Az ördög(i nő)

Szép lassan szivárognak az infok hozzám - rólam :) Ugyebár elég rosszul viselik az emberek a válást. Még ha semmi közük sincs hozzá, véleményük akkor is van. Régebben én is elitéltem azokat, akik kiléptek egy házasságból. Miért adták fel, miért nem tudták megbeszélni, hogy tudja feldolgozni az elhagyott fél ... ? Aztán egyszer csak megtörténik velünk is. És nem értem miért akarnak mások beleszólni. Miért nyilvánítják ki közel sem kedves véleményüket, miközben én sosem kritizáltam az ő életüket. És beugrik, hogy pár éve én is ugyanezt csináltam :) Kritizáltam, nem értettem meg, és nem szerettem az elhagyót. Úgy látszik nem vagyok elég okos és belátó, át kellett élnem ezeket az "élményeket" ahhoz, hogy megértsem, nem minden szép és jó, és nem mindig happy end a vége.
És nem szabad elitélni valakit azért, mert ki akar szállni, hisz nem tudhatjuk az igazi okokat, a problémákat, amik kettőjük között voltak. Ahogy az új szakácskönyvemben egy zsidó mondás is megjegyzi: "Se sóletbe, se házasságba nem tanácsos túl közelről belepillantani" :D

Sokan mondják manapság, hogy a házasság semmivel sem több mint az együttélés, "csak egy darab papír". Mégis, sokkal jobban elitélik, ha valaki egy házasságból lép ki, mint azt aki "csak" egy kapcsolatból. Mégsem csak egy cetli? Mégis holtomiglan holtodiglan? ;)
Pedig bárkivel megtörténhet (igen, még Veled is), igazából csak szerencse kérdése, hogy én léptem ki előbb, lehetett volna ez fordítva is. Amire nem készültem fel, az az, hogy elveszítem a közös haverokat is. Pedig logikusan hangzik, de ebbe nem gondoltam bele akkor sem.
Majd jött a kollégák féle "ide ne hívd fel, őt most nem szeretjük" mondás, és ha összefutottunk tényleg nem voltak kedvesek... a jóbarát féle "Van egy Jef nevű barátom. Ismered?... Én voltam a tanúja... tudod". Vagy az exszomszéd, aki démonizál, szerinte én vagyok maga az ördög :D Igaz, már régen is ezt hitte rólam. :)))
De vannak pozitiv esetek is: akikről tudtam, hogy számukra a házasság szent és sérthetetlen, azok szó nélkül végighallgattak, és nem itélkeztek. Igen, ők az én barátaim :)

Mindenesetre én most elveszítettem a hitem a házasságban. Alkalmatlan vagyok rá, nem hiszek az örök szerelemben. Jól érzem magam egyedül (hihetetlen, de megtanultam szeretni!! sosem hittem volna, hogy erre megtanít valaki, még ha fájdalmas is volt az óra)! OK, néha félek este lefeküdni (horrorfilmek után :))), meg néha rámjön, hogy jó lenne odabújni valakihez, vagy nem egyedül vacsorázni. De tök jó, hogy lehet rumli, áteshetek a gyöngyös dobozokon és senki nem kiabál. Akkor megyek haza amikor szeretnék, arra szórom el a pénzemet, amire csak akarom! Ha nincs kedvem elmenni moziba magammal, akkor nem sértődöm meg :D Azt nézek a tévében, ami jól esik és azt főzök (vagy akár nem főzök), amit én szeretek. OK, a TV nem teljesen igaz, mostanában csak háttérzajnak használom, mert szarcsi sincs benne. Na azért van még mit tanulni az élet nevű tantárgyból...
Asszem jó lenne maaaajd egy nyitott pasi, aki hasonlóan gondolkodik. Az utolsót jól elriasztottam, későn jöttem rá, hogy mennyire jó is kicsit lazábban élni :(

Hmm, van egy barátom, aki nem visz haza barátnőt, és a barátaival sem ismerteti össze az aktuáliskát. Nem igazán értettem meg az okait, hisz ezzel a közös életet zárja ki, az én felfogásom szerint. Ami fura volt pluszban, hogy ha a hölgy csak egy barátja, akkor nincs már gond egyikkel sem. Bevallom csak most a héten értettem meg, hogy mekkora különbség van egy barátosnő és egy barátnő között! Mennyivel másképp kezeli a család és a baráti kör is. Hisz hányszor nyaggatott jóanyám, ha nem tetszett neki egy pasim, vagy a barátnők fújolását hallgathattam (nem illetek össze, Te jobbat érdemelsz stb). Ezt mind meg lehet spórolni, ha nem ismerik és nem is beszélsz róla. Plusz ha szakítotok, akkor sem fogja senki őt cseszegetni, hisz nem tudják ki ő. :D
Lehet, hogy tényleg ez az üdvözítő megoldás? "Titokban" tartani az aktuáliska kilétét? Eldúgni, elrejteni, a Drágaszágom, csak az enyém... ? :)