Ekkor jött egy lenge szellő, kicsit felkavarva a tó vizét, majd egyre nagyobb hullámok. Aztán szélcsend. A vihar előtti. Az ég beborulva, sejtelmes előjel, de reménykedsz abban, hogy a nap az erősebb. Majd egy hirtelen és váratlan széllökés, ami a földre dönt. Elterülsz, azt sem tudod mi történt Veled. Megpróbálsz felállni, de még egy lökés leteper. Egy iszonyú nagy villámlás hallatszik nem is olyan messziről. Moccanni sem mersz. Szétnyomtad a tested súlyával az alattad lévő virágokat, a fű is lelapult. Nincsen nap, nincsen kék ég és az előző édes kis bárányfelhők elszürkültek (grigio), fenyegetővé váltak. Még egy nagy dörgés, mereven fekszel és nézel felfelé. Nem hiszed el. Nincs erőd megmozdulni, hogy bemenekülj egy fa alá vagy keress egy hajlékot, habár Te is tudod, hogy ezen a környéken egy sincsen, hiába is keresnéd. Nincs ami vagy aki segíteni tudna, egyedül maradtál.
No comments:
Post a Comment
Szia,
Itt hagyhatsz nekem üzenetet, dicséretet, leszúrást, szeretgethetsz virtuálisan, utálhatsz is :D
boci