A modellem YoshiKitty volt, az első élő emberről mintázott és elnevezett Hello Kitty.
Yoshiki egy japán rockzenész, az "X Japan" banda tagja. Híres "kinézetét" mintázza a baba még a régi szép időkből (ma már rövid hajjal és szerényebb sminkkel, ruhákban nyomul):
Anikó volt oly kedves, hogy megkért meséljek Hello Kittyről is, ha már YoshiKittyről megtettem, így íme itt a mesém:
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kedves japán pár Angliában. A férj grafikus volt és egy japán cég kiküldött alkalmazottja volt a ködös és szürke Londonban. Volt egy fehér cicájuk, Aiko, egy japán bobtail amit a feleség hozott magával a felkelő nap országából. A párocska nagyon szerette egymást, szerelmüknek hamar meglett a gyümölcse: a feleség teherbe esett. Csak terhességének utolsó pár hetében vették észre, hogy Aiko is összeszűrte a levet egy angol cicával, és mindkettőjük a szeles, hűvös november 1-én adott életet kislányának, 1974-ben.
A pár a gyerkőcüket Akinak nevezte el, ami őszt jelent. A kiscicát pedig Kittynek nevezték el, egy angol gyerekkönyv, Lewis Carroll Alice csodaországban című könyvének egy kiegészítő kötetéből véve.
Aki és Kitty együtt cseperedett, együtt aludtak összebújva, elválaszthatatlanok voltak. Aki első szava nem mama vagy papa volt, hanem Kitty :)
Aki, mint minden kislány szeretett babázni, de a babái helyett Kittyt öltöztette be mindenféle muris ruciba, Kitty pedig boldogan tűrte. Valahogy így:
(A képeket random szedtem le a netről)
Ha nem is öltöztette be, masnikat mindig tett Kitty buksijára, legtöbbször pirosat.
Reggelente együtt ébredtek, Kitty boldogan nyalogatta Aki arcát, aki egy nagy mosollyal köszöntötte: "Hello Kitty".
Mivel külvárosban éltek, Kitty kijáró cica volt. Van amikor órákra eltűnt, de este 6-ra mindig hazaért és türelmesen várta a vacsoráját, miközben magát tisztogatta.
Egy sötét októberi napon történt, hogy Kitty miután bekebelezte a tonhalkonzervet reggelire, elindult szokásos körútjára... de este hiába várták vissza. Aki egész éjjel sírt anyukája karjaiban, ő próbálta vigasztalni, hogy biztosan visszajön Kitty, eddig is mindig hazajött. De sajnos hiába várták, Kittyt nem látták többé. Aki vigasztalhatatlan volt. Hiába vettek neki új babákat, hiába vitték el az állatkertbe, ő csak sírt vagy szomorúan ült a szobájában. A szülők végső elkeseredésükben a közelgő születésnapjára meglepetést terveztek: egy kis piros pénztárcát, amire az apuka Kittyt mesefiguraként rárajzolta az elmaradhatatlan piros masnival együtt. :)
Aki, amikor meglátta sikongatva lelkendezett, "Hello Kitty, Hello Kitty!" kiabálta. A pénztárcát mindenhova magával vitte, azzal is aludt. Az óvodában megmutatta a barátainak is, a kislányok mind ugyanilyen pénztárcát akartak! Ezen sikeren felbuzdulva mesélte el a történetet az apuka a munkahelyén, akik lehetőséget láttak az új ötletben (eddig nem voltak a pénztárcákon, táskákon figurák), és kis szériában kiadták a kis piros pénztárcát a fehér cicával az elején. Kitty lassan, de biztosan elkezdte meghódítani a világot és mára az egyik legnépszerűbb karakter lett a kis- és tinilányok körében :) A többi már történelem...
Nooooh... Anikó és egyéb vállalkozó kedvűek feladata kitalálni, hogy mi igaz ebből a meséből és mi nem (Google és egyéb keresők használata nélkül). Hajrá (Ganbatte kudasai!)
Cuki lett. Én Totoro-t csináltam egyszer.
ReplyDeleteAz is lesz majd :)
Delete