2013 évzáró és 2014 évnyitó buli

Gondolkodtam erősen, hogy a tavalyi évet hogyan is írjam le. Először csak a pozitív történéseket akartam papírra/weblapra vetni, de az nem adná vissza a valóságot, csak egy tündérmese lenne. De ha hozzárakom a negatívakat is, akkor meg a 2012-höz hasonló sirámot kapnék. Végülis a kevésbé panaszkodó de valóságot visszaadó mellett döntöttem.

Nem indult jól az év, ahogy az az első blogposzt is mutatta. Nem is lett jobb, de rosszabb :) Elkezdtem rajzolgatni, festegetni, viszont csak még pocsékabbul éreztem magamat, jobban kijött a magány.
Március közepén lohadtul bezuhantam egy "balátomnak" köszönhetően (jééé, töröltem azt a posztot). Ha két kedves barátom itt nem kap észbe nagyon gyorsan és rak irányba, akkor lehetséges, hogy ez a mostani poszt sosem íródott volna meg. Ezúton is köszönet Jefnek és Nagydrágámnak. Innentől eljött a szép napsugaras korszak, nem túl hosszú, de eljött, ez a lényeg.
Áprilisban jártam Japánban, tavasszal, elértem a cseresznyevirágzást Sendaiban, találkoztam sok kedves emberrel, életemben nem nézett meg annyi pasi, mint abban a 2 hétben. Sendai az a vidék, ahol 2 éve volt a tsunami, földrengés, Fukushimától 60 km-re ÉK-re a tengerparton (ami gyanítom óceán). Meglátogattam egy főleg időseket összefogó kötő szakkört. Mindegyikőjük elvesztette a házát 2 éve és átmeneti szálláson laktak. Nagyon inspiráló és egyben megrázó volt velük találkozni. Mennyire erős és pozitív ez a nép!

Vettem odakint egy jóslást. Igen, én, aki ateista és nem hisz semmi ilyesmiben Japánban olyan spirituális, hogy csak na... ha hinnék a lélekvándorlásban, most azt mondanám, hogy messzire szakadtam az otthonomtól, nem vagyok európai. Back to jóslás... volt benne egy ilyen sor:

"Kint a vihar erősen tombol, de bent a házban meleg van, mint tavasszal.
 Légy békében és jöjj ki jól a rokonaiddal, és Te és a családod akkor is boldogok lesztek, ha mások nem.  Mindig tavasz lesz körülötted"  (ez a tavasz visszatérő motivum 2013-ban :D).

Ennek köszönhetően megpróbáltam anyukámmal rendezni a (v)iszonyt. Nem igazán hittem benne, hisz 70 évesen már senki nem változik meg, de... szép lassan kezdett alakulni minden szépen és jól vele és mostanra már egészen heppik vagyunk együtt :D Még külföldön is meglátogatott egyik üzleti utam alkalmával, pedig eddig sosem tudtam rábeszélni erre.

Elindultam a jó úton... májusban kipipálhattam az újévi fogadalmamat (szőke, kék szemű :D), máskor precízebben kívánok, mert csak 2 hétig tartott. :D De egy nagyon gyengéd srác volt, a világ legfinomabb  arcsimogatásával.

Június... na igen. Képzeljétek, kiderült, hogy megátkoztak! Nem mintha hinnék benne, de baromi rossz érzés, hogy valaki ennyire utált. Mindenesetre egy átkokban hívő barátom megnyugtatott, hogy az átok többet árt annak, aki rám szórta, mivel visszaszáll és baromi magányosnak érzi/érezhette magát az elmúlt években.
Júliusban új projectet kaptam, ami eleinte nagyon bejött, sokat utazgattam, új dolgokat tanultam. És szerelmes lettem annyi év után, úgy istenigazából. Lett egy cseresznyefám :D

Szeptembertől elkezdett romlani a szitu mindkét fronton: a project kezdett túl sok lenni (már az a 3-4 szerepkör, amit el kellett volna látnom), és a cseresznyefáról kiderült, hogy belül férges, eszik a kukacok :( Így a következő pár hónap megint a túlélésről szólt, amit hol meg tudtam oldani, hol nem, de mivel itt vagyok, ezért csak megoldottam valahogy.
Oh lett egy új tetkóm... hogy sose felejtsem el ezt a tavaszt és mert a tavasz a természet újjászületése:

Október legvégén vettem egy papagájt, hogy ne legyen túl nagy csend itthon. Yumi, kék-fehér-fekete hullámoska, nagy anime rajongó, csendes áhítattal nézi velem a filmeket és ha kimaradna, mert az ablakban hagytam és nem tettem magam mellé, akkor állati nagy ramazúrit csap :D Ugyanez történik a kínai zeneszámoknál is - még nem jöttem rá, hogy szereti vagy nem őket. Ezen kívül szereti a csobogó víz hangját (beleértve a pisilést is) és a kezemből enni (megmostam :p). Nem szereti ha sokáig nyitva az ablak, mert ott füstöltem és ő fázik. Illetve ha hangosabbak nála - legyen az egy barátom, vagy a filmben a démonok :D

December hullámzó volt cseresznyefaügyileg, a karácsonytól nagyon féltem (tavaly beteget jelentettem a családnak), de 24-e nagyon jól sikerült, 25 már döcögött, 26-án meg elkezdtem olvasni a temérdek buddhista könyv egyikét, amit vettem. És vettem egy új objektívet, így várhatóan szebb képeket csinálok majd a fűszálakról, bibékről és a homo sapiensekről.
Vicces, de mindkét mission-nek december 31-én lett vége: a projectről szabadon engedtek, a cseresznyefa meg kidőlt, belecsapott egy villám szilveszterkor. Így mindkettőnek vége, és ha most spirituális lélekbúvár lennék, azt mondanám "ennek így kellett történnie, ez volt megírva".
Az évet a világ legjobb málnás csokitortájával zártam, Yumi sajna kidőlt és amikor megkérdeztem, hogy kér-e, csak egy álmos WTF fejet vágott... így nem kapott belőle.
A Bakancslistámon 2 dolgot pipálhattam ki: Japán hanami idején és a Rám-szakadék.

Deeee itt van 2014, boldog új évet mindenkinek mellékesen.... nagyon jól indult.
Rögtön az első nap lementem futni (azóta sem, de ez akkor feldobott :))! Újra elkezdtem rajzolni animéket. Érdekes, hogy a festésnél rögtön rám tör a magány érzése, de a rajzolásnál, Photoshopozásnál annyira bele tudok merülni, hogy azt sem tudom hány óra, milyen nap!

Aya & Tooya az "Ayashi no Ceres"-ből - nem megy nekem a ceruzával színezés... erre jutottam. Viszont folytattam a kezdők jobb agyféltekés módszerét: fejjel lefelé fordítom a képet és úgy másolok. Egyelőre sokkal jobban bejön.

Kenshin - ha valaki nem ismeri, büntiből 30 fekvőtámasz (lányoknak csak 15)! Ugye, hogy jobb mint a cerkás? Éljen a Bamboo digitális táblám, meg a PS. Azért elszórakoztam vele 4-5 órát így is. De minden másodperce élvezetes volt.

Már készül a következő! Lehet, hogy háttér is lesz (a főszereplő már készen van) ;)

Kibővítettem a Bakancslistámat, és már útban van néhány darab róla.
Voltam ma thai masszázson, most először... nos, ilyen szenvedélyesen rég markolták meg a fenekemet, még a vesémbe sem taposott bele senki térddel, nem beszélve arról, hogy lány ölében sem feküdtem. Ezek most mind kipipálva!
Utána lecsattogtam egy zen buddhista zazen-re. "Nem feladni", ez a mottó... természetesen a gondolatok pár perc múlva megjelentek, aztán a lábam zsibbadt el, végül már nem éreztem semmit csak a fájdalmat. De erre számítottam, remélem legközelebb már jobban fog menni. Mindenesetre kéne egy ilyen meditációt elindító és lezáró gong meg fadob, tök jó a hangjuk:

4:10-től van a minigong a meditáció kezdetéhez...

6:32-től a végét jelző hang.

Feltűnt másnak is, hogy a harang/gong olyan frekvencián rezeg, mintha a saját testemben szólalna meg? Nagyon érdekes érzés, sejtek tánca..............................................ommmm..............................

... na tessék, Yumit leszedáltam... ha előbb világosodik meg, mint én, hát én... hát éééén... eeeeh... nincs is "én"... se kanál.