Szerelemnek múlnia kell

... akkor is ha égig emel.
Minap találtam egy nagyon jó blogbejegyzést a szerelem múlásáról. Iszonyatosan mellbevágó és kegyetlenül igaz. Egy nálam 8 évvel fiatalabb hölgyike írta, amúgy egy napon van a szülinapunk :)

Nagyon sokat chatelünk mostanában a férjemmel. Már amikor épp itthon vagyok :) Hihetetlen az internet, mennyire könnyebb leírni, mint kimondani dolgokat. Még mindig pityergünk, hol én, hol ő. Most jutottam el odáig, hogy gondolkozom. Gondolkozom, hogy mit veszítettem, és minek lett vége. Vége lett? Asszem igen. Ő is assissi :D Nem Szent Ferenc, de assissi. Ha jól átgondolja az ember, akkor tudja, hogy igen, nem működik. Ha tudod milyen a süti habbal és imádod úgy, akkor hab nélkül már nem biztos, hogy jól esne. Másik oldalról meg a süti tudja, hogy van habos változata, és nem bízna meg Benned, hogy néha nem olyat veszel ;)
Aztán a magára hagyott süti elkezdett saját életet élni, és most már tök jól megvan nélküled is. Szeret, és hiányzol neki, de tud nélküled élni. Ez jó és rossz. Ambivalens... fene ezt a szót, mostanában mindenem ekörül forog... magamra fogom tetováltatni :)))

Szóval a jó, hogy megbeszélünk dolgokat és tudunk végre beszélni, beszélgetni, nevetgélni és sírni együtt.
A rossz, hogy piszok fájdalmas az egész.

És visszatérve a post címére, tudod, hogy a szerelem elmúlik. Valószínűleg bárkivel is vagy együtt, idővel már nem lesz szenvedély, nem lesz izgalom, megszokjátok egymást, az az érintés már nem úgy hat (hat-e egyáltalán), már nem a legszexibb fehérneműdet veszed fel, de ha azt is vennéd, a másik már észre sem veszi. Már nem dicsér meg, hogy de szép a hajad, nem tűnik fel neki, hogy új ruhád van - vagy ha igen, akkor a "na, megint vettél egy göncöt, mennyi volt?" felkiáltással elindul egy újabb veszekedés.
Kérdés: képes vagy-e az életeden át minden kapcsolatból kilépni, amikor betelik a pohár? Leszel-e egy Kósza? Vagy egyszer belenyugszol az egészbe, és valakinél azt mondod, hogy elég volt a vándorlásból? És megelégszel a nyugalommal, harmóniával, biztonságra vágysz, családra és elfogadod az unalmat, a punnyadást, az izgalom-nélküliséget? Tricky, hah? :) Belenyugvás, megváltozás, elfogadás?

Megadtam neki a blogom címét. Megigérte, hogy nem fog kiakadni és felhívni, hogy mit képzelek... lássuk.