A halál színei - Colors of death

Itt van az ősz, a színei gyönyörűek bárhol is jár az ember lánya. Sárgák, rézvörösek, lángoló pirosak és egy kicsi zöld.
The autumn is here again, its colors are beautiful wherever you walk around. Yellows, coppers, fire-reds and still a bit of green.

Az utolsó hétvégén egészen bizarr dologra adtam a fejemet: a sok búcsúzkodás és a szomorú hetek után magányra és csendre vágytam. A hotelem szomszédságában egy temetőt találtam. Bevallom sosem megyek el temetésekre (előre is elnézést, de a Tiétekre sem fogok), teljesen eltelek szomorúsággal. De ideális hely leülni és elmélkedni... ahogy azt Móricka elképzelte :)
On my last weekend I did a really bizarre thing: after a lot of farewell parties and sad weeks I hurt for solitude and silence. Next to my hotel I saw a cemetery. I have to admit, I never go to funerals (sorry in advance, I won't go to yours either), my heart will be full of sorrow. But it is an ideal place to sit down and think... at least I imagined that way.

Fél óra múlva leült mellém egy idős német. És ahogy az idősek tenni szokták, elkezdett beszélni. Pillanatakon belül megtudtam hány éves, hogy a felesége meghalt, hogy már nem áll fel a cerka :D Szeretném hangsúlyozni, hogy német pasiról van szó!
A bácsi a második világháború alatt járt Magyarországon, emlékezett pár szóra, hogy milyen kedvesek az emberek (hmm), milyen finomak az ételek és hogy a magyar lányok olyan tüzesek, mint a paprika :)
After half an hour an old German guy sat next to me. And as older people do, he started to talk to me. At short notice I came to know how old he is, that his wife died and he has no erection anymore :D (I would like to emphasize that he was German!)
The guy happened to come to Hungary during WWII, he still remembered some Hungarian words, that the people are sooo nice here (hmm), the food is delicious and the girls are so fiery like paprika :)

A háború után kémkedés vádjával lecsukták. 17 éves volt ekkor. Ezen a ponton megkérdezte én hány éves voltam 1945-ben... egészen erősen elgondolkoztam, hogy vajon mennyire viselt meg az elmúlt pár hét vagy hogy megtöröljem-e a napszemüvegét :)
After the war he was sentenced because of spying. He was 17. At this point he asked me how old I was in 1945... I started to think how strongly the last weeks worn me out or shall I clean his sunglasses maybe? :)

25 év múlva szabadult. Szerencséjére rá pár évre megismerkedett egy hölggyel és elvette feleségül. A Porschenél kapott állást mint motor konstruktőr (vonzom a Porsche mérnököket, vagy mi van? :o)
A felesége halála után el kellett adni a lakást valamilyen örökösödési vita miatt, így jelenleg öregek otthonában él. És megörül a tolószékek és bilik látványától. Egészen aktív az ürge, eljár ide-oda, próbál csajozni, de hát ugye nehéz. Egészen más ha együtt öregedtek meg vagy megismerni egy 70 éves asszonyt megrottyanva, a maga bajaival és rigolyáival,
He got out from jail after 25 years. Luckily he met a woman some years later and they got married. He got a job at Porsche as an engine constructor (wtf, do I attract Porsche engineers? :o)
After his wife died, he had to sell their flat because of some legacy issues, and now he is living in a home for elderly people. And he gets crazy seeing wheelchairs and jerry. The guy is really active, attends many events,  try to find a woman, but this is difficult. It is totally different to get old with someone on your side, or get to know a 70 years old woman with her look, health issues and whims.

Sajnos sikerült felkeltenem az érdeklődését (itt fogadtam meg, hogy ezentúl bárki kérdezi, én férjnél vagyok :)), jó párszor vissza kellett utasítanom szegényt.
Miután nagy búsan otthagyott, sikerült végre élveznem a temetői magányt, sőt másnap is visszajöttem. És lőttem néhány képet a mobilommal az őszi színekről, a színes sírokról és megosztottam a búcsúajándékba kapott Snickersemet a cinegékkel és  mókusokkal: ővéké lett a mogyoró, többi az enyém. :)
Unfortunately I managed to get his attention (I swear after this if anyone asks my marital status, I will say I am married :)), I had to deny him several times.
After he left me sadly, I managed to enjoy the solitude in the cemetery, even came back next day.
And took some photos by my mobile about the autumn colors, the colorful graves, and shared my Snickers with birds and squirrels: They got the peanut, the rest was mine. :)

Az élet a halál árnyékában.

About the life under the shadow of death.