Tavaly egy első randin megkérdezte a srác, hogy milyen pasit képzelek el magamnak. Lefagytam, semmi nem jutott eszembe. Ő csak bólintott és elmesélte milyen lányt szeretne ő.
Milyen az, hogy az ember társra végyik, de nem tudja milyenre? Ez olyan mint a shoppingláz, nem tudom mit akarok, csak venni valamit? Elkezdtem gondolkodni, és arra jutottam az erős pasik vonzanak. Majd egy rosszul sikerült erős pasis kapcsolat után, hogy... bár lehet ők vonzóak, de nem tudok velük egyenlő lenni, mert én nem vagyok erős, eléggé. Alárendeltnek meg nem jó lenni, a férfiak ezt egészen ki tudják használni :(
És az elmúlt pár nap X factor, America/Australia/Birtain/Korea's got talent videói után és egy nagyon kedves barátomnak köszönhetően rádöbbentem, hogy engem a "hétköznapi" pasik vonzanak, akik kicsit gyengébbek a többieknél, elesettek, sírnak alkalmanként. Akiknek nem volt szép életük, a drámák, veszteségek megviselték őket, de még mindig tudnak hinni egy szebb jövőben. Akiknek ha a szemébe nézel szomorúságot és tisztaságot látsz, ez utóbbi az, ami egy erős férfiből igen gyakran hiányzik. Hisz az erőhöz némi kegyetlenség társul, önzés, átgázolás a másikon.
Nah, én ilyen pasit keresek (ha valaki ismer szinglit, most szóljon :)):
Szólok, amint látok egyet :)
ReplyDeleteA drámák és veszteségek miatt keserűek lehetnek. Nem?
ReplyDeleteVan olyan is, igen. De van olyan, aki még ezek után is tud reménykedni. Bár meglepő módon a tapasztalat azt mutatja a pasik sokkal kevésbé tudnak felejteni, felállni, bízni...
DeleteIgen, még ha úgy tűnik fel is dolgozták, mindig lesz alkalom mikor újra kibukik belőlük.
Delete