Párizs - a szerelem és szex fővárosa

Utazzunk egy kicsit mélyebbre - a szívünk felé, majd lefelé úgy 50 cm-et :)
Velem egy idősek még biztosan emlékeznek a Házibuli cimű filmre. Mindenki erre a zenére lassúzott akkortájt :)

Edith Piaf fog kisérni minket, ki más :)

Pasik :) Nem mondhatók klasszikus szépségnek, sőt. De annyira értenek a nőkhöz. A legrondább pasi is, ha flörtölni akar olyan szexi vigyort vág le, hogy az ember lánya belepirul. Itthon évekig bámulhatnám a pasikat, nem veszik a lapot, rám néznek majd öntelten elfordulnak - értem én, hogy sok a szép csaj, nagy a választék, na de akkor is... kint ha már 2x összenéztek vagy véletlenül a metron 2x meglökök egy srácot (jól van na tömeg volt és tényleg véletlen volt :)), már flörtnek veszi és viszonozza. Nagyon nagyon fura volt - kb mint amikor a rút kiskacsából egyszer csak gyönyörű hattyú lesz :) Amikor egyedül mentem az utcán, utcasarkonként szólítottak le, hihetetlen. Persze boldog voltam, mosolyogtam, amit egyébként itthon is szoktam, de nyilván külföldön sűrűbben teszem.
A metron belezúgtam egy kékszemű, csókolnivaló szájú franciába :) Jean Pierrenek neveztem el. Ilyen szemérmetlenül még sosem bámult vissza pasi :) És még le is szállt ahol én. Cuki (L)

Amelie - ki ne emlékezne rá :) Amikor Ninot felküldi kis nyilakkal a Montmartre-ról a Sacre Couer elé :)
Ime ilyen szép a bazilika (sőt sokkal szebb élőben):

Bementünk, éppen mise vagy koncert volt, nem tudtam megállapítani, ugyanis apácák voltak csak az oltár elött. És szinte csak nők a padsorokban. Nekem zenés misének tűnt, de az nem lehet hogy nő vezényelje le...
A kilátás pedig ilyen fentről:

Körhintából sok van! Vattacukrossal egyetemben. Annyira nosztalgikus érzés, még sosem ültem körhintán de nagyon szeretném kipróbálni

A Pigalle és Blanche megállók között, Moulin Rouge felé tartva szinte csak sex shopokat talál az ember:

Ha jól értelmeztem a kiírást van olyan is, ahova párok bemehetnek egy kabinba, hmm ha túlságosan felhevült állapotba kerülnek és nem bírják ki hazáig.

Utcaszínészek a Moulin Rouge melletti utcában, egy köpésre attól a kávézótól, ahol az Ameliet forgatták. Épp egy musicalt adtak elő:

És ő a híres malom:

Induljunk felfelé megint, de pocinál álljunk csak meg: ez egy igazi francia bisztro, itt vacsiztunk - eddig csak a NYP múlta felül árban :o Au vieux comptoir a neve.

Amikor érkeztünk épp az üvegre írták fel az aznapi menüt, igaz nem tükörírással, mint Amelie :)
Nagyon édes 2 személyes asztalkák, fekete táblára zsírkrétával felírva a menü. A pincér odahozza a hordozható táblát az asztalhoz, annyira édes volt. Megrökönyödésemet látva ottmaradt fordítani :D Ennél cukibb pincérnőm még sosem volt, fülig ért a szája végig. És angolul társalogtunk.
A menü csodálatos volt: libamájat ettem mangós chutneyval házi barna pirítóst kaptam hozzá. Főételnek megy egy hatalmas borjúszeletet a világ legfinomabb burgonyájával, ami szerintem gratin dauphonois lehetett, legalábbis ez hasonlít hozzá a legjobban.. És persze vörösbor - egy beaujoloist.

A legromantikusabb híd Párizsban: becsukod a pilláidat, megcsókolod a kedvesedet és ha örök szerelemre gondolsz, megkapod, amint áthajózol alatta. Szingli lévén én inkább gondoltam vmire és a hídnak küldtem egy csókot. (aki látta az Ízek, imák, szerelmeket az még emlékszik a viccre belőle: egy emberke minden nap lelkesen imádkozik egy szenthez "Kérlek kérlek kérlek add, hogy nyerjek a lottón". A szent megunja és életre kel, és így szól: "Kérlek kérlek kérlek menj és vegyél egy lottószelvényt").

Az imámat elrebegtem a híd alatt és tegnap megvettem a szelvényemet - egy párizsi repülőjegyet szilveszterre :p