Vannak tök jó napjaim, amikor erős vagyok, határozott, össze tudom szedni magam, nincs lehetetlen, istenkirály vagyok. És vannak amikor a kisujj körmöm alatti piszok nagyobb nálam. Mint a tegnapi. Rámjön a sírás, bent a munkahelyemen, rohangálok a WC-re, hogy azért mégse lássák. Aztán sírás az utcán, a buszon, már alig várom, hogy leszállhassak és zokogás az utcánkban hazáig.
Fogalmam sincs min múlik az egész. Ha esetleg valakinek van ötlete, hogy hogyan lehet kiszeretni valakiből, legyen szíves ossza meg velem. Mert nem megy. Pedig próbálom én, csak visszaeső bűnöző vagyok :))) Lehet, hogy igazából nem is akarom. Mármint kiszeretni. Mert nekem ez jó. De a fenti ábra is mutatja, hogy nekem ez nem jó, nagyon ki tud készíteni.
Néha szeretnék felmondani, összecsomagolni és felszállni az első járatra, ami ebből az országból kivezet. Minél messzebb tőle. Néha meg képtelen vagyok egy lépéssel is távolabb kerülni tőle. Mert reménykedem. Hogy lesz még ebből valami és megint minden szép lesz mint régen.
Ma jól kezdődött a nap, de délután sikerült összekapnom 2 kollégával. Nyafogtak eddig, hogy nem vagyok elég erős személyiség és nem követelek rajtuk semmit. Kicsit nehéz megtalálni az ideális egyensúlyi állapotot, hogy ne szólj bele de mégis minden menjen flottul, és felnőjjön a csoportka az agile-hoz. Na most kemény manager idők jönnek, ez sem tetszik nekik :D Igen, tudom, sokat követelek. Jó tanáraim voltak :D
Szóval asszem a mai estém sem lesz túl szép. Még jó, hogy van 100as zsepim.
aaaaaaaooooooooaaaaaaooooooooooooooooaaaaaaaaaaaaa
ReplyDeletenemnemnemnemnem...
nem azzal volt gond, hogy szamonkersz valamit, hanem hogy nem kértel szamon, nem kerdezted hogy állunk... simán leb****l mindenkit... igaz elvileg megtehed ez a pozicioval jaro benefit..., nade egyáltalán nem ugy allunk, ahogy gondolotad, vagy ahogy latszik... (igaz mar ezt late afternoon retron megbeszeltuk...)
De, 3 napja mást se csinálok, mit kérdezgetem hogyan álltok. Amit Ti egy könnyed röhögéssel elintéztek és bohóckodással.
ReplyDeleteÚgy látom még mindig nem jött át a retron felhozott probléma: azaz, hogy semmi progress nem látszik jelenleg.
Nem látszik a progress, mert egyikünknek sem "csak" ez az egy feladata van. Napközben is beesnek taskok, supportalni is kell, sok meeting, és egyszerűen nem haladunk a saját dolgunkkal. Lehet, hogy az látszik, hogy nem csinálunk semmit sem... Egyébként nyilván sokkal nehezebb egy olyan dolgot jól megcsinálni, amiről gőzünk sincs még. Új terület stb...
ReplyDeleteEgyébként ne sírj. ;-) csak nem éreztük jogosnak a b****gatást, hisz mindketten azon voltunk hogy haladjunk, csináljuk, minél előbb befejezzük, és felment a pumpa bennünk!
Imádunk Úrnő :-))))))
Haaah, tényleg nem értitek. Pont ezt hoztam fel tegnap, hogy nem látszik a progress, de az sem, hogy mást csináltok, mert nem mondjátok el és nem is írjátok fel a táblára... és senkinek nincs problémája...
ReplyDeleteEzek ütik egymást. Az is probléma, ha nincs időtök foglalkozni egy task-kal. Akkor át kéne adni másnak, aki jobban "ráér".
Ja, nem először ment fel a pumpa nálatok. Erre mondta azt a főnök, hogy munkában nincs barátság, menjek át másik csoportba :( Lassan belátom, hogy igaza van, nem vesztek komolyan.
Őszintén szólva, a post első fele volt a lényeg, nekem az sokkal nagyobb probléma. A privi életem mindig is fontosabb volt.
ReplyDeleteAmit akartam mondani, hogy ha vannak is épp jónak induló napok, akkor is gyakran rossz a vége. Például, ha összeveszek barátokkal egy hülye pozició miatt, amit ráadásul nem szeretek csinálni, de senki nem érti meg körülöttem. És ha épp van olyan napom, amikor megpróbálom elfogadni, hogy ennél a bloody cégnél az egyetlen lehetőségem, ha manager maradok, akkor is rögtön jönnek az elkedvetlenítő esetek. (és lécci senki ne jöjjön azzal, hogy a manager élete sosem fenékig tejfel... pont ezért nem akarom csinálni! Ma egy 2 órás meetinget ültem végig, ahol 1 órán keresztül azt beszéltük, hogy egy közösen használt drive-on milyen legyen a könyvtárstruktúra. Nem szeretném kiszámolni, hogy ez mennyibe került a cégnek:)))