- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..

Hazaérek, és halk csipogás fogad. Ilyen eddig még nem volt! Csinálom a vacsimat, még mindig csipogás, és fel-, leugrálás a rudakon. Nézem, elfogyott a madáreleség :D
Kiveszem az üres tartót, még eszeveszettebb ugrálás.
Hmm, egyszer már bejött, évekkel ezelőtt, hát megpróbálom újra: a kezemen nyújtom be a magokat. Eleinte fél Csipike, aztán egyre jobban ugrál oda-vissza. Végül kb 5 perc után (jaj a kezem) odemerészkedik és csíp egy magot... majd még egyet, még, még, még... 4x töltöttem fel a kezemet :D De ez sem volt elég.
Először csak messziről csipegetett, aztán rámtette az egyik lábacskáját, végül 2 lábbal ücsörgött az ujjam végén és úgy evett a tenyeremből :D
Még mindig a legjobb módszer a szelidítésre, ha megéhezik szegényke és nem tud máshonnan enni.
Persze ez az első alkalom, és még sok kell, ahhoz, hogy ne féljen egyáltalán. De első akciónak felettébb biztató és engem nagyon meglepett!
Csipike nagyon aranyos. És a történet is. :-)
ReplyDelete