Kiváncsi vagyok a véleményetekre.
Valahogy úgy érzem iszonyúra felgyorsult a mai világ. Nem tudom eldönteni én vagyok a mammer és nem tudok lépést tartani a fiatalokkal (vagy éppen a velem egy idősekkel), vagy tényleg gyors a tempó. Várom fiúk, lányok, kicsik és nagyok, fiatalok és idősek véleményét.
- Use case1: 2-3 levélváltás után (egy napom belüli) elkérik a számodat. Megadod-e?
- Use case2: bejelölnek ismerősnek wiw, facebookon, akármin... tegyük fel egy kölcsönös virtuális kacsintás után :D
- Use case3: szintén pár levélváltás után közli az illető, hogy ő nem szeret írni, inkább találkozzunk (1 nap ez is)
- Use case4: nem bírom ki röhögés nélkül: szintén első nap:
"szerinted mi passzolunk egymáshoz? el tudod képzelni, hogy az életed velem éld le?"
Telefonszámot??? Céges... meg amúgy is, iszonyú nehezemre esik beszélgetni szóban valakivel, akit nem ismerek.
A tali... szeretném megismerni előtte, hogy egyáltalán milyen ember. Talán időpocsékolás vagy félek, nem tudom. De az is lehet csak kifogásokat keresek, mert nem vagyok felkészülve még egy kapcsolatra... az biztos, hogy még egy kapcsolat gondolatára is berohanok a fürdőszobába és magamra zárom az ajtót. :D
Akkor kezdem én. Bár tudom én más szemszögből nézem talán, mivel férjnél vagyok, de talán pont emiatt én is tuti nehezen ismerkedős lennék, ha újra kéne kezdenem.
ReplyDeleteUC 1:nem, UC 2: reject - ha nem ismerem, akkor mé jelölném mán be ismerősnek?!?! Én néha azon is fennakadtam, hogy munkatársak bejelölnek, akikkel soha nem beszéltem még egy szót sem. Oké, persze látom nap, mint nap, tudom ki, de azért az enyhén túlzás, hogy ismerősöm. UC3 : pasik tényleg nem szeretnek irni, de azért egy kicsit legalább az elején megerőltethetné magát. Meg 2. nap már lehet, hogy nem is lenne olyan szimpi az ember lánya, akkor meg minek egy találkába ölni egy csomó időt. UC4: ez cool kérdés, én is röhögnék, nagyon.
Úgyhogy én úgy tűnik hozzád hasonló vagyok... hova rohannak ezek az emberek?!?!
Pontosan ugyanígy gondolom én is :DDD
ReplyDeleteDe most hogy írtad a férjes dolgot.. tényleg ez lehet az oka? Hogy félek újrakezdeni?
Szerintem sokat számit ha az ember egyszer már volt férjnél. Sok mindent máshogy lát már akkor az ember lánya.
ReplyDeleteDe úgy összességében is valahogy nem birom a túlzott nyomulást, engem mindig megrémit.
Számot megadni? Soha!! Eleve utálok telefonálni, ráadásul egy vadidegennel? Na ne!
ReplyDeleteIsmeretlenek csak ne jelölgessenek. Ha pasit keresek, mert kapcsolatot akarok már minden áron, akkor majd körülnézek társkeresőn, bár ugye annak már ismerjük a végét :) Sok-sok kínos, vicces szitu, amit gyorsan el kell felejteni.
Na de tegyük fel mégis, hogy már nagyon akarok valakit, és ne adj isten, még szimpatikus is, aki virtuálisan kacsint, vagy mi a szösz, akkor is hosszas levelezgetést vagy max chatelést irányoznék elő személyes találka előtt.
A negyedik kérdésen csak röhögni tudnék én is.
Pont a napokban gondoltam arra, hogy a mindennapok szinte minden területén iszonyúan felgyorsult az élet, és hogy ez vajon hova vezet? Mi lehet ebből a pörgésből? Tizenhat évesek már szexelnek, a hétéves gyereket lelkileg terrorizálják a suliban a többiek, a lányom csoporttársai az oviban úgy öltöznek mint a huszonévesek (ez nyilván anyukát minősíti...) és még sorolhatnám.
Néha megrémiszt, hogy milyen -számomra durva- dolgok mennyire elfogadottak ma, vagy legalábbis mennyire általánosak.
A pasizós kérdésedre visszakanyarodva: én kb egy év egyedüllét után éreztem úgy, hogy na most már nagyon kell valaki, és persze jöttek a hülye próbálkozások, amik rendre becsődöltek, de legalább rájöttem, hogy mit akarok és mit nem, ez pedig megalapozta a mostani kapcsolatomat, amibe mint ugye tudjuk hirtelen ugrottam fejest, úgyhogy nem is tudom mit rinyálok a felgyorsult világ ellen, amikor 5 nap után összebútoroztam az adott pasival. :) (Persze a történelmi hűség kedvéért tegyük hozzá, hogy egy közös ismerősön keresztül már figyeltük egymás életét egy ideje, és mindketten elég határozottan tudtuk, hogy mit akarunk)
Szerintem sokat számít, hogy már átestél egy váláson, az ember talán bizalmatlanabbá, óvatosabbá válik. Már nem hisz az "örökké"-ben, és tudja, hogy nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezi vagy reméli. Legalábbis rám valahogy így hatott a válás, de ez biztos nem általános.