Mályva

A mályva művésznevű kicsi japán énekesnőt először akkor hallottam, amikor betévedtem Jucy oldalára. Azóta is ez a szám a kedvencem:

Mályva, azaz Kokia igazából az énekesnő eredeti nevéből állt össze, megcserélte a betűket (Akiko).

Pár hónapja megtaláltam a myspace oldalán, hogy jön Budapestre, és a Mondoconon fog fellépni. Időközben Audrey is megszerette,így hármasban Araniellel (3G, azaz a 3 Grácia :)) tegnap megpróbáltuk a lehetetlent: pár száz tini között bejutni. Ha Araniel nem lenne, azt hiszem hátul ácsorogtunk volna, de a pici és vékony termetéhez (ami nagyon jó az előresuhanáshoz) még versenyszellem is társul, így mire mi erős hátszéllel belöködtünk Audreyval a székes részhez, ő már ott csücsörgött és foglalt nekünk kettőt :) Középen, kitűnő helyen :)


Már olvastam Kokia hangjáról, hogy mennyire fantasztikus - tanult operát is énekelni, és az angolja is nagyon szép (gondolom az amerikai képzésnek köszönhető). És a számai többségét ő maga írja! De előben minden sokkal szebb és tisztább. Ritkán leszek fan, de most sikerült. Az én kis kedvenc számom nem volt, de beleszerettem egy másikba:

Csak egy gitár kisérte, de így is gyönyörű volt, mert olyan hangja van, hogy fel sem tűnik kiséri-e valaki vagy sem, magával ragadó. Becsukod a szemed, és elkezdesz hömpölyögni az árral, hol lassan csordogálva, hol erőteljes nagy hullámokkal áttörve a sziklák között kirobbanva szabadon. Volt amikor majdnem elsírtam magam. És igen, ezeket a koncerteket szeretem, ahol nincs semmi flinc-flanc, csak egy hang és néhány zeneszerszám, egyszerű háttérrel. Nem szeretem a show-kat, amikor már azt sem tudod hova nézz, mert 20 ember mozog a színpadon, teljesen elterelve a figyelmedet a zenéről.

Eddig nem voltam még olyan koncerten, ahol az utolsó szám végén vastaps volt, és mindenki felállt. :) Hát ez is eljött. Egy érdekes gondolatot osztott meg velünk Kokia: szerinte nincsenek véletlenek, és oka van annak, hogy este mi itt találkoztunk. Erről eszembe jutott egy ismerősöm, aki hasonló életfilozófiával él boldogan. Az utolsó számnál éreztem leginkább mire gondol: Remember the Kiss volt, és egy nagy puszit kaptunk tőle. (Free hug táblák is beugrottak a fejemben :))

Üröm az örömben a világosító - aki kb 15 mp-ként a szemünkbe irányította a színes fényeket, és a hátul rekedt végig dumáló tömeg volt. Az elsőnek a kezét vágnám le, a többieknek ami a kezembe akad először... Tisztelelten barmok.

Kép és video Araniel blogján lesz, szerintem hamarosan :)

Figyelem: Kokia blogján az utolsó post budapesti :) Japánul tudok előnyben :))) Aki nem tud japoul, de angolul igen, az itt fordíthat.  Az a fura Beatles hajú ürge pedig a gitárosa az automata előtt.