Biztosan ismeritek néhányan nagyanyáink piros sütis könyvét, a Váncza-t. :) Ma beleolvasgattam, és az alábbi nagyon vicces írást találtam az ételszínezékekről:
Eszembe jutott, hogy milyen jópofa lehetett élni régen, amikor ha nem volt valamid otthon átmentél a szomszédhoz.. Én nem is ismerem a szomszédjaimat :o
Aztán kitaláltam, hogy csinálok birsalmasajtot. Ilyet sem ettem még szerintem. Találtam egy nagyon jó piacot (Havanna lakótelep mellett van, csak kofák vannak, tök olcsó és nagyon szép az áru!), itt vettem 5 db birsalmát. Ezt a receptet követtem, de elolvastam hozzá több oldalt is a technikához. A legnehezebb része az alma felvágása és kicsumázása volt, mivel nagyon kemény. A nagy zöldségvágókéssel próbálkoztam, és meglepő módon megúsztam ujjlevágás nélkül.
Nagyon finom illat volt a főzés közben, teljesen beleszerettem :D Passzírozás helyett a héjak eltávolítása után (na ez is elég pepecs munka) kézi rúdcsépelővel folytattam és pürésítettem. Ilyen szép lett, igyekszem nem beleenni 1 hétig :D
A piacon találtam egy kecskesajt árust is (hát nem lecsókolomozott a kissrác :((( ), vettem Jefnek is, mert imádja a grillezettet a Heller's-ben. Az enyém pestos pirítósra került, nagyon fincsi volt, jövö héten is veszek :)
A 30 fillér tetszett a legjobban :D
ReplyDeleteÉn meggrilleztem otthon a kecskesajtot, és nagyon finom volt. De amit te csináltál, ez a pestós, paradicsomos, kecskesajtos pirítós, az már valami teljesen más dimenzió. Gyönyörű! És ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy biztosan nagyon finom. :-)
ReplyDeleteNem volt rossz ;)
ReplyDelete