Hokkaido kenyér

Milyen aktív vagyok idén, igaz? :) Még sütni-főzni is van kedvem! Néha azon gondolkodom, hogy Csehovnak volt igaza: "Igazi boldogság csak a magányban található." Nincs sírás, nincs fájdalom, vitatkozás, kétségek, bizonytalanság, hűtlenség, hazugság... helyette van öröm, egyetértés, stabilitás, hűség és igazmondás magammal/magamhoz/magamnak.

Az egom és a "lelkem" végre hosszú idő után először egyet értett valamiben: kenyeret szerettek volna XD
Japán toast receptet kerestem, de valamiért csak ezt az egyet dobta ki a gép, ami nagyon érdekes recept és mivel azt ígérték hogy szuper puha és sokáig az marad, kipróbáltam.
A neve "Hokkaido puha tejes kenyér". 2 érdekes dolgot találtam benne: az egyik egy gyanúsan kínai nevű csoda, Tangzhong, állítólag ettől marad sokáig omlós (ne gondoljatok bonyolult dologra: egy pici lisztet főznek össze vízzel, amíg be nem sűrűsödik). A másik, hogy 4 darab csigát tekernek fel és teszik egymás mellé, ami majd összesül.

Ezt a receptet használtam. És van hozzá egy némafilm is ^-^ A kézi dagasztást 15 percig bírtam, baromi unalmas. Elég ennyi is.
Nincs kedvem lefordítani magyarra, ha valakit érdekel és nem tud megküzdeni vele, írjon.

Így néz ki Őnagysága, zseniálisan keszekusza, omlós, könnyű, egy rolnit be is faltam azonnal. Most várom, hogy mikor leszek rosszul a friss kelt tésztától XD

Itadakimasu!