete
  4. Erre mar en is gondoltam... hogy munkahelyteremtes is. Meg hogy olyan butacskanak tunnek.

    ReplyDelete
  5. Mókásak ezek a lábáztató izék :-)
    Először itt láttam: http://tokyoreloaded.blogspot.com/2011/08/husolesek.html

    ReplyDelete

Szia,
Itt hagyhatsz nekem üzenetet, dicséretet, leszúrást, szeretgethetsz virtuálisan, utálhatsz is :D
boci