Szerelmünk lapjai...

Filmet végignéztem... már az elején a névsornál zokogás... fene sem érti :(
Közepén megjött a hamburgerszállítmány, végére a férj is.
Érdekes, ebben a helyzetben tök más jelentőséget tulajdonítottam a szereplőknek, teljesen másképp értelmeztem a filmet. A hisztis picsa szerepét persze még mindig magamnak osztottam ki :))) De a kedves és gazdag úrifiú most először a férjem lett...
Ja és felháborító, hogy a film végén a zárójelenetet eddig csak a DVD-n láttam, HBO-n mindig le volt vágva!!!
A filmet kölcsönadtam, kiváncsi vagyok egy férfit mennyire fog meg egy csöpögős film.

Hazafelé egy hajléktalan bácsi leszólított a buszmegállóban (fél 1-kor). Szerinte valami bajom van :) Hááát, kisírt és álmos szemekkel nem lehettem a topon. A bácsi István és focista volt:) NB1-es, meg olimpiai meg válogatott meg UEFA stb :))) Én meg falvédő. Mindegy, jól elbeszélgettünk. Visszatérő mondata volt, az "István vagyok és focista". És "ez itt a kórházi zárójelentésem meg egy sportújság". Elnavigáltam a hajléktalan szállóra (szóltam hol kell leszállni a buszról). Akart nálam aludni, na de ugye azt azért mégsem ;)