Első képértékelés

Ma volt az első képértékelés óránk. Ez kicsit fájdalmas dolog. Furcsa figyelni másokat, ki hogy reagál rá. A többség hallgatott, a nagyszájúabbak védekeztek :D Hmm, valahol hallottam, hogy a macho pasik a legérzékenyebbek, így akarják az érzékenységüket palástolni. Van benne valami (lányoknál is az volt a leghangosabban védekező és kifogásokat kereső, akiről tudom, hogy nagyon gyengécske lelkileg :( ).
Ezeket a képeket vittem magammal, kaptam hideget (meleget kevésbé):


Ez egy egész jól sikerült kép. Egy két zöld foltot kell eltűntetnem róla.


Itt az élességen kell legközelebb odafigyelnem (a levél vége nem éles), és kevesebbet élesítenem utólag (PS).


Ő volt a leggyengébb láncszem, kidobandó :( (Háttér zsúfolt, sok a belógó biszbasz)


Háttér zajos, keresztbe szár nem kell (nekem pont tetszett).


Rossz helyen áll a kis dög: ott kell nagyobb helyet hagyni, amerre néz.


Kiégett a tetején a világos foltnál. Kivetítőn nagyon látszott, nekem nem jött ez át laptopon.

Van hova fejlődni.
Hétvégén Bajnára megyünk fotózni... már ha nem lesz eső. Sajna most vasárnap Fűvészkertben voltunk a melegházakban, nagyon macerás volt fotzni, kevés hely, minden vizes bent is, lökdösődés, nem szerettem. Még jó, hogy Derrick szombaton elkisért fotótúrára (szegényke halálra unta magát.... na majd legközelebb hallgat rám és hoz magával olvasnivalót :)).

22 comments:

  1. Nekem is tetszik a művészi rózsa. És nekem a madár is tetszik, akármerre is néz. :-)

    ReplyDelete
  2. kemeny dolog lehet "tudom Ányos" fejjel művészkedni :P
    good luck ;)

    ReplyDelete
  3. Amugy tenyleg nem konnyu, kicsit elveszik a szerelem, ha az ember lanya mindig az aranyokat nezi, a hatteret furkeszi, meg komponal stb... gondolom idovel ez mar belulrol jon. Egyelore meg sok ido, tul sok, en meg turelmetlen bipolaris szemelyiseg vagyok, aki egyszer csak felall es otthagy csapot papot... :)

    ReplyDelete
  4. Szerintem mindegyik kép nagyon jó! Nekem a "túlzsúfolt" sárga is tetszik, a madárnál meg pont érdekes, hogy kifelé néz a képből. És a csigánál is jó a keresztbe szár.
    A művészet ott kezdődik, amikor az ember sutba dobja a szabályokat :-)

    ReplyDelete
  5. Köszönöm szépen :)
    Épp meséltek egy orosz fotósról, aki mindent másképp cisnált, semmilyen képe nem volt egyenes, vagy párhuzamos az oldal szélekkel, mindig megdöntötte a gépét.

    ReplyDelete
  6. Én ezzel úgy vagyok, hogy pl egy festő is, előbb mutassa meg, hogy tud rajzolni, festeni, és itt nem a pont pont vesszőcske a kielégitő számomra, és ha tud, akkor tőlem kitalálhat bármilyen vad, megbontránkoztató dolgokat, simán lehet, hogy fog tetszeni!

    Tanuld meg az alapokat, hogy aztán merészeket is csinálhass.

    Teljesen egyetértek egyébként a kritikákkal, dehát én fotós családban nőttem fel :)

    ReplyDelete
  7. Ezzel a festős példával nem értek egyet. Azzal igen, hogy az alapokkal tisztában kell lenni. De kimondottan sok olyan képet láttam, ami nem felelt meg a szabályoknak és úgy nézett ki jól (lehet, hogy direkt csinálták így, lehet hogy véletlenül, de szabálytalanul volt jó a kompozició).

    Na erről írok egy postot mindjárt...

    ReplyDelete
  8. Hát te tudod :) De én nem tudok értékelni egy fehér alapra felrajzolt négyzetet, ha tudom, hogy össz-vissz erre képes valaki. Azért mert elsőnek ő találta ki, még nem ér semmit.
    De ha tudom, hogy képes mondjuk egy portrét festeni,akkor teljesen máshogy nézek rá. Persze a fehér alapon négyeztért ekkor sem leszek oda, de pl egy szabályoknak nem megfelelő kép igenis nézhet ki jól. Pont ahogy mondod. De ha tudod a szabályokat, tudod, hogy mit ronthatsz meg úgy, hogy az jól süljön el ;)

    Mondom másképp, fényképészetre nézve. Nem mindegy, hogy a madarad azért néz-e kifele a képből, mert épp akkor nyomtad le a gombot, és épp akkor arra nézett, vagy azért, mert arra a pillanatra vártál, mikor már éppen kinéz a képből, mert azt akartad a képpel üzenni, hogy ... (tetszőlegesen kiegészithető ;))

    ReplyDelete
  9. Dora, azért ez egy kicsit fura. Ezek szerint te nem tudod megítélni egy képről, hogy az jó vagy hogy egyszerűen csak tetszik-e neked addig, amíg meg nem kérdezted a kép készítőjétől, hogy miért úgy csinálta, amit csinált, vagy hogy mire gondolt közben, illetve, hogy mennyire képzett szakmailag?

    Ez egy kicsit arra emlékeztet engem, amikor egy festményről, ami addig a kutyát nem érdekelt, kiderül mondjuk, hogy Picasso, és akkor menten összeszarja magát mindenki a gyönyörűségtől... :-)

    ReplyDelete
  10. De meg tudom itélni! (Néha elképedek pár sorból milyen hihetetlen következtetésekre jutnak emberek...) Általában olyan emberek képei tetszenk, akikről utólag az is kiderül, hogy egyébként tudnak festeni, rajzolni, akármit.
    Sőt nekem van olyan is, hogy egy adott művésztől bizonyos korszakai tetszenek, bizonyosak meg egyáltalán nem. Pl Chagall. Szóval nem szarom össze magam ha valamiről kiderül hogy Picasso.

    Nemrég voltam egy kortárs kiállitáson, amin egyetlen emberről sem tudtam, hogy kicsoda, vagy micsoda. Sok borzalmas kép volt ott, természtesen mikor néztem utána, valszeg az volt a 3 összes munkája az illetőnek, viszont amelyik tetszett, azokról találtam egy csomó mindent, érdekeset.

    De szerintem azért tanul az ember, hogy ne kelljen újra rájönnie egy csomó dologra, amire már mások rájöttek. Aztán lehet az új dolgokat megalkotni. Persze ez sem kötelező, mindenki tegye ahogy jónak látja. Vannak született zsenik is :)

    ReplyDelete
  11. Dora, félreértés ne essék, szerintem is tanulni kell, és tökéletesen egyetértek veled abban, hogy többek között azért is tanul az ember, hogy ne kelljen rájönnie új dolgokra. És azért, hogy tudja is, és - jó ízlésű egyén esetén - ne csak érezze, hogy miért jó vagy miért nem jó a kép, amit csinált. És persze az egyszerű technikai fortélyok elsajátítása miatt is érdemes tanulni. Így sokkal "mélyebben" fogja érteni az, amit csinál, sokkal több jó képet ill. sokkal jobb képeket fog csinálni, és könnyebben ill. sikeresebben tudja áthágni a szabályokat, ha arra van szükség.

    De azért azon ne lepődj meg, hogy ilyen "hihetetlen" következtetésekre jutottam, hiszen te magad fogalmaztál úgy, hogy ebből ez jöjjön ki. ;-)

    "előbb mutassa meg, hogy tud rajzolni, festeni"

    Ez azt sugallja, hogy csak akkor vagy hajlandó foglalkozni a képeivel (vagy legalábbis akkor sokkal jobban tetszik majd neked), ha tudod róla, hogy komoly festő.

    "De én nem tudok értékelni egy fehér alapra felrajzolt négyzetet, ha tudom, hogy össz-vissz erre képes valaki."

    Ebből megint csak az jön ki, hogy egy általad vizsgált kép értékelése nagyban függ attól, hogy úgy egyébként milyen képességű a festő.

    "De ha tudom, hogy képes mondjuk egy portrét festeni,akkor teljesen máshogy nézek rá."

    Ebből ismét az tűnik ki, hogy egy adott képről alkotott véleményedet döntően befolyásolja az, hogy úgy általában milyen képességű a festő.

    "Nem mindegy, hogy a madarad azért néz-e kifele a képből, mert épp akkor nyomtad le a gombot, és épp akkor arra nézett, vagy azért, mert arra a pillanatra vártál, mikor már éppen kinéz a képből, mert azt akartad a képpel üzenni, hogy"

    Ezzel pedig azt sugallod, hogy egy adott képet máshogy ítélsz meg attól függően, hogy mit gondolt a fotós, tehát a kép precíz megítéléséhez szükséged van arra, hogy ismerd a fotós gondolatait.

    Ezek az idézeteket tehát mind azt mutatták, hogy számodra egy kép megítélését döntően befolyásolja egy sor más információ, ami a képből nem kinyerhető (milyen képességű a készítője, mit gondolt közben, stb.).

    Ha (és hangsúlyozom: HA) ez így van, és mégis azt állítod, hogy meg tudsz ítélni egy képet ezen információk nélkül, akkor az sajnos nem igaz. Egész egyszerűen csak arról van szó, hogy igenis szükséged van ezekre a plusz információkra, de ha nem állnak rendelkezésre ezek a plusz információk, akkor "alapértelmezett" válaszokat adsz a benned felmerülő kérdésekre, ahol az alapértelmezés függ a látott képtől. Ha pedig közlik veled, hogy rosszul gondoltad az alapértelmezett információkat, akkor megváltoztatod a képről alkotott véleményedet, mert rosszul tippeltél.

    Pl. ha számodra művészileg kielégítő egy kép, akkor esetleg hajlamos vagy azt gondolni, hogy a készítője képzett művész, vagy hogy arra gondolt, amire gondolnia "kellett". Ez utóbbira példa mondjuk az, hogy direkt várt a képből kinéző madárra (ez az ún. "jó" megoldás), szemben azzal, hogy véletlenül így kapta le a madarat (ez az ún. "rossz" megoldás).

    Ezen hosszú levezetés végére érve :-), figyelembe véve azt is, hogy mennyi sznob ember rohangál a világban, szerintem egyáltalán nem volt "hihetetlen" a következtetésem.

    De őszintén örülök neki, hogy te mégsem ilyen vagy. ;-)

    ReplyDelete
  12. Hmm, darázsfészekbe nyúltam :)))) No, az biztos, hogy írónak képzetlen vagyok, mert sosem tudom előre melyik lesz az a post, amire sok komment érkezik :D Erre speciel abszolút nem tippeltem volna.

    A sirályról is kaptok egy bővebbet...

    ReplyDelete
  13. Hu, micsoda hosszú választ kaptam :)

    Oké igazad van, igy hogy kielemezted, tényleg ez jöhetett le belőle. Pedig nem ezt akartam sugallni. Ennél sokkal tágabb értelemben kellett volna ezt értelmezni, nem úgy ahogy gondolkodtál a mondataim után ;) Dehát nem ismersz, úgyhogy nem tudhatod.
    Már sokszor rájöttem, hogy nem a megfelelően irom le a gondolataimat :-D Sajnos sokszor az van, hogy egy gondolatot fejben "megirtam", és mikor a géphez érek, akkor meg már csak egy foszlánya marad. Hát most ez lett belőle :-D Sznob biztosan nem vagyok, ez 100% :)
    A "rossz" megoldás is tök relativ, pl a madár hova néz, hiszen itt most arról volt szó, hogy képkiértékelés egy fotós tanfolyamon. Ha "jó" irányba nézett volna, akkor is felmerült volna a kritikákkor, gondolom én legalábbis, hogy mennyire volt szándékos a "döntés". Most aztán lehet, hogy ebből is mindenféle következtetést levonsz, amire nem is gondoltam :-D

    Egyébként én nem tanultam semmiféle ilyesmit, egyszerűen én csak nézek mindig egy képet, és azt nézem, hogy bánt, vagy nem bánt, amit látok. Apukám nagyon sokszor csinálta ezt, hogy mutatott nekünk egy képet, és mondjuk meg, hogy tetszik-e, mi tetszik benne, miért. Hogy egy estlegesen merész kép, amit mondjuk gyerekként nem is tudtam, hogy az vagy nem, jó-e attól ahogyan merész lett.

    Ha nem tetszik egy kép, és a végén kiderül, hogy ez Picasso, nem fogom megváltoztatni a véleményemet, mert attól nem fog jobban tetszeni. És az, hogy az én szememet bántja valami, az pl korántsem jelenti azt, hogy másnak is bántja.
    ÉS! egyik képre sem mondtam, hogy rossz, azt mondtam, hogy egyet értek a kritikákkal :)
    Na elzavart a húgom :-D, köll a gépe, úgyhogy biztos megint valami bennem rekedt :-D

    ReplyDelete
  14. Ja, Dóra: Jeffel óvatosan. Minden kis szót kianalizál és épp most került pólóra egy kommentje valami művészblogon (mint a legbunkóbb kommentek egyike) :)))) Ami elég ellentmondásos, hisz pont azért lett belőle művészet, mert nem szereti a modern "művészeket" :))) És erre még büszke is. :D

    ReplyDelete
  15. Dora, örülök, hogy közelednek az álláspontjaink, annak meg különösen örülök, hogy nem vagy sznob. :-)

    A "rossz" ill. "jó" kifejezést én is csak idézőjelben használtam, evvel arra utalva, hogy rossz vagy jó kritikákat kap-e a kép. Az, hogy egyetértesz a kritikákkal szerintem automatikusan azt jelenti, hogy állást foglalsz az egyik vagy másik oldalon, tehát rossznak vagy jónak mondod a képet (adott szempontból). Nem nagyon tudom elképzelni, hogy ez hogyan lehetne másképp. :-O

    Pl. ha valaki egyetért azzal a kritikával, hogy a madárnak nem kifelé kéne néznie, akkor ezzel azt mondja, hogy ez a kép ebből a szempontból rossz kép (az egyszerűség kedvéért legyen vagy jó valami, vagy rossz).

    Szóval ez az "egyetértek a rossz kritikával, de nem mondom, hogy rossz a kép" hozzáállás egy kicsit olyan, mintha nem akarnád megbántani a kép szerzőjét. ;-)

    Egyébként jól gondoltad, most jön az a rész, amikor "mindenféle következtetést levonok", de szerintem ez most mindenkinek kedvére való lesz. :-)

    Valószínűleg a legtöbb esetben nincs jó vagy rossz (pl. irányba nézés, már ami a madarat illeti), de a rossz kritikával mégis azt állítják, hogy van jó és rossz. És ez baj. Ha jól emlékszem bocinak se azt mondták, hogy "ha azt akarod mondani ezzel a képpel, hogy ..., akkor nézzen kifelé, egyébként meg befelé", hanem azt, hogy nézzen befelé, aztán csókolom. Nekem ezzel van bajom. Beléjük vernek szabályokat, amiket később majd persze áthághatnak, ha éppen úgy jön ki a lépés. Csakhogy ezt még csak meg sem említik, ha jól sejtem (mármint, hogy mikor lehet áthágni, vagy hogy egyáltalán át lehet hágni). És le merem fogadni, hogy nem kérdezték meg bocit, hogy mégis mit akart ezzel a képpel mondani, és esetleg annak megfelelően bírálták volna el a kifelé nézést.

    Legtöbbször az ember lát egy képet, és nincs ott mellette a fotós szöveges interpretációja, amiből meg lehetne tudni, hogy mi járt a fejében, mit akart mondani ezzel a képpel. Az embernek vagy tetszik a kép, vagy nem. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy tetszik-e, teljesen lényegtelen, hogy mit gondolt a fotós. Ebben, ha jól sejtem, egyetértünk.

    A fotós számára viszont nagyon is lényeges, hogy a mondanivalóját megértsék a fotón keresztül. Ha rossz képi eszközöket használ, akkor nem fog "átmenni" az üzenet, illetve más üzenet fog eljutni az emberekhez. Ettől a kép önmagában még lehet tetszetős, de a mondanivaló megsemmisült.

    És itt jön be a képbe (hehe) a fotósuli. Itt jó esetben (az alapvető technikákon túl) megtanítják a fotósoknak, hogy hogyan közvetíthetik a gondolataikat a képi világon keresztül. Pl. ha elvágyódást vagy a társ hiányát, stb. akarják megjeleníteni, akkor nézzen kifelé a madár. Egyébként nézzen befelé.

    Tehát egy fotósuli esetén nagyon is kívánatos, hogy megkérdezzék, hogy mire gondolt a fotós, azért, hogy lássák, sikerült-e a mondandó "képbe kódolása". Egy kép tetszési indexének meghatározásához viszont tökéletesen lényegtelen. De ha jól értem, ebben egyetértünk. :-)

    Basszus, ez megint kurva hosszú lett, bocsi. :-)

    ReplyDelete
  16. Boci, azt hiszem el kell, hogy oszlassak egy (illetve több) félreértést. :-)

    Nem teljesen igaz, hogy nem szeretem a modern művészeket/művészetet. Sok olyan modern művészeti alkotással találkoztam már, ami tetszett nekem, de még több olyannal, ami nem. Leginkább az olyanokat nem szeretem, amikor beleszarnak egy bilibe, és várják a hatást. :-)

    A kommentem a két művész szerint a "14 legkarakteresebb hozzászólás" egyike. Csupán egy másik, elfogult blog minősítette kommentemet "hülye kommentnek". :-)

    Nem azért írtam kommentet, mert nem tetszett, amit művészet címszó alatt csinálnak. Bár az igazat megvallva valóban egy kalap szar volt, amit műveltek, de pusztán ezért még nem írtam volna. A kommentem azért született meg, mert a két művész drogos, erőszakos hittérítő volt egy időben, és teljesen feleslegesen vettek fel diákhitelt a családjuk tudta nélkül, amit aztán elszórtak, elszórakoztak. Aztán amikor visszakellett volna fizetni a hitelt, akkor jöttek rá, hogy ez szinte esélytelen, hiszen semmihez nem értenek, ami értelmes dolognak számít, és ráadásul még pénzt is lehet belőle csinálni. Sajnos ezt néhányan másképpen gondolták. Ők azok, akik megvették a képeket.

    Engem már az is idegesít, hogy volt, aki kifizette nekik a diákhitelt avval, hogy megvette a képet vagy képeket. De ha egyszer eljutunk idáig, hogy ez a két ingyenélő majd állami pénzekből fog "művészkedni", akkor istenbizony letöröm a kezüket. :-)

    Bővebben a témáról itt:

    http://kepgyar.blog.hu/2009/05/30/megfestette_a_diakhitelet_nem_kellett_fizetnie?fullcommentlist=1
    http://kepgyar.blog.hu/2009/05/30/megfestette_a_diakhitelet_nem_kellett_fizetnie/fullcommentlist/1#c6030671
    http://borsoslorinc.blogspot.com/2009/09/komment-kollekcio.html
    http://2.bp.blogspot.com/_4niKSa-iZs8/Sq-YmSyvQ8I/AAAAAAAAAKM/QjYhf7lvgjQ/s1600-h/04.jpg
    http://kepgyar.blog.hu/2009/09/21/hulye_kommentek_segitettek_a_muveszeknek

    ReplyDelete
  17. A hosszú kommentemet képtelen bemásolni ez a szerencsétlen gép... úgyhogy majd holnap másikról bemásolom...
    Elolvastam a belinkelteket... rettentes...

    ReplyDelete
  18. Mármint a kommenteddel értek egyet, rettentes hogy egyáltalán ilyen megtörténik.

    ReplyDelete
  19. :)
    Asszem nagyjából mostmár ugyanarról beszélünk, csak én nem fejtettem ki ilyen szépen :) Majd elolvasom a másik kommentelésedet is.

    Azért az nem igaz, hogy az, hogy egyetértek a kommentekkel, az azt jelenti, hogy rossznak tartom őket. Ne legyünk már ennyire feketék vagy fehérek. Ha oktatnék, akkor ezeket elmondtam volna, de ahogy mondtad, fontos lenne, de ezt én is mondtam, vagy legalábbis gondoltam :), hogy igenis érdekes, hogy mondjuk az elvágyódást akarta-e Boci kifejezni a madárrral, vagy mindegy mit, valamit. De asszem korábban megint hiányos voltam, mert a másik felét emeltem ki, hogy ha befele nézett volna, akkor kérdeztem volna meg Bocit, hogy direkt igy akarta-e, de ez igazándiból sokkal körbejártabbnak kéne lennie, ahogy mondod.

    Nincs szó nem megbántási szándékról, ez részemről azt jelenti, hogy egyik kép sem ragadott meg úgy, hogy azt mondjam, hogy hűha!, de semmiképp sem mondanám azt rájuk, hogy rossz. Mutassak rossz képet?! Amit rossznak tartok?! Apróságok voltak ezekben a képekben, amit lehetett volna másképp. És pl nekem a csigás kimondottan tetszik ebből a kupacból, annak ellenére, hogy picit zavar tényleg a keresztbe lógó valami, leginkább azért mert nem igazán lehet tudni, hogy mi is akar lenni... persze jó, ki tudom találni, de akkor is. Meg ránézel, és határozottan 1-est formáz a két szár, ami eltereli a szemedet a képről.

    És teljesen egyetértek abban, hogy arra kéne megtanitani a fotóssulinak, hogy hogyan értesse meg az ember (művész) a világgal amit mondani akar. Valahol minden szakmában hasonlót kéne adni, hogy jó szakembereket képezzenek. Persze ez sajnos nem mindig igy van. Majd megkérdezem apukámat mindjárt, hogy ő hogy oktat a fotóstanfolyamán ;)

    A második kommented, meg tisztára arra emlékeztet, amit én a fehér alapon négyzetről irtam, csak ebből levontad első körben, hogy sznob vagyok :-D pedig hasonló gondolatok voltak mögötte, még akkor is ha nem tudom, hogy mit is kommenteltél úgy ahogy ;)

    Szóval az én konklúzióm, hogy nem megyek irónak :-D, vagy legalábbis csak akkor ha közben nem zsibongnak körülöttem gyerekek :-D Meg különben is, van nékem szép és jó szakmám :) A művészeket lutri, hogy megfizetik-e.

    Boci, én látom, érzem, hogy kianalizál :-D Mind szóba "beleköt" ;) Pedig nem is különbözik a véleményünk igazán, csak nem ugyanúgy mondtam :) Persze tudom nehéz a szavak mögé látni... mennyivel jobb ezért az élő szóban történő vita ;)

    Na, mindjárt agyvérzést kapok az ie-től, most mehetek telepiteni tűzrókát... kell nekem az új gépet használni... ááá...

    Nem tudom mikor jelenik meg ez a kommentem, mert képtelen vagyok a technikát működésre birni...

    Közben apukámat kifaggattam. Élvezted volna vele a beszélgetést :) Nem tudom hogy zajlott Bociéknál az egész képkiértékelés óra, de apukámé szerintem tetszene neked.

    Azt mondta a madaras képre, hogy neki pont tetszik, mert olyan, mintha a madár kicsit odatartaná a fülét hozzád, és azt mondaná: "Hogy mondod?" És tényleg van benne valami :)

    ÁÁÁ, sikerült... nem hiszem el... vajh, mit történt?!?!? Ezt magammal beszélgettem bocsi...

    ReplyDelete
  20. No, az igazság az, hogy nekem egyik sem tetszett igazán. De valamit vinni kellett, még őket találtam a legjobbaknak. Sajnos valahogy nem érzem a kreativitást magamban. Vagy témát nem találok, nem tudom. :( Azt hiszem egyedül kéne mennem fotózni, akkor van annyi idő és arra amire én szeretném.

    Amit elmondtak, hogy vannak szabályok, de azokat néha érdemes megszegni :) Hogy mikor, az nagyon helyzetfüggő, és rajtad áll (épp ezért vagyok megzavarodva, mert ha valami rajtam áll, akkor nem fogadok el kritikát hozzá :))

    Az értékelés úgy zajlott, hogy mindenki hozzon 5-6 képet. Az előző tanár azt mondta 10-15-öt. Voltunk 22-en, szóval elég kevés idő jutott egy emberre, főleg egy képre. Max 5-10 perc. Csak az első rózsás képnél mondták, hogy ha az volt a célom, hogy elmúlás (mert kicsit rozsdás a széle a sziromnak), akkor jó.

    ReplyDelete
  21. Még valami: van amikor direkt csinálsz képeket, és van időd komponálni, megtervezni. És van, amikor annyira gyors a téma, hogy csak lövöldözöl - pl felszálló madarak. Nem mondhatod nekik, hogy állj meg, tartsd jobbra a fejed stb. Szóval én úgy gondolom vannak képek, amik szerencsésen jók lesznek. Ilyenkor egy ötletes cím és leírás ugyanolyan jó művet kreálhat belőle, mintha tudatos lett volna a témaválasztás (és persze senki nem fogja tudni, hogy amikor a fotós csinálta a képet, akkor direkt vagy véletlen lett ilyen jó a kép).

    Szóval szerintem a fotózás sok esetben szerencsén múlik, és kreativitáson. OK, nyilván egy jobban képzett fotós nagyobb arányban csinál jobb képeket. De azt hiszem itt a legfontosabb az, hogy meglásd a témát (pl egy befagyott patak jégvirágai között a mintát). Sokkal inkább a kreativitáson múlik az egész - legyen az onsite megvilágosodás, vagy utólagos jó címválasztás.

    Ha már a címnél tartunk: én sokszor nem is olvasom el a címeket, mert azzal bekényszeríteném az agyamat egy skatulyába: lám a szerző erre meg erre gondolt. Inkább szeretem az agyam elengedni és fantáziálni, és belegondolni sztorikat a képekbe. Milyen jó hogy nem adtam címet a sirálynak, most milyen jól eldiskuráltatok, hogy mit is akartam én kifejezni. :))) Nem az a fontos, hogy én mit akartam, hogy nekem mit jelent. Hanem, hogy a nézőnek mi jut róla eszébe. Én ezt szeretem pont a művészetekben, hogy mindenkinek más. És amit utálok, amikor pl irodalom órán megpróbáltunk egy verset elemezni, és csak egy jó megoldás volt, amihez tudni kellett a hátterét. Ez nem egy abszolút műfaj!
    Nemrég olvastam egy online interjút Kiss Tibivel (Quimby énekese), és nagyon ideillik a válasza:

    - Mit jelent a Quimby név?
    - Amit neked jelent.

    Hehe, legyen akkor egy kis Quimby a végére:
    http://www.youtube.com/watch?v=66PryBCNt6U&feature=related

    ReplyDelete
  22. Boci, igen, a fotózás tényleg kicsit mást, mert ott sokminden van, ami a véletlentől is függ. Apukám azt mondta, hogy ők olyanformán is kiértékelnek egy képet az óráján, hogy az adott körülmények között ott az volt a lehető legtöbbet kihozott kép. Náluk egyébként 5 perc jut egy képre, és egyszerre 1 óránál többet nem elemznek, hanem másra váltanak, és egy másik napon folytatják.

    Ha netán egyszer komolyan elmész madárfotózás irányába, akkor majd megtudod, hogy a legtöbben nem ülnek ott lesben, és kattogatják a képeket ;)

    Apukám még azt is kiemlte, hogy ő azért tartja fontosnak, hogy tanitsák a technikai részét a fotózásnak, hogy tudják az embereket használni a technika adottságait. Tehát ő azt szereti megtanitani, hogy hogy csináld, hogy mondjuk kiégjen a kép, ha pont ezt szeretnéd a képen látni, és hasonlók.

    Egyébként nagyon jól jött ez a téma, Apukámmal tök sokat beszélgettem a hétvégén. És ugyan sejtettem, hogy jól csinálja, mert vele sokat lehet vitatkozni, elmélkedni, bántó dolgok nélkül, és sejtettem, hogy valahogy igy csinálja a tanfolyamokon is. Nem régóta tartja a tanfolyamokat, és most Pestre is meghivták valahova.

    Egyébként én is azt szeretem, hogy ha van is cime valaminek, előbb az olvasása nélkül szeretem megnézni a képet, művet, hogy gondoljak amit akarok.

    Végignéztem a belinkelt képeket a következő postod valamelyikébe. El akartam jutni én is rá, dehát nem tudtuk megoldani... úgyhogy jó volt, hogy felraktál egy párat :) Most igy nem emlékszem pontosan, hogy mindre igaz-e, de amik neked tetszettek azok nekem is bejöttek.

    Tényleg menj el egyedül fotózni! Nagyon sokat számit, hogy addig csinálhasd amig jól esik, és azt fotózz, ami jól esik. Korlátok nélkül, mindenféle értelemben :) Hátha előjön a kreativitásod!

    ReplyDelete

Szia,
Itt hagyhatsz nekem üzenetet, dicséretet, leszúrást, szeretgethetsz virtuálisan, utálhatsz is :D
boci