De most! Kolleginával egy vegyestorta japán darabot néztünk meg: a nô és a modern színház keveréke, japán nyelven: Ibsen Nórája. A specialitása az volt, hogy elsősorban egy nó darab volt, tradicionális zenészekkel, színészekkel. De néhány karaktert modern színészek játszottak. Nórából pedig mindkettő volt.
Merlinben játszották, ami belül egy eléggé lepukkant színház, kicsi a terem is, kopottas a falépcső amiken a székek vannak (viszont volt Happy Hour koktélokból!). Minden második kényelmes csak - legalábbis oda fér be a fenekem anélkül, hogy vágná a szegély :o Kollegina volt oly drága, hogy átadta az ő ülését nekem, innentől őt törte a szék. Ezt hívják tekintélyseggűségnek :D Szóval kispopsisoknak ajánlom csak a Merlint.
Kaptunk legyezőt, vihettünk plakátokat, szórólapokat is.
Az előadás elején a rendező bemutatkozott, elmondta miről szól a darab, és a nó színház néhány sajátosságát is elmesélte (pl nincs teljesen sötét a nézőtéren - ez kimondottan jól jött, mert kaptunk szövegkönyvet, és tudtunk olvasni is). Nagyon kedves idős bácsi volt, nagy mosollyal. Megtanult pár mondatot magyarul is, a többit tolmács fordította.
Megtudtuk, hogy a nó színészek mindig férfiak és maszkot viselnek. A maszkon nagyon kicsi szemnyílás van, nem látnak ki jól, ezért ismerniük kell a színpadot nagyon. A bácsitól lehetett kérdezni is az előadás után (tényleg bácsi volt, 60 felett lehetett... csak mert mostanában a a 40-eseket is lenénizem/lebácsizom, amin Jef nagyokat nevet... na jó, még nem érzem olyan idősnek magamat, bár egyre többen hívják fel a figyelmemet a koromra, akár viccből, akár udvariasságból... nyasgem rómaiak...).
Majd elkezdődött. Halk élő furulyazene szólt a színpad mögül. A zenészek nagyon lassan bevonultak és elfoglalták a helyüket. A "szertáros" hölgy behozott egy fém fenyőfát.
A zenészek elkezdtek zenélni, és nagyon fura hangokat kiadni... olyan buddhista szerzetesi ohm és kongás volt. Találtam egy nagyon hasonlót a neten, tessék megnézniiii, első 2 perc.
Bevonult nó-Nóra (shite) kimonóban és maszkban, és mögötte 2 méterrel a modern-Nóra fekete ruhában követte. A legvégén bejött Helmer, a férj is (waki) kimonóban szintén, aminek olyan hosszú volt a nadrágszára, hogy maga után húzta a földön kb még egy méteren át. Rajta nem volt maszk, de ő is nóóóósan beszélt. Aminek jellegzetessége, hogy fura hangon, nagyon lassan és szinte énekelve ejtik ki a szavakat. Mint a kék hal a Némóban, amikor bálnául beszél :D
Kollegina említette, hogy a klasszikus nó darabok 4-5 órásak.. hát ezért. Egy rövidke mondat kb fél-egy perc. És most már értem, hogy a korai japán filmek miért olyan hosszúak :D Erre is találtam persze egy videot.
A nó-Nóra és modern-Nóra felváltva szerepeltek, attól függ melyik "énje" volt erősebb éppen, az elnyomottabb belső (modern), vagy a kedves-aranyos-szép-jófeleség baba (nó). A modern-Nóra egy bűbájos, kacér, izgó-mozgó nő volt. A nó-Nóra kötelességtudó, kedves. A férjjel mindig ő beszélt. Másokkal pedig a modern-Nóra.
Magában a sztoriban semmi meglepő nem volt, elhagyta a férjét a darab szerint is. De a darab végére már a modern-Nóra dominált, ő mondta ki, hogy "Elhagylak" és ő ment ki a színpadról előbb, utána jött a nó-Nóra, ezzel is jelképezve a változást.
Nó-Nóra egy nagyon idős bácsika volt
Nekem nagyon tetszett. 70 perces volt, ami pontosan az a hosszúság, amig az érdeklődésemet péntek este le tudta kötni ez a fajta zene és lassúság anélkül, hogy bealudjak. :)
És nem kérdeztünk semmit a rendezőtől, bár gyanítom Japánban nagyobb az interakció és a visszacsatolás.
Utána elmentünk egy nagyot sétálni - már nagyon régen nem jártam errefelé (Váci utca, Duna korzó, Deák tér), és azt hiszem ez az első 1-2 randis útvonal amúgy is :D
Kollegina elvitt egy pizzázóba, ahonnan régebben ők rendeltek a társasjátékos estéken. Jópofa kis hely volt, nagyon finom pizzával, bár nem túl olcsó. De megérte, ízlett nagyon :) Mi válogathattuk össze mit szeretnénk rá.
Nagyon sokat dumcsiztunk, ami 2 antiszoc csajtól elég fura :D Remélem a bábos és a Bábus esténk is ilyen jó lesz, keresek addig ramen recepteket :D
Szóval, ha jól értem, a klasszikus nóban nem mennek rá túlzottan a mimikára, igaz? ;-)
ReplyDeleteMegnéztem ezt a "NO 能 japanese traditional theatre" videót. Hát... nagyon kemény. :-) Gyermekkoromban én is csináltam ilyesmit, de csak ha nem látott és hallott senki. :-))
Amúgy tetszik ez a fajta keverése a múfajoknak. Jó ötlet, és passzol a történethez.
:))))) én szoktam mások előtt is, kell hozzá egy kis pia.
ReplyDelete